Szandálban, vékony tornacipőben indulnak el még mindig sokan a hegyekbe túrázni, de több segélyhívás érkezik amiatt is, hogy az elgyengült turista képtelen visszatérni a fáradtságtól, tudtuk meg Kovács Zoltán Róberttől, a Maros Megyei Hegyimentő Szolgálat vezetőjétől. A Maszol megkeresésére elmondta, milyen szempontokat kell figyelembe vennie a túrázónak, mielőtt útnak indulna eegy túrának, hogy elkerülje a kellemetlenségeket.

Kovács Zoltán Róbert, a Maros Megyei Hegyimentő Szolgálat vezetője szerint, a legfontosabb az, hogy előre megtervezzük a túrát és szóljunk rokonainknak, barátainknak, ismerőseinknek, hogy hová megyünk és mikor szeretnénk visszaérkezni. Emellett nézzük meg és vegyük komolyan a meteorológiai előrejelzéseket, mert a kódjelzések általában helyesnek bizonyulnak. Ha eső várható, inkább ne induljunk útnak.

Mit vigyünk magunkkal a túrára?

Egy komolyabb egynapos hegyi túrárnál fontos, hogy a hátizsákunk könnyű legyen, ez azt jelenti, hogy a minimális felszerelés mellett minél kevesebb plusz dolgot vigyünk magunkkal az útra. A szakember szerint nélkülözhetetlen, hogy legyen a hátizsákunkban víz, energiapótló étel vagy csoki, fejlámpa, csereruha, esőköpeny, valamint a csapat egyik tagjánál egy elsősegély-felszerelés. „Ezen kívül, ami fontos lehet még a napi túránál, hogy úgy induljunk el, hogy a mobiltelefonunk fel legyen töltve, és baj esetén ne a hegyen vegyük észre, hogy nincs elegendő energia ahhoz, hogy segélykérő hívást indítsunk” – figyelmeztetett Kovács Zoltán Róbert.

A többnapos túráknál más a helyzet, ugyanis a sátrat és annak minden kellékét, hálózsákot is magunkkal kell vinnünk. „Ezen felül jobban fel kell készülnünk abból a szempontból is, hogy mennyi ételt viszünk magunkkal a hegyi ösvényekre, valamint azzal is kell számolnunk, hogy lehetséges-e pótolni a hegyen az ételt, vannak-e menedékházak, panziók a közelben. Ha nincsenek, akkor úgy kell megtervezni a túrát, hogy elegendő enni- és innivaló legyen nálunk” – hívta fel a figyelmet.

A sátorozásnál arra kell figyeljünk, hogy egy biztonságos, kijelölt helyre táborozzunk le, de ha vadkempingezni tervezünk, akkor igyekezzünk olyan területre felhúzni a sátrunkat, ami óva van a széltől. Figyeljünk arra is, hogy ne fák alá verjünk tábort, mert egy vihar esetén ezek rádőlhetnek a sátrunkra. „Ami még fontos, hogy azon a helyen, amelyben alszunk, semmiféleképpen ne tartsunk élelmet, ugyanis ez odavonzza vadállatokat és még a sátrunkba is betévedhetnek” – mondta. Kovács Zoltán Róbert azt javasolja, hogy a táborhelytől ötven méter távolságra, lehetőleg egy fán tároljuk az ételeinket.

Mit tegyünk, ha letértünk a kijelölt ösvényről és eltévedtünk?

A hegyimentők folyamatosan arra intenek, hogy semmiképpen sem térjünk le a kijelölt útról, de ha erre feltétlenül szükség van, akkor a szakember szerint a legjobb, ha olyan helyen tesszük, ahol van térerő, így baj esetén könnyen tudunk segítséget hívni. „Sok olyan hívásunk van, ahol emberek tévedtek el, de pontosan el tudják mondani, hogy melyik útvonalon voltak, körülbelül mennyit mentek rajta és hol tértek le az ösvényről. Ebben az esetben a kollégáimmal egy térkép segítségével vagy emlékezetből nagyon gyorsan vissza tudjuk irányítani őket a kijelölt útra” – magyarázta Kovács Zoltán Róbert.

A probléma akkor van, amikor nincs térerő, ami a hegyvidéken gyakran előfordul. A hegyimentőszolgálat vezetője elmondta, ilyenkor az első dolog, hogy egy magasabb pontot keressünk, ahol nagyobb valószínűséggel találunk mobilhálózatot, és fel tudjuk venni a kapcsolatot a mentőalakulatokkal. Azt tanácsolja, ilyenkor a csapat maradjon egységes, ne menjen el mindenki térerőt keresni, nehogy az emberek szétszéledjenek, mert így könnyen előfordulhat, hogy ők is eltévednek, és nemcsak egy csoportot kell keresni, hanem többet, ezzel nehezítve a hegyimentők munkáját.

A legfontosabb a megfelelő felszerelés

Kovács Zoltán Róbert szerint a nyári túrák egyik buktatója az alkalmatlan felszerelés lehet. „Nagyon fontos, hogy legyen egy túrabakancs a lábunkon, vagy egy olyan terepfutócipő, amelyik bírja a sziklás, hegyi útvonalakat, ahol hosszú kilométereket kell megtenni.” A hegyimentő tudatta, többször előfordult már, hogy azért hívták őket, mert a túrázónak tönkrement a cipője és képtelen volt mezítláb továbbmenni a sziklás terepen. Azt tanácsolja, inkább ne induljunk útnak egy sportcipővel, amelyet már több éve nem használtunk, mert ezeknek a talpa túl megviselt ahhoz, hogy kibírjon egy ilyen túrát.

A rossz felszerelés mellett a túraútvonalat is kellő figyelemmel kell kiválasztani. „A tudásunknak és a fizikai erőlétünknek megfelelő túraútvonalat válasszunk ki” – hívta fel a figyelmet a hegyimentő. Azt ajánlotta, ha csapatban megyünk, akkor ne a legjobb kondícióban levő taghoz mérjük a terep nehézségeit, hanem a leggyengébbhez, hogy ő is biztosan kibírja a túrát. Ha mégis egy nagyon nehéz, megterhelő, hosszú turistaútra tévedünk, amit a csapatból egy ember nem visel jól, akkor vissza kell fordulni vagy ott maradni a fizikailag legyengült ember mellett, és megvárni a mentőcsapatot. „Semmiféleképpen ne hagyjunk hátra egy elfáradt embert és menjünk előre azzal a gondolattal, hogy őt majd úgyis megmentik. Ez általában nagyon rossz döntés szokott lenni” – nyomatékosította a hegyimentő.

„Buktató tud az is lenni, ha nem viszünk megfelelő mennyiségű energiapótlékot magunkkal, éhesek leszünk, szomjasak leszünk, és nem tudjuk bevinni azt a kalóriát, amit ledolgoztunk a hegyen, és nem tudunk felérni a hegygerincre vagy a hegycsúcsra” – tette hozzá.

Hangokkal, zajjal és beszéddel elijeszthetjük a vadállatokat

Kovács Zoltán Róbert emlékeztetett, egyre nagyobb problémát jelentenek a medvék Maros megyében is. „Az érdekes az, hogy nem a magashegyi túrákon találkoznak az emberek medvével, ahol csendes a táj és kevés a mozgás, hanem a falvakhoz, városokhoz közel.” Megtudtuk, hetente több hívást kapnak Marosvásárhely környékéről, mert az emberek az erdőben túrázás, kocogás vagy hegyikerékpározás közben is összetalálkoznak a nagyvadakkal.

Ilyenkor az a legjobb, amit tehetünk, hogy figyeljük a környezetünkben levő jeleket, amik arra mutatnak, hogy medve van a közelben, ezek lehetnek: friss ürülék, erős állatszag, a fákon levő medveszőr vagy karmolás nyomok. A hegyimentő szolgálat vezetője elmondta, sokan kérdezik tőlük, hogy hová menjenek túrázni, hogy ne találkozzanak medvével, de az igazság az, hogy Székelyföldön már aligha vannak olyan turistaösvények, ahol nincsenek medvék. A túrákra ebből a szempontból is felkészülten kell érkezzünk, ezért mindenképp legyen nálunk egy síp, ami elriassza a vadállatokat és egy medveriasztó szer, amit bármelyik halász és vadász boltban be lehet szerezni. „Ez jó, ha ott lóg az ember derekán, semmiféleképpen ne tegyük be a hátizsákba, mert ha egy medve közelébe érünk, és az netalántán támadna, akkor nem lesz időnk, hogy előkotorjuk a hátizsákból és használni tudjuk. Ez mindig ott kell legyen az embernek a derekán, egy olyan helyen, ahol könnyen elérhető és használható” – figyelmeztetett Kovács Zoltán Róbert.

A gond akkor adódhat, ha az ember nem veszi észre a medvét időben, például egy biciklivel közlekedőnek, aki gyorsan és csendben közlekedik, jóval nehezebb figyelnie a jeleket, és túl későn veheti észre a vadat, ez pedig támadást idézhet elő. A hegyimentő elmondta, Maros megyében nem sűrűn támad turistákra a medve, leginkább a falvakban lakó emberekre, juhászokra, akik védeni próbálják az állataikat.

A Maros Megyei Hegyimentő Szolgálat vezetője figyelmeztet, el kell kerülni azokat a helyeket, ahol esztenák vannak, ugyanis az utóbbi időben a pásztorok kutyái a medvék miatt egyre nagyobbak és agresszívabban védik a területüket. Azt javasolja, hogy egy kutyatámadás esetén is használjuk a medveriasztó szert, ami rájuk is ugyanúgy hat, mint a vadállatra.