Számtalan apró részleten múlik egy téli túra biztonságos, sikeres lebonyolítása. A megfelelő felkészülés, tervezés mellett a felszerelések kiválasztása, a tájékozódás, az információgyűjtés, a megfelelő folyadékbevitel és energiapótlás is életet menthet. Tatár Előddel, a gyergyószentmiklósi Dancurás Hegyimentő Egyesület vezetőségi tagjával vettük végig a legfontosabb tudnivalókat.

Sokan nézik irigykedve a közösségi oldalakon megosztott téli túrákon készült felvételeket. A szikrázó napsütésben elkattintott hegyi fotók számos embert ösztönöznek arra, hogy nekivágjanak egy-egy túrának. Azonban számos apróságon múlik, hogy biztonságosan végig tudjuk-e járni a kinézett útvonalat.

Tatár Előd a Maszol érdeklődésére elmondta: a túrázást minden alkalommal meg kell előznie egy tervezési szakasznak, amely során megnézzük, hová szeretnénk eljutni. „Tájékozódunk, keresünk egy térképet, megkeressük a túraútvonal leírását, GPS-koordinátákat. Figyelembe vesszük, milyen nehézségű az adott túra. Az erőnléti állapotunkat, technikai tudásunkat is végiggondoljuk” – fogalmazott a szakember.

Mint kifejtette, nagyon fontos a fokozatosság elvét követni, hiszen nem érdemes ötezer méteres csúcsok meghódításával kezdeni a hegyekkel való ismerkedést.

A felkészülés során természetesen elengedhetetlen, hogy az időjárásról is tájékozódjunk. Ez a mai technikai eszközökkel már könnyen hozzáférhető információ, akár percre lebontva is találunk előrejelzéseket, amelyeket hegyvidékek esetén különösen fontos figyelembe venni.  „Azt tudni kell, hogy a magas hegyekben nagyon gyorsan változnak az időjárási körülmények, gyorsan rosszra tud fordulni az idő váratlanul is. Ezért mindig a legrosszabbra kell készülni, azaz legyen nálunk minden olyan felszerelés, amivel ki tudjuk védeni a váratlan helyzeteket” – fogalmazott Tatár Előd. Tájékozódhatunk az adott területen működő menedékházaknál, hegyimentő szolgálatoknál, tette hozzá.

A nem megfelelő időjárási körülmények nagyon el tudják rontani egy túra élményeit. Egyrészt nem lehet élvezni például a kilátást ködös idő esetén. „Kudarc is van, veszély is van” – emelte ki a szakember.

Alapvető fontosságú a felszerelés kiválasztása

A hegyimentő-szolgálat munkatársa a felszerelés, az öltözet és az élelmiszerek megfelelő megválasztását látja az egyik legfontosabbnak. Ma már a különböző túraszaküzletekben hozzáférhetők változatos anyagú és tulajdonságú öltözetek „viszonylag” jó áron. Lényeges a réteges öltözködés, lehetőleg vízhatlan nadrágot válasszunk és téli túra esetén az alsó öltözet és a fejvédő is kulcsfontosságú – emelte ki Tatár Előd. Hozzáfűzte: érdemes a szelet, csapadékot is kivédő sapkákat választani, mivel a legnagyobb mértékben a fejbőrön keresztül veszít hőt az emberi szervezet. Magashegyi túrázásnál előfordulnak erősebb szélviharok, praktikus a símaszk használata, érdemes szemüveget is venni, ami kivédheti a hóvakságot.

„Legyen nálunk kesztyű, soha nem egy, hanem kettő pár, a cserekesztyűt praktikusan hordhatjuk az öltözetünk belső részében, hogy melegen tudjuk felvenni, ha szükséges. De elengedhetetlen a megfelelő túrazokni kiválasztása is” – hangsúlyozta a szakember. Szintén sarkalatos pont a terepviszonyoknak megfelelő lábbeli használata. Ma már nagy a választék ezen a téren is, a különböző célokhoz lehet cipőt, bakancsot választani a könnyű, trekking-cipőktől kezdve széles a kínálat.

Kulcsfontosságú, hogy lehetőleg boka fölé érő cipőt válasszunk – emelte ki Tatár Előd. Ha téli túrára vállalkozunk, mindenképpen célszerű kicsit merevebb, komolyabb bakancs mellett dönteni, és elengedhetetlen a hóvédő, valamint a csúszásra is gondolni kell. „Hágóvasat egynapos túrák esetén nem feltétlenül kell cipelnünk, de könnyen hozzáférhető, gumis, bakancsra húzható csúszásgátlókat választhatunk” – tette hozzá a szakember.

Sok baleset megelőzhető

A leggyakoribb balesetek között Tatár Előd a bokát és térdet érintő traumákat emelte ki. Különösen lefelé menet terhelődik a térdízület, így leginkább a térd fordul ki, vagy a bokaízület sérül, komolyabb esésnél előfordulnak törések, eltörhet a boka, a lábszár. Mindezt úgy lehet megelőzni, hogy megfelelő cipőt választunk, egy általános sportcipő semmiképpen nem jó megoldás még rövidebb távokon sem. Emellett a túrabot használata is javasolt, hiszen rátámaszkodva akár 30 százalékkal is csökkenthető a testsúlyunk, ezáltal az ízületi terhelés. A botok állítható magassága lehetővé teszi az egyénre szabott kialakítást, sítúráknál, hóban is nagyon hatékony – hangsúlyozta a hegyimentő.

Szintén praktikus tanács, hogy ne induljunk egyedül útnak, mindenképpen osszuk meg valakivel a túratervet, az útvonalunkat. Az is megfelelő, ha előre bejelentkezünk az adott menedékházba, és elmondjuk, honnan és mikor indulunk – sorolta Tatár Előd. „A laikusoknak különösen fontos, hogy csatlakozzanak olyan csoporthoz, akiknek már van tapasztalatuk. Bármelyik túracsoport megfelelő lehet, érdemes túravezetőt megkeresnünk és olyan csapattal menni, akik járatosak ebben aműfajban. Vannak csoportos túrák és ha ilyet választunk, az baleset-megelőzés szempontjából is nagy segítség lehet” – fogalmazott a szakember.

A lavina veszélyes, de elkerülhető

Beszélgetésünk során kitértünk a lavina-balesetekre is. Mint Tatár Előd kifejtette, már a frissen lehullott hó állagok is nagyon veszélyesek lehetnek. A tájékozódás ez esetben is nagyon fontos, hiszen előre lehet tudni a helyszíneken a lavinaveszélyt. „A legnagyobb tapasztalat, hogy leginkább úgy lehet a lavinát elkerülni, ha fent vagyok és a gerinc felső részén túrázok, és ha gerinc alatt vigyázok, hogy ne legyen valami leszakadás, akkor az én szempontomból a veszély nem áll fenn. Viszont arra is kell gondolni, hogy lehet, alul valakik túráznak és én is elindíthatok fentről egy lavinát” – emelte ki a hegyimentő szolgálat munkatársa.

Életmentők lehetnek a már szintén nagy kínálatban kapható különböző lavinajelzők, amik a hó betakarása esetén olyan jelzéseket adnak, hogy könnyen megtalálhatják az áldozatot a kutatócsoportok – tette hozzá. Mint kifejtette: többféle lavinatípus létezik, némelyikből elég könnyen ki lehet szabadulni, de olyan is, ami annyira bedarálja, összetöri a kirándulót, hogy kisebb a túlélés esélye. Azonban lainaveszélyes helyszín esetén kiemelten fontos a téli túrázásban szerzett megfelelő rutin.

Szintén alap praktikum, hogy ne térjünk le a jelzett turistaösvényekről, ne rövidítsünk, ne válasszunk ad-hoc megoldásokat. Ide vonatkozóan szintén érdemes megemlíteni a szükséges felszerelések sorában a bicskát, sípot, fejlámpát, gyújtóeszközt, elsősegély alapcsomagot. Elengedhetetlen és életet menthet a mobiltelefon, amihez külső akkumlátor is szükséges lehet. Telefonnal ugyanis segítséget kérhetünk még olyan esetekben is, amikor nincs szükség hegyimentők kiszállására, de megkaphatjuk a helyes útvonalat, írjuk be a helyi menedékház telefonszámát előre, ott is tudunk érdeklődni – részletezte Tatár Előd.

Mit együnk és mit ne?

Érdemes kitérni az élelmiszerekre is. Legfontosabb a megfelelő vízmennyiség, amit magunkkal viszünk.  „Ha túrázni megyünk, az már eleve fizikai megerőltetéssel jár, ebben az esetben fontos a megfelelő folyadékpótlás. Legyen legalább egy liter víz nálunk. Ha jó a túratervezésünk, mindig tudjuk, lesznek-e olyan pontok, ahol pótolhatjuk a vizet” – fogalmazott a szakember. Szintén érdemes odafigyelni arra, hogy legyen izotonikus ital is nálunk, ami magasabb ásványi anyag-tartalommal rendelkezik.

Általános gyakorlat az ételek választásánál, főleg egynapos túrák esetén, hogy szalámit, szalonnát, kenyeret csomagolnak fel a kirándulók, ám hosszabb túrák esetén ez már nem megfelelő. „Ha szendvicset viszünk, legyen tartalmas, válasszunk félbarna kenyeret,  jó minőségű sajtot, legyenek benne csírák például. Elengedhetetlenek a müzliszeletek, legyen nálunk édesség, például magas kalóriatartalmú fekete csoki, és mogyoró, magvak, szárított gyümölcsök. Hosszabb túrák esetén vihetünk energiazseléket is” – sorolta Tatár Előd. Hozzáfűzte: egy megfelelő energiaszelet is helyrehozhatja az energiaszintünket annyira, hogy megfelelő döntéseket hozzunk.

Mit tegyünk, ha baj van?

Mit tegyünk, ha mégis bajba kerülünk a kirándulásunk alkalmával? Erre is választ kaptunk Tatár Elődtől. Az első és legfontosabb, hogy próbáljuk melegen tartani magunkat, biztosítsuk a minimális komfortérzetet, ha átizzadtunk, eláztunk,  lehetőség szerint öltözzünk át – sorolta. Ugyanakkor fontos, hogy kérjünk segítséget, telefonjel híján a 112-es segélyhívószám mindig hívható és a megfelelő hegyimentő egységhez irányítanak a diszpécserek, ha szükséges – tette hozzá.

„Ha van nálunk síp, tudunk hangjelzéseket adni. Ha nem, próbáljuk fényjelzésekkel felhívni magunkra a figyelmet. Ha semmiképpen nem tudunk segítséget kérni, de megsérültünk, próbáljuk meg rögzíteni a sérült végtagot szükség esetén azzal, ami a közelünkben van. Néha valóban nem árt túlélő-praktikákat elővenni” – mondta el a hegyimentő. Persze, a megfelelő felszereléssel mindig megkönnyítjük a dolgunkat – fűzte hozzá. Ha eltévedünk, érdemes az alap-tájékozódásra helyezni a hangsúlyt: bemérni, honnan indultunk utoljára, és ha ez sem segít, még mindig célszerű lefelé tartani. Egy csermely, patak mentén érdemes elindulni, előbb utóbb lakott helyre találhatunk a völgyekben. A tájékozódást segíti, ha keresünk egy magasabb pontot és körülnézünk, ahonnan már megláthatunk egy települést, kaszálóházat, embereket – sorolta a praktikákat Tatár Előd.

„Bele lehet menni még sok mindenbe, főleg magashegyi túrázás esetében, amely expedíciós, túravezetős ismereteket, komoly felkészülést igényel. Nem beszélve az anyagi részéről, azonban az már egy professzionális dolog, az ember pedig nem vág bele laikusan, ad-hoc jelleggel” – zárta beszélgetésünket Tatár Előd.