Télen sípályabalesetek, nyáron leginkább eltévedt turisták adnak munkát a hegyimentő szolgálatoknak. A főleg önkéntesekből álló „salvamontos” csapatok feladatköre azonban ennél jóval összetettebb, tagjaiknak számos fizikai és pszichés kihívásnak kell megfelelniük. A gyergyószentmiklósi Dancurás Hegyimentő Szolgálat nyílt napján jártunk. (Fotók: Gábos Albin)

Mosolygós arcok fogadták a Maszol stábját a gyergyószentmiklósi Dancurás Hegyimentő Szolgálat Kárpát utcai székhelyén. A szervezet péntekre meghirdetett nyílt napjára érkeztünk, hogy bepillantsunk a hegyimentő hivatás kulisszái mögé. A rendezvény első felvonásában Kastal Gergő, a csapatot működtető egyesület elnöke mutatta be tevékenységüket, szavait több mint húsz lelkes fiatal figyelte, közülük kerülhetnek ki a jövő hegyimentői.

Több évtizedes tapasztalat

A gyergyószentmiklósi Hegyimentő Egyesületet 1977-ben alapította Wild Ferenc és Páll Tibor, tudtuk meg. Mindketten koruk elismert szakemberei voltak és nekik köszönhető az első hegyimentő szakembergárda kinevelése. Mint elhangzott, a szolgálat 1989-ig a helyi néptanács támogatását élvezte, majd egy átmeneti, „zavarosabb” időszakot követően a Dancurás Hegyimentő Egyesületként alakult újjá 1996-ban. Tevékenységük szerteágazó. A mögöttünk lévő téli időszakban főleg sípályabalesetek esetén kellett közbeavatkozniuk. Szerződésben álltak a Bogdán sípályával, ahol hétvégenként folyamatos jelenlétet biztosítottak a sízők biztonsága érdekében.

Ősszel és télen végigjárják a területükön található turistaösvényeket, elvégzik a szükséges karbantartási, takarítási munkákat, szükség esetén újrafestik a jelzéseket. A hegyi kiránduló útvonalak rendben tartása különösen a megelőzés miatt fontos, jól kijelölt és megfelelő állapotban lévő ösvények esetén biztonságosabb a kirándulás, emelte ki Kastal Gergő. Hozzátette: bőven van dolguk, hiszen a megyében tevékenykedő hat hegyimentő csapat közül a gyergyóihoz tartozik a leghosszabb turistaösvény-hálózat, ami több mint 400 kilométer hosszú. Emellett nyáron számos sportesemény, verseny biztosítására kapnak felkérést.

A hivatás alapja a természet szeretete és tisztelete

Zerkula Lehel-Imre, az egyesület alelnöke a hegyimentő hivatásról szólva elmondta: alapja a természet szeretete és tisztelete. Ahhoz, hogy valakiből hegyimentő váljon, három év önkéntességi időt kell eltöltenie a szolgálatnál.

Az önkéntesek ez idő alatt megismerik a szolgálati területet, bejárják annak minden zegét-zugát, komoly helyismeretre tesznek szert, valamint elsajátítják a különböző szükséges hegymászási technikákat. Mindez sok-sok tanulással és gyakorlással jár – emelte ki. A 18. életévüket betöltött önkéntesek ezt követően részt vehetnek az országosan megszervezett hegyimentő képzésen. Ez kezdő és haladó szinten folyik, téli/nyári oktatást is magában foglal, majd vizsgával végződik, amely által okleveles, hivatalosan elismert hegyimentővé válhat valaki. A képzés és a vizsgák helyszíne a Bucsecs hegység, hangzott el.

Mindezek után következett a nap leglátványosabb része. A résztvevők megismerhették a hegyimentők speciális felszereléseit, járműveit. A szolgálat szakambereinek gyakran nehéz, hegyi terepen kell beavatkozniuk, ezért szükséges rendelkezniük az alapvető kötéltechnikákkal, sziklamászó tudással. A felszerelések is annak megfelelően vannak összeállítva, hogy télen-nyáron biztonságosan tudják megközelíteni az adott helyszínt és végezni feladatukat. Ami nyáron főleg eltévedt turisták felkutatásából, illetve útbaigazításából áll. A modern technikának köszönhetően ma már sokszor be tudják azonosítani a tartózkodási helyüket az eltévedt kirándulók mobiltelefonjuk segítségével. A szolgálat szakemberei általában telefonon keresztül a megfelelő helyre tudják irányítani a turistákat, nem feltétlenül szükséges kiszállni a helyszínre.

Kiszállások alkalmával azonban adódnak érdekes, gyakran humoros helyzetek, elhangzott jó néhány hegyimentő-sztori a délután folyamán. Érdekes volt például, amikor a Gyilkos-tó közelében egy időben két hölgy is segítségre szorult Az egymástól alig húsz méter távolságra megtalált nők egyike sérelmezte, hogy miért nem őt viszik le először a hegyimentő szolgálat munkatársai a magasból, valóságos versengés alakult ki amiatt, hogy vajon kinek az esete sürgősebb. Ilyenkor ugyanis az dönt a beavatkozások sorrendjéről, hogy melyik eset súlyosabb, hol kell hamarabb beavatkozni, kit kell hamarabb biztonságos helyre szállítani, vagy átadni a mentőszolgálat munkatársainak.

A hegyimentőkről tudni kell, hogy gyógyszert vagy fájdalomcsillapítót nem adhatnak a sérülteknek, csupán elsősegélyt nyújthatnak, rögzíthetik a sérült testrészeket és mielőbb igyekeznek olyan helyre juttatni a segítséget kérőket, ahol át tudják adni az érkező orvosnak vagy mentősöknek. A mentők ugyanis általában nem tudnak a helyszín közvetlen közelébe menni, ilyenkor jól jönnek a hegyimentők speciális eszközei és járművei. Az egyik legfontosabb ezek közül az egy ember által is könnyen szállítható, összecsukható, kerékkel ellátott betegszállító eszköz, amivel akár egy nagyobb testsúlyú sérültet is könnyedén mozgathatnak, de jó szolgálatot tesz az ATV is, ami a legnehezebb terepen is gyors mozgást biztosít.

Eseménydús volt a téli időszak

A bemutatót követően az egyesület tevékenységeiről, a hegyimentő szakma kihívásairól Tatár Előddel, az egyesület vezetőségi tagjával beszélgettünk. Mint megtudtuk, a mögöttük álló síszezon eseménydús volt a szolgálat tagjai számára. Szinte heti rendszerességgel kellett beavatkozniuk az elmúlt évekhez képest később kezdődő, ám kitolódó téli időszakban. A szolgálat munkatársai általában ficamok, törések, törésgyanúk, kisebb-nagyobb esések miatt avatkoztak be.

Mint rámutatott: egyre-másra nyílnak a sípályák a vidéken, a sízők számával együtt megnövekedett a balesetek száma is. A tél egyik sajnálatos eseménye volt a Kis-Cohárd hegyen bekövetkezett haláleset, amikor egy tapasztaltnak számító hegymászó zuhant szakadékba és vesztette életét. A sípályák kapcsán Tatár Előd kifejtette: sajnálatos, hogy a sípályák üzemeltetői nem minden esetben tartják fontosnak, hogy hegyimentő szolgálattal kössenek szerződést, inkább megpróbálják a saját munkatársaikkal ellátni ezt a feladatot, vagy jobb esetben a hegyi csendőrség segítségét veszik igénybe.

A nyári szezon hivatalosan május elsejétől kezdődik a gyergyói térségben. Ettől a naptól rendszeres szolgálatot vállalnak a Gyilkos-tónál található hegyimentő bázison, ahol hétvégente folyamatosan jelen vannak az egyesület tagjai. Mint Tatár Előd elmondta: a tó és környéke rendkívül népszerű a kirándulók körében. A Via Ferrata megnyitása óta pedig távoli vidékekről is sokan látogatnak ide. A balesetek nem gyakoriak, de a Via Ferratán, vagy sziklamászás közben rendszeresen előfordul, hogy bepánikolnak a kirándulók, ilyenkor elég a lelki támogatás. Többször útba kell igazítani eltévedt kirándulókat, gombászókat, ugyanakkor a magashegyi túrázók legtöbbször jól felkészültek és ritkábban kerülnek bajba.

Pásztorkutyák: örök probléma

Szót ejtettünk a vidék egyik speciális problémájáról, a kirándulókat gyakran megtámadó pásztorkutyákról is. Tatár Előd elmondta, egész Hargita megyében tapasztalható jelenségről van szó, sok a haszonállat, a hegyi pásztorszállás és a hozzájuk tartozó nagytestű kutyák. A csendőrség, illetve a megyei Salvamont központ munkatársai is több alkalommal indítottak párbeszédet a gazdákkal, ám konkrét megoldás még nem született ebben az ügyben. A gazdák, pásztorok féltik az állataikat, és az előírásokat figyelmen kívül hagyva tartják a kutyákat, például nem használják az előírt „koloncokat”, amik megakadályoznák, hogy rárohanjanak az emberre.

Mit tegyünk, ha kutyával, medvével találkozunk?

Kutyatámadás esetén jól jöhet, ha valamit magunk elé tartunk. Ha kerékpárral vagyunk, akkor azzal védhetjük magunkat, vagy a hátizsákunkkal, táskánkkal. Az agresszivitás sosem segít, többnyire a higgadtság jön jól, ha szépen megpróbáljuk elhagyni a helyszínt, vagy várunk a pásztor megérkezéséig, magyarázta. Ha többen vagyunk, akkor érdemes együtt maradni, egymásnak hátat vetni, a kutyák ugyanis ilyen esetben nem rontanak neki a tömegnek.

Mindenképpen el kell kerülni, hogy földre kerüljünk, mert ilyenkor a kutya egyértelműen fölényben érzi magát és prédának tekinti az embert, sorolta Tatár Előd a kutyatámadások kapcsán a tudnivalókat. Használhatóak a különböző kutyariasztók, ám a petárda nem javasolt, mert tartós halláskárosodást okozhat az állatoknak. Bármilyen eszköz használatához viszont megfelelő lélekjelenlét szükséges, hiszen rövid időn belül kell cselekedni.

Ugyanez vonatkozik arra is, ha medvével találkozunk. Ez a medvék elszaporodása miatt ugyan gyakrabban előfordul, mint a korábbi évtizedekben, konkrét medvetámadás alig következik be. Leginkább a pásztorok lehetnek veszélyben, akik az állataikat védik, vagy akkor lehet nagyobb baj, ha bocsait féltő anyamedvével találkozik valaki, ám alapvetően a medve megérzi és elkerüli az embert. A szakember mindezeket figyelembe véve a csoportos kirándulást javasolja leginkább.

A Dancurás Hegyimentő Szolgálatnak jelenleg 13 tagja van, közülük heten rendelkeznek országos minősítéssel. Nyílt napjukkal nem csupán a tevékenységük népszerűsítése volt a céljuk, hanem az utánpótlás-nevelést is szem előtt tartják. „A megújulás folyamatát éljük, előbb-utóbb szeretnénk a fiatalabbaknak átadni a vezetést. A toborzás a sípályák megnövekedett száma miatt is fontos. Félünk a párhuzamos riasztásoktól, hogy nem érünk oda mindenhová időben. Szeretnénk lefödni ezt a zónát úgy, hogy akár egyszerre három helyszínre is eljuthassunk” – összegzett Tatár Előd.