Székelyföldön még egyedülálló helyzetben van a pásztorkodás és a juhászkutyatartás, ugyanis felénk még működik a természetes szelekció: az ebek nyájőrzés közben rendszeresen találkoznak vadakkal, főként farkasokkal, medvékkel, így teljes mértékben el tudják látni azt a feladatot, amelyre kitenyésztették őket. Az utóbbi évtizedekben jelentősen megcsappant a megbízható pásztorok száma, ezért volt szükség olyan juhászkutyák behozatalára, amelyek az ember jelenléte nélkül is maradéktalanul ellátják nyájőrző feladatukat.

Rancz Előd hasznos információkat osztott meg arról, hogy mi a teendő, ha túráznánk, és megelőznénk a pásztorkutyák támadását, illetve magyarázattal is szolgált arra, hogy miért több mostanában a kutyatámadás.

 „Ha valaminek négy lába van és ugat, nem biztos, hogy kutya. A kutyákat az elmúlt két évszázadban kezdték különféle jellemzőik alapján kitenyészteni, azelőtt csak vádászkutyák és pásztorkutyák voltak, amelyek nélkül az ember még akkor sem tudja a vadászatot és a pásztorkodást elvégezni, ha ma már lőfegyverink és villanypásztoraink vannak” – vezette fel előadásának gerincét Rancz Előd.

Mint mondta, a pásztorkutya lefontosabb tulajdonsága az ösztöne, hogy védenie kell a nyájat és az esztenát. Ebből fakadnak ma a kisebb-nagyobb konfliktusok. Rancz Előd szerint az ember ma már annyira eltávolodott a természettől, hogy sokakban nincs meg a kellő tisztelet és tudás, ami ezeket az állatokat és hagyományos foglalkozásokat illeti. A pásztorkutyákra ugyanis rendkívüli stabilitás jellemző, de a legtöbb ma használatos fajtában ez nem feltétlenül található meg: „a jó pásztorkutyát bármilyen környezetbe visszük, megállja a helyét” – fejtette ki Rancz Előd.

Elmagyarázta: a pásztorkutyákat érintő problémák jelenleg főként abból adódnak, hogy a juhtartó gazdák emberhiánnyal küszködnek, kevés a megbízható pásztor, a szakmához igazán értő réteg kihalt, manapság nincs becsülete a pásztoroknak, és ez abból is fakad, hogy sokszor olyanok vállalják el ezt a munkát, akiknek nincs más lehetőségük. Rancz Előd szerint ez is hozzájárul ahhoz, hogy a juhászkutyák megbízhatósága csökkent: a pásztorok nem fordítanak kellő figyelmet a szelekcióra, túl sok kutyát tartanak, amelyeket nem etetnek megfelelően, ebből adódóan pedig a vadászoknak is meggyűlt a baja a pásztorkutyákkal, mert éhségükben azok is vadászatra adják a fejüket.

A másik nagy probléma, amivel a hagyományos juhtartásban szembesülnek, a kiállításokra történő tenyésztés: „a juhászkutya akkor a legjobb, ha bizonyos keretek között ugyan, de spektrumszéles fajta, minél színesebb, annál jobb. Az elmúlt harminc évben gyakorlatilag teljesen lecserélődtek a pásztorkutyafajok felénk” – mutatott rá az előadó.

Kapcsolódó

Erdőpedagógiai módszerekkel a felnövekedő generációknak is javulnak az esélyei

A székelyföldi város kezdeményezése önreflexió is, hiszen az utóbbi évtizedek alatt a falopásokról elhíresült település lerázná magáról ezt a negatív bélyeget, és ezentúl arra összpontosítanának, hogy a felnövekvő generációk már az erdőben a megőrzendő és a tudatosan, kellő mértékkel kitermelhető kincset lássák.

természetvédelem pedagógia erdő Szentegyháza

A kilencvenes évek elején még többnyire mioritic és a kárpáti juhászkutyák őrizték a nyájakat, ezeket mára mind lecserélték. Ennek egyik oka, hogy ezek ugyan kevésbé agresszív kutyák, de ahhoz, hogy jól végezzék a dolgukat, szükség volt a pásztor intenzívebb jelenlétére is. A kilencvenes évek közepén kezdtek kísérletezni a kaukázusi juhászkutyákkal főként kíváncsiságból, de azokról idővel kiderült, hogy még a hagyományos román pásztorkutyáknál is agresszívebbek. Őket követték a közép-ázsiai juhászkutyák, valamint a kangálok, ezek viszont a jelek szerint nagyon is beváltak tájainkon.

„Az az ismérvük, hogy a hagyományos pásztorkutyákkal szemben egyedül is képesek dolgozni. A román pásztorkutya mellé mindig ember kellett, ezek viszont önállóan látják el a feladatukat” – részletezte Rancz Előd. Hozzátette, hogy a kutyák cseréje kényszert szült a juhászok körében, hiszen, ha az egyik esztenán lecserélték a kutyákat, akkor a másikon is le kellett cserélni, hogy kevesebb legyen a konfliktus az állatok között.

„És ebből lett a turisták rémálma. Sokan panaszkodnak, hogy megtámadja őket a kutya, mert a juhász nem hívja őket vissza. Nem hívja őket vissza, mert nem is tudja. Ezek a fajták ugyanis annyira önállóak, hogy idejük nyolcvan százalékát egyedül, az embertől távol töltik. Ezért hangsúlyozom: a legtöbb esetben nem a pásztor nem akarja visszahívni a kutyát, hanem nem tudja visszahívni, ezekben a kutyákban nagyon él a falkaösztön” – hívta fel a figyelmet az előadó.

A turistáknak azt tanácsolja, ha már messziről látják a nyájat, akkor ne közelítsenek hozzájuk, hanem álljanak meg és nyugodtan várják ki, amíg odébb állnak. Ugyanakkor tanácsa szerint jobb szervezett túrákon részt venni, mert a túravezetők kapcsolatban állnak a környékbeli juhtartó gazdákkal és rendszerint előre jelzik nekik, hogy mikor haladnak arra a túrázók, így a pásztorok is minden további nélkül megkötik a kutyákat arra az időre. „A baj inkább azokkal a turistákkal szokott történni, akik önállóan indulnak útnak, arra nem gondolva, az a legelő, amelyen áthaladnak, egész évre ki van adva a juhásznak, tehát neki rendszerint joga van ott lenni, a túrázónak kevésbé” – mutatott rá.

„Azt tudnám mondani, hogy mi Székelyföldön a világon egyedülálló helyzetben vagyunk még, a juhászkutyák még teljes valójukban tudnak dolgozni, megvan a szelekciós nyomás a természetben a vadak részéről: van medve, farkas” – fejtette ki az előadó.

Végezetül egy hasznos tanácsot is adott a túrázóknak: „Nagyon bevált nekem az, hogy amikor ismeretlen helyre mentem, ahol idegen kutyafalkák voltak, előtte mindig raktam a zsebembe néhány szelet kenyeret: a legvadabb kutya is, amint odadobjuk neki a kenyeret, már áll meg, és lehet simogatni. Nem az a célravezető módszer, hogy botokkal, kövekkel dobáljuk őket, mert lehet, hogy egy részük elmenekül, de lesz olyan, amelyiket még inkább felbosszantjuk és támadni fog – ezt kellene már az iskolában is megtanítani” – zárta felhívásával előadását Rancz Előd.

A teljes konferenica, benne az említett előadással az alábbi videón megtekinthető: