Biodiverzitás csúcstalálkozó: Romániának nem sok újat hoznak a döntések
Románia az egyetlen EU-s ország, amely nem áldoz fajvédelemre, vannak ugyan védett területei, csakhogy nem védi azokat, vannak agrár-környezetvédelmi programjai, azonban szakértők szerint ezek az egyes fajok megóvására nem megfelelőek, főleg, hogy a gazdák körében nem aratnak nagy sikert. A nemrég a kolumbiai Caliban zajlott biológiai sokféleség csúcstalálkozó – a COP16 – apropóján kérdeztük Papp Tamás biológust a fajvédelemről itthon és a csúcstalálkozó jelentőségéről Romániára nézve is.
A biológiai sokféleség megmentésében az őslakos népek és helyi közösségek (IPLC-k) szerepének elismeréséről és kiterjesztéséről, valamint a genetikai információkból származó haszon megosztásáról állapodtak meg a felek a kolumbiai Cali városában, az ENSZ Biológiai Sokféleség Egyezménye 16. konferenciáján (COP16). Az élővilág védelmének legnagyobb világeseményeként számon tartott, kéthetes COP16-on 196 ország vett részt október 21. és november 1. között.
Mint korában írtuk, ambiciózus elképzelésekkel vágtak neki, hogy szavak helyett a tettek mezejére lépjenek. Létrehozták a Cali Alapot, és a genetikai adatokból hasznot húzó gyógyszeripari, kozmetikai, agrár- és élelmiszeripari, valamint a nagy technológiai vállalatokat arra ösztönzik, hogy járuljanak hozzá ehhez. A bevételeket pedig az őslakos népekre és a helyi közösségekre fordítanák. Bár a mechanizmushoz való hozzájárulás önkéntes lesz, a megállapodás azt javasolja, hogy ezek az iparágak a genetikai adatok felhasználásából származó nyereségük 1%-át vagy teljes bevételük 0,1%-át juttassák az alapba, számol be az environment.ec.europe.eu.
Reménykeltő és talán ez az egyetlen módja annak, hogy pénzt lehessen szerezni a természetvédelemre, véli Papp Tamás biológus, a marosvásárhelyi székhelyű Milvus Csoport Madártani és Természetvédelmi Egyesület elnöke a létrehozott Cali Alapról.
„Az, hogy megállapodtak egy globális illeték bevezetéséről, amit a természetből származó genetikai adatokat felhasználó termékek után kellene fizessenek a cégek, érdekes koncepció, és lehet, hogy hosszú távon sok pénzt tud hozni a természetvédelemnek. Olyan nagy cégekről beszélünk, mint például a gyógyszeripari vállalatok, amelyek egy adott helyen találtak meg egy szükséges molekulát egy növényben, és ezek a vállalatok bizonyos százalékot kell adjanak a nyereségükből a helyi közösségnek. Az pedig nagyon sok pénz lehet” – hangsúlyozta Papp Tamás. Hozzátette, ha egy ország bevezeti a törvénykezésébe ezt a döntést, onnantól kezdve már kötelező a cégeknek.
Papp Tamás elmondta, sokat lobbiztak a szegény, de természeti kincsekben gazdag országok egy ilyen alap létrehozásáért, hiszen ebből pénzt kaphatnak azok a térségek, ahol nagy a genetikai változatosság, van számos, még nem teljesen kikutatott növény, mint például Brazíliában. „Ezt inkább hajlamosak az országok elfogadni, mint a költségvetésükből adni” – jegyezte meg.
Két kérdés megoldatlan maradt a COP16-on, mindkettő fontos szerepet játszik a biológiai sokféleség Kunming-Montreali Globális Keretrendszerének végrehajtásában, amely a COP15 során Kanadában elfogadott globális terv a biológiai sokféleség csökkenésének 2030-ig történő megállítására és visszafordítására. A számítások szerint 700 milliárd dollárra van szükség a keret megvalósításához. A finanszírozási modell meghatározása azonban nem sikerült, ugyanis ebben nagyon megosztottak voltak a felek. A másik, függőben lévő kérdés egy olyan nyomon követési mechanizmus, amellyel mérhető az országok előrehaladása a biológiai sokféleség védelmére vonatkozó ütemterv betartása terén. A csúcstalálkozó végére az e kérdésekről folytatott megbeszéléseket felfüggesztették, mivel már nem volt elég tárgyaló fél jelen a megállapodás eléréséhez.
Kitérve a találkozó kudarcaira, Papp Tamás elmondta, két évvel ezelőtt a montreáli csúcstalálkozón nagy lendülettel elfogadták, hogy a természet 30 százalékát meg kell védeni, azaz a területek 30 százalékát védetté kell nyilvánítani, ezt megtették, azonban „most, amikor hozzá kellett volna tenni a pénzt, akkor nem voltunk sehol, sem mi, sem a világ többi gazdag része”.
„Ugyanakkor két éve ígéretet tettek arra, hogy megszüntetik a természetre káros támogatásokat, de továbbra sem vonták vissza a pénzt a természetrombolástól, ami az első és könnyebb lépés lehetett volna például, hogy nem támogatják a kőolajipart, a fosszilis üzemanyagok előállítását, ugyanakkor a mezőgazdaságba is sok pénzt tesznek” – sorolta a biológus.
Úgy látja, az, hogy az őshonos népeknek és a helyi közösségeknek döntési szerepet adtak ezeken a konferenciákon, lélektanilag nagyon sokat számít Dél-Amerikának meg Afrikának, az EU-nak és ezen belül Romániának viszont valószínűleg nem sok újat jelent a csúcstalálkozó.
Románia nem áldoz a természetvédelemre
„Nálunk a biológiai sokféleség megőrzése terén nem emiatt a Biológiai Sokféleség Egyezmény miatt, hanem az EU-hoz tartozás miatt vannak valamilyen szinten előrelépések. De nem sok” – mondta el Papp Tamás. Kifejtette, a védett területek Románia 23 százalékát teszik ki, miközben az EU-s vállalás 30 százalék.
„Nekünk is ezt kellene betartanunk, ebbe az irányba vannak is lépések, csakhogy, amíg az egész csak papíron szerepel, addig ez nem sokat számít, sajnos. Románia az egyetlen EU-s ország, amelyik nem fektet be a természetvédelembe, a védett területek kezelésébe. Az egyetlen védett terület, amire költ, az a Duna-delta, aminek van állami költségvetése, de a többi nemzeti parkba a Retyezáttól a Királykőig nem fektet, csak minimálisat és azt sem jól. Nem alkalmaz biológusokat, rangereket, akik felügyeljék. Rábízta ezeket az erdészetre, a Romsilva menedzseli, nekik kell pénzt beletenniük, hiszen ők kapnak nyereséget is belőle. Ez pedig egy kicsit olyan, mint a kecske meg a káposzta esete” – mutatott rá a szakember.
Elmondta, a védett területek felügyeletére évekkel ezelőtt létrehozták a Védett Természeti Területek Országos Ügynökségét (ANANP), majd az intézményt beolvasztották az Országos Környezetvédelmi Ügynökségbe (ANPM). Előbbi intézménynek megyénként csupán néhány embere van óriási területekre, számolt be a biológus.
„Nyilván nem is tudnak felügyeletet biztosítani, esetleg az engedélyeket ellenőrzik” – tette hozzá. Elmondta azt is, évekkel ezelőtt elkészült a védett területek kezelési terve EU-s pénzből, megjelent a Hivatalos Közlönyben, elvileg kötelező érvényű. „Azonban nincs hozzá személyzet: civilek nem pályázhatnak, az állami hivatalok nem pályáznak” – számolt be a Milvus Csoport vezetője.
A civil szervezetek dolgoznak az állam helyett
Mindemellett fajvédelmi programok sincsenek nálunk, emelte ki a biológus. „Nem tudok egyetlen állami fajvédelmi tervről sem, hogy meghirdetné például a fajvédelmi programot a túzokra, és arra pénzt adna. Mi mint civil szervezet próbálunk véghezvinni különböző projekteket, foglalkozunk a túzokkal, a kék vércsével, a kerecsensólyommal és másokkal. Figyeljük, hogy állnak az egyes állományok, csökkentek vagy sem. A szakminisztériumtól nem látok ilyent. Mindig csak azt hallani, hogy kapacitáshiánnyal küszködnek” – számolt be a természetvédelmi egyesület vezetője.
Az agrár-környezetvédelmi programokról – amelyek a természetet is óvó mezőgazdálkodásról szólnak – elmondta, próbálták befolyásolni a mezőgazdasági minisztériumot, hogy ezek olyan támogatások legyenek, amelyek a gazdáknak is megérik, és a természetnek is jók, de „valahogy nem lehetett összehozni a kettőt”. „Nagyon nem jók ezek a csomagok, pedig többet is mi javasoltunk, csakhogy nem mi állapítjuk meg az összeget, amit a gazda kap” – mondta. Hozzátette, amikor létrejöttek az agrár-környezetvédelmi csomagok, sikernek hitték, azonban akkor látná igazán értelmét, ha sok gazda élne vele, és a program segítené a fajok védelmét.
Lennének javaslataik, hogy legyenek a gazdáknak opcióik: „például, aki komolyan veszi a természetvédelmet, és eszerint dolgozik, kapjon hektáronként 300 eurót. Ha nem veszi annyira komolyan, csak kevesebbet tesz, akkor 200-at. De lehessen választani. Csakhogy nem tudunk szinte semmilyen befolyást gyakorolni a mezőgazdasági minisztériumra, és a környezetvédelmi minisztérium nem igazán segít abban, hogy befolyást gyakoroljon, csak veszekednek”.
A mezőgazdasági területeken fogynak a madarak
Márpedig fontos lenne a helyzeten javítani, hiszen szinte minden fajnak, ami mezőgazdasági területekhez köthető – a pacsirtától a sármányokig – csökkenőben az állománya, mutatott rá a Milvus vezetője, aki kollégáival rendszeresen tart madárszámolásokat, gyűrűzéseket az ország több részén is, és részt vettek az EU-nak szánt legutóbbi országjelentés elkészítésében is, amiben egyes madárfajok állományáról számoltak be.
A mezőgazdasági területeken kívül a vizes területek madárállománya is „drasztikus csökkenésben van”, hívta fel a figyelmet Papp Tamás. Mint mondta, az erdőhöz köthető fajoknál nem annyira vészes a csökkenés, köszönhetően az erdőt védő törvényeknek.
A szántóföldön azonban „azt csinálsz, amit akarsz: műtrágyázol, kiirtod az összes rovart és növényt, ami neked nem kell, és az ezeken a területeken fészkelő és táplálkozó madarak száma csökken nemcsak Romániában, hanem az egész EU-ban. Ez köthető a közös agrárpolitikához, ami sehogy sem tudja megreformálni magát, hiába próbálnak zöldíteni, mert akinek az az érdeke, hogy a jelenlegi rendszer maradjon, amely területalapon fizet, azok ellenállnak, és elviszik egy irányba az egészet” – magyarázta Papp Tamás.
Élelmiszerválságok következnek
Még a biológiai sokféleség csúcstalálkozót megelőzően szakértők, ökológusok figyelmeztettek, hogy az emberiség kifogyóban van az erőforrásokból: élelmiszerválságok, erőforrások miatti konfliktusok és természeti katasztrófák fenyegetnek – számolt be a The Guardian alapján a Digi24. Úgy próbálták ráébreszteni az embereket a gondokra, hogy azt emelték ki, nem annyi a gond, hogy eltűnik pár szép pillangó, hogy a biológiai sokféleség nemcsak valami „szép dolog”, hanem alapvető fontosságú az élelmiszertermeléshez például. 1970 óta egyes tanulmányok becslései szerint a vadon élő állatok populációi átlagosan 73 százalékkal csökkentek. A kutatók azt hangsúlyozzák, hogy a biológiai sokféleség válsága nem csak a veszélyeztetett fajokról szól, hiszen az emberek élelem, tiszta víz és belélegezhető levegő tekintetében támaszkodnak a természetre.
A természet pusztulása 12 százalékos veszteséget okozhat az Egyesült Királyság GDP-jében, figyelmeztet Tom Oliver, a Readingi Egyetem alkalmazott ökológia professzora, aki az Egyesült Királyság kormányával dolgozik együtt az emberiség „krónikus kockázatainak” azonosításán, és közreműködött a 2024-es jelentés elkészítésében. A betegségek kitörése, a termények beporzását biztosító rovarok elvesztése, a halászat összeomlása és az árvizek a feltárt kockázatok között szerepeltek ebben. A szakértők arra figyelmeztetnek, hogy az ökoszisztémák fordulóponthoz közelednek, ami után leromlott állapotba kerülnek, és ez tovább csökkenti ellenállóképességüket.
Bár ez egy riasztó jövőkép, ami cselekvésre kellene késztessen, Papp Tamás szerint erre nem sok remény van. „Úgy látom, hogy az ember mint faj nem gondolkodik hosszú távon. A klímaváltozás is teljesen egyértelmű, itt van a nyakunkon, katasztrofális következményekkel, ha csak a spanyol árvizeket nézzük, és mégis, ha azt mondod az embereknek, hogy egy picit meg kell változtassák az életvitelüket, a táplálkozásukat vagy a közlekedési szokásaikat, akkor nem fogják megtenni” – véli Papp Tamás. „Másképp kellene: kellenének bátor politikusok, de ha a politikus bátor, négy év múlva nem választják meg, mert azt merte mondani, hogy szállj ki az autóból. A következő négy év sem ígér semmi jót, hiszen az USA nagy része egy olyan emberre szavazott, aki kiszállt a klímaegyezményből, és azt mondta, hogy nincs is klímaváltozás” – összegezte a biológus.
(Nyitókép: illusztráció | Fotó forrása: Pexels)
CSAK SAJÁT