Románia népessége drámaian csökken és öregszik, és mindössze tíz éven belül eléri a második világháború utáni szintet – figyelmeztet az ENSZ legfrissebb jelentése. Idén augusztusban is negatív volt a természetes szaporulat Romániában: a népesség 6076 fővel csökkent – derül ki az Országos Statisztikai Intézet (INS) napokban közzétett adataiból. A román kormány úgy tűnik csak a napokban kapott észbe: Marcel Ciolacu miniszterelnök októberben végre kijelentette a választások után felálló új kormány programjának egy demográfiai tervet is tartalmaznia kell. Veres Valér kolozsvári szociológussal azt jártuk körbe, elkésett-e az állami beavatkozás, megfordítható-e, megállítható-e a népességfogyás. A Babeş–Bolyai Tudományegyetem oktatója kijelentette, mérsékelten szkeptikus ebben a kérdésben.

A térség problémája a népességcsökkenés

A legfrissebb adatok szerint augusztusban is csökkenés volt megfigyelhető, elvileg nyáron a halandóság arányszáma alacsonyabb mint télen, a születések száma pedig viszonylag egyenletes, ezért szomorú, ha augusztusban is negatív az egyenleg, szögezte le a szociológus.

Hozzátette, a népességcsökkenés a kelet- és közép-európai országokban jelenlevő jelenség, a leglátványosabb Bulgáriában érhető tetten, ahol közel kilencmilliós lélekszámról indultak, és ma már bementek hétmillió alá. Magyarország a térségben viszonylag jól áll, a nyolcvanas évekbeli11 milliós lélekszámról indulva még mindig  elég közel, 9,7 millió körül van a népesség száma. Abban hogy Magyarországon mérsékeltebb a csökkenés, nagy szerepük van a bevándorolt határon túli magyaroknak, ám emiatt épp a határon túli magyar közösségek lélekszáma fogyatkozott meg jelentősen, részletezte Veres Valér.

Rámutatott, Nyugat-Európában az őshonos népesség nem biztosítaná a népességszám fennmaradását, de a fiatal, termékeny bevándorlók segítik a létszámmegtartást. Ugyanakkor emiatt számos más problémával kell megküzdjenek ezek az országok.

Romániában részleges a tudatos népesedés-politika

Romániában csak részlegesen érhető tetten a tudatos népesedés-politika, amely a népességszám megtartására, a belső összetételére, az elöregedésre, és más problémák kezelésére összpontosít, hívta fel a figyelmet az egyetemi oktató. Hangsúlyozta, a születések számát ösztönző családpolitikai intézkedések történtek, Románia e tekintetben nincs a legrosszabb helyzetben, talán még a közepesnél is jobban áll, de ennél átfogóbb koncepció, amely már tudatosan figyel az elvándorlásra, a bevándorláspolitikára és annak összefüggéseire, nem körvonalazódott.

A szakértő szerint, érdemes lenne integráltabban nézni az elöregedés problémáját, az elhalálozások okát, és ezeket a tényezőket belefoglalni egy összetett népesség-politikai koncepcióba. Ez viszont még várat magára.

Mérsékelten eredményt lehetne elérni

A szociológus elmondta, mérsékelten szkeptikus a tekintetben, hogy mennyire lehet eredményes egy hatékony népesedés politika. A születések számának növelését kis mértékben lehet megvalósítani. Az általános életszínvonal emelkedése tudja ténylegesen javítani az emberek biztonságérzetét, hogy hosszú távra merjenek és tudjanak tervezni, ez pedig azt jelenti, hogy az ország egészében jelentősen kell fejlődjön.

„Ez a legnehezebb, ezt nem lehet néhány intézkedéssel egyik napról a másikra megváltoztatni. Ilyen jellegű előrelépés, fejlődés is van Romániában szerencsére. Nem is mondhatjuk azt, hogy a legrosszabb helyzetben lennénk a gyermekvállalás szintjén: a nagyon rossz helyzetből, a kilencvenes évek végétől több hullámban is volt javulás” – mutatott rá Veres Valér.

Kifejtette, a jelenlegi adatok sem túl rosszak, ám az a gond, hogy ezeket a külföldön élő román állampolgárok gyermekeivel együtt értékelik. Az országban született, tartósan itt élő gyermekek száma alapján nem állunk túl fényesen, ezt kellene növelni, hazatérésre serkenteni az elvándoroltakat, szögezte le.

Haza kellene csábítani az elvándoroltakat

Romániából olyan nagy arányban vándoroltak el, hogy azt a veszteséget másként nem lehet pótolni, csak hazatéréssel. A hazatérési program költséges, és kérdéses hogy mennyire hatékony, de mindenképpen kellene ezzel foglalkozni, taglalta a szociológus. A kivándorlásnak sokféle formája van, az ideiglenesen, megélhetési okokból kivándoroltak könnyebben visszacsábíthatók, amennyiben a munkaerőpiac és szociális háló jobban odafigyelne rájuk.

Rámutatott, sok országban az elöregedési tendenciát a harmadik országokból történő bevándorlással próbálják kiegyensúlyozni, a munkaképes népességet pótolni. Romániának is megvan az évi százezres vendégmunkás kvótája, amit többnyire távol-keletiek töltenek be. Ez az akut munkaerőhiányon bizonyos ágazatokban segít, de azzal nem számolnak a döntéshozók, hogy milyen társadalmi integrációs problémákat jelenthet közép- és hosszútávon egy új kisebbség megjelenése.

„Románia egyelőre nagyon pragmatikusan közelíti meg ezt a témát, viszont érdemes lenne nyugat-európai országok »udvarába« tekinteni, vizsgálva, milyen problémákra kell felkészülni, vagy miként lehet azokat elkerülni. Vannak országok, melyek jobban kezelték a bevándorlást, az uniós tagállamok között vannak különbségek, lehetne ezzel foglalkozni” – fejtette ki Veres Valér.

Megoldás az idősek ellátására

A népesség elöregedését nem lehet átmenetileg elkerülni, az intézkedések rövid távon nem hoznak eredményt, így arra kellene megoldást keresni, hogy a nagyszámú idős népességet hogyan gondozzuk, olyan körülmények között, hogy a saját gyerekeik egyre kevésbé tudják ellátni őket. Az idősek száma az aktív népesség számához viszonyítva magas és tovább nő, ez a családokon belül is megnyilvánul, ha a nagy számokban megjelenik.

A családokban már egy ideje kevés gyerek született, közülük is sokan külföldre vándoroltak, emiatt egy Romániában maradt aktív korú személyre több idős gondozása is hárul: az anya, apa, anyós, após, nagynéni ellátása. Még a néhány napos odafigyelés, például bevásárlás is gondot jelenthet egy olyan családban, ahol a gyerekeket is folyamatosan gardírozni kell, iskolába, sportra, különórákra hordozni.

Sokkal hamarabb szükség lenne az idősgondozói intézményekre, különösen hogy ezekre a népesség amúgy sincs felkészülve: az idősek többsége nem szeretne öregotthonba kerülni, közben a társadalom és a család nincs abban a helyzetben, hogy otthon el tudja látni őket.

Veres Valér rámutatott, léteznek ugyan otthoni idősgondozói hálózatok, de ezek működtetésében az állam nem nagyon vállal szerepet. Ezen kellene változtatni, támogatási programokat kiírni, a feladatot ellátó intézményeket felkarolni, véli a szakértő. Hangsúlyozta, a népesség elöregedését hosszútávon lehet enyhíteni, de közép- és rövidtávon a már kialakult helyzettel is foglalkozni kell.

A késlekedés nem segít

„A demográfiai problémának rengeteg eleme van, nagyon hatékony stratégiával, és annak figyelmes követésével is csak mérsékelt eredményeket látok megvalósíthatónak az elkövetkező tíz- tizenöt évben” – összegzett a szociológus. A késlekedés nem segít a megoldást, ha korábban nekilátnak egy ilyen stratégiának és odafigyelnek ezekre a problémákra, akkor már hamarabb lennének eredmények. Nagyon fókuszált, összetett intézkedéscsomagra lenne szükség, a központi kormányzást összehangolva az önkormányzatok munkájával. Bár Romániában a közigazgatási kapacitás sincs még olyan szinten, hogy ezeknek a problémáknak a kezelését hatékonyan felvállalja, ám az igény megvan rá.