Daniel David, az kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem rektora, A román nép pszichológiája című könyv szerzője az Adevărul portálnak adott terjedelmes interjújában elemezte, hogyan változott meg Románia, illetve román társadalom 33 évvel a rendszerváltó forradalom után. Ugyanakkor cáfolta azt a korábbi megállapítást, hogy elegendő lenne húsz esztendő a romániai társadalomnak ahhoz, hogy „megtanulja” a demokráciát, szerinte ugyanis ez még mindig nem történt meg és további hosszú évekre van szükségünk ahhoz, beletanuljunk a demokratikus rendszer működésébe. Kiemelte: az „átállást” az is nehezíti, hogy a kommunizmus végén aktív fiatal korosztály mindmáig a közélet vezető rétegéhez tartozik.

Daniel David szerint a kommunista paradigma eltűnt ugyan a hivatalos kötelezettségvállalásokból, de értékek, normák és pszichoszociális axiómák formájában még mindig megmaradt egyes emberek fejében. A pszichokulturális változások valóban bekövetkeznek, de gyakran szélesebb körű, általában globális változásokon belül, így a különböző országok vagy kultúrák közötti különbségek lassabban változnak. Kifejtette, egy 2020-as tanulmányban kimutatták, hogy Románia valóban modernizálódott, de ez a modernizáció elsősorban az új generációk mentalitásának köszönhető.

Miután Románia integrálódott az EU-ba és a NATO-ba, újabb kihívásokkal kellett szembenéznie. A BBTE rektora kiemelte: a nyugati tér paradigmatikusan két kardinális értékre épül, nevezetesen az autonóm egyénre (amely az egyének közötti együttműködést hangsúlyozza) és a társadalmi hatalom decentralizációjára. Ez a két kardinális érték határozza meg a társadalmi intézményeket is. A NATO-ba és az EU-ba való integráció révén Romániának különböző intézményeket kellett létrehoznia, ez az asszimiláció azonban „feszültségbe került a mi értékhátterünkkel, nevezetesen a kollektivista – nem autonóm – egyénnel, amely a nagycsalád logikájában a csoportot hangsúlyozza, nem pedig az egyént, és a társadalmi hatalom koncentrációját – nem pedig a hatalom decentralizációját”.

A szakértő szerint ez a feszültség a pszichoszociális értékek gyengülését eredményezte, az egyén autonómiája és a hatalom decentralizációja kezdte áthatni a román pszichokulturális hátteret, különösen a fiatalabb generációk révén. „Ezen a ponton elkerülhetetlen a paradigmaváltás, és az új tét az emancipáció folyamata (például hogy hallassuk a hangunkat, hogy részt vegyünk a döntéshozatalban), amely a még mindig gyengébb intézményekkel szemben (többek között az oktatásban) polarizálja társadalmunkat”.

Daniel David szerint ilyen időkben olyan intézményekre van szükségünk, amelyek mérföldkövek maradnak, „függetlenül a körülöttük zajló zűrzavartól vagy a rájuk nehezedő nyomástól. Ez nem könnyű, de a társadalom egészségének szempontjából alapvető fontosságú.”

A BBTE rektora kiemelte, az 1989-es antikommunista forradalom óta az akkori fiatal kommunisták, akik hatalmi és társadalmi befolyással bíró pozíciókat töltöttek be, még ma is vezető szerepeket foglalnak el, azonban „bizonyára most demokrataként mutatkoznak be”. Daniel David szerint ugyanakkor a régi értékek és reflexek lassan halnak ki, és gyakran hallgatólagosan is továbbadják azokat, még a gyermekeiknek is. Amikor az »ezredfordulós generáció« (az 1981–1996 között születettek) és a »Z generáció« (az 1997–2010/2012 között születettek) elfoglalja a társadalmi hatalmi pozícióit, a demokráciát akkor iktatják majd törvénybe és jelenik meg a közösségi szellemben, becslésem szerint 2030 körül – fejtegette Daniel David.

A technológia fejlődése (internet, mesterséges intelligencia) és a legújabb globális hatású események (világjárvány, ukrajnai háború) nagy kihívások elé állítják a kialakult demokráciákban élő polgárokat, állapítja meg az Adevărul újságírója, akinek kérdésére, hogy „mit tehetünk a lemaradás megszüntetése és a fent említett kihívások kezelése érdekében”, Daniel David kijelentette: „Nem hiszem, hogy most a felzárkózásban kellene gondolkodnunk. A régi demokráciák is átalakulóban vannak, ezért nekünk is szinkronban kell lennünk ezzel a változással.”

„Itt van egy nagy politikai változás, amihez alkalmazkodnunk kell: a fiatalok gyakran nem vesznek részt nagy arányban a választásokon, mert már nem választási ciklusokban gondolkodnak. Mivel az emancipáció folyamatában vannak, úgy érzik, hogy bármikor felelősségre vonhatják a politikai hatalmat (és általában a »főnököket«), különféle tiltakozások, hatalmi viták stb. révén”, miközben a régi logika szerint a viták többnyire a választási időszakban zajlottak. A BBTE rektora szerint ez társadalmi szinten egyesek számára feszültséget okoz, és a politikum ezt meglepetéssel fogadja, nem tudja megfelelően kezelni, ezzel pedig felerősíti a társadalmi feszültséget, veszélyeztetve magát a demokráciát.