Csaknem tökéletesnek ítéli a politikai jogok helyzetét Romániában a Freedom House legutóbbi jelentése, amely úgy írja le az országot, mint egy verseny által jellemezhető többpártrendszert, ahol „a szabadon választott kormányfő” és a törvényhozás külső beavatkozás nélkül alakítják és hajtják végre a közpolitikákat. Mintha csak a Freedom House jelentésének kritikájaként íródott volna az Oxford Analytica brit agytröszt elemzése, amely szerint aggasztó a titkosszolgálatok hatalmának megerősödése Romániában – például a külföldi befektetések felügyelete is a hatáskörükbe került.

„A romániai többpártrendszerben verseny jellemezte választások révén biztosítja a rendszeres hatalomváltást. A polgári szabadságjogokat általában tiszteletben tartják, de egyre nagyobb nyomás nehezedik rájuk, mivel a berögzült politikai érdekek visszaszorítják a polgári és intézményi korrupcióellenes erőfeszítéseket. A kisebbségekkel és más kiszolgáltatott csoportokkal szembeni megkülönböztetés régóta fennálló probléma, csakúgy, mint a politikai érdekeltségű üzletemberek ellenőrzése a kulcsfontosságú médiumok felett.” Ez a rövid összefoglalója a Freedom House éves jelentésének a romániai demokráciáról.

Az amerikai kormány által finanszírozott szervezet 1973-tól készít tanulmányt a világ összes országáról Szabadság a világban címmel. A dokumentum idén – ahogy tavaly is egyébként – 83-ra értékeli a tavalyi romániai fejleményeket egy százas skálán, és ezzel Romániát a szabad országok közé sorolja. A Freedom House szerint gondok főleg a polgári szabadságjogok tiszteletben tartásával akadnak – erre 48 pontot ítéltek meg a lehetséges 60-ból –, viszont a politikai jogok terén Románia csaknem százszázalékosan teljesített tavaly – 40-ből 35 pontot gyűjtött be.

A jelentés több pertinens észrevételt megfogalmaz főleg az előbbi kérdéskör kapcsán, viszont a politikát illetően rendkívül felületes.

A 2021-as év kulcsmozzanatai közül megemlíti, hogy októberben a liberális Florin Cîțu kormányát bizalmatlansági indítvánnyal leváltották, majd a szintén liberális Nicolae Ciucă alakított kormányt a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) támogatásával. Arról azonban egy szó nincs a jelentésben, hogy a Cîțu-kormány bukását a PNL-ben hónapokon át tartó belharc előzte meg, amelynek során az államfő által támogatott „nyertes csapat” kisöpörte Ludovic Orban pártelnököt és a hozzá hű másod- és harmadvonalbeli vezetőket. Azután szintén elnöki utasításra magát Cîțut is eltávolították, és Klaus Iohannis korábbi tanácsosával helyettesítették.

A Freedom House „a liberális Nicolae Ciucă” katonai múltját sem tartja fontosnak megemlíteni, holott több pontban is vizsgálja a politikán kívüli – tehát demokratikus eszközökkel nem elszámoltatható – erők befolyását a kormányzásra. Úgy értékelik, hogy a választók „általában szabadon hozhatnak politikai döntéseket”, anélkül, hogy a politikai szférán kívüli erők – vagy a politikán kívüli eszközöket alkalmazó, azaz nem számonkérhető szereplők – indokolatlan nyomást gyakorolnának rájuk. Ezzel kapcsolatban mindössze a klientelizmust azonosítják problémaként, illetve konkrétan azt, hogy a kisvárosokban és falvakban a polgármesterek jelentős befolyást gyakorolnak a választókra az önkormányzati és törvényhozási választásokon. Ugyancsak itt jegyzik meg – anélkül, hogy jeleznék a kapcsolatot az előző megállapítással –, hogy a polgármesterek „köztudottan pártot váltanak, hogy finanszírozást vagy más forrásokat biztosítsanak maguknak”.

Egy szó nincs a jelentésben arról, hogy a titkosszolgálatok ügynökei ott ülnek a román médiumok vezetőségében – ezt még csak nem is titkolják –, és ily módon a politikán kívüli szereplőként befolyásolják a választók döntéseit.

Külön fejezet foglalkozik a kormányzat működésével, illetve ezen belül azzal, hogy „a szabadon választott kormányfő és a nemzeti törvényhozás képviselői határozzák-e meg a kormány politikáját”. A jelentés szerzői megállapítják, hogy „a választott tisztviselők általában képesek külső beavatkozás nélkül kialakítani és végrehajtani a kormányzati politikát”.

A valóságban gyakran a koalíciós pártok vezetői maguk sem tudják, mikor és hol születik meg egy-egy „kényesebb” döntés. A legfrissebb példa erre a – sokak által a hírhedt Securitate újjáélesztésére tett kísérletként értékelt – nemzetbiztonsági törvénycsomag, amelyet a titkosszolgálatok dolgoztak ki, a politikusok csupán „felvállalják a törvényhozási folyamatban”, ahogy a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) igazgatója, Eduard Hellvig fogalmazott.

A jelentés elmegy amellett is – a kormányzati átláthatóság kapcsán –, hogy a társadalmi konzultáció általában formális, és miközben a polgároknak törvényes joguk van a közérdekű információk megszerzésére”, az esetek elsöprő többségében – az uniós adatvédelmi szabályozást és a személyes jogokat ürügyként használva – az érintett hatóságok kibújnak az adatszolgáltatási kötelezettségük alól.

Mintha csak a Freedom House jelentésének kritikájaként íródott volna az Oxford Analytica brit agytröszt elemzése, amelyet „Romániában a pluralista demokráciát rombolja az államelnök” címmel publikáltak. A csak előfizetéssel olvasható dokumentumból a G4Media portál idéz. Eszerint a brit elemzők megállapítják: Klaus Iohannis egyre nagyobb mértékben támaszkodik a titkosszolgálatokra, hogy megőrizze a hatalmát, a kormány élére, szintén elnöki utasításra állított Nicolae Ciucă pedig „a kvázi ellenőrzött sajtó és a titkosszolgálatok támogatásától függ”.

Az Oxford Analytica úgy értékeli: Klaus Iohannis népszerűség-zuhanásának az oka éppen az, hogy igyekezett csökkenteni a parlament befolyását, hozzájárult a korrupcióellenes bírák eltakarításhoz, és katonapolitikusokat toboroz. Több alkalommal is kitérnek a titkosszolgálatok hatalmának megerősödésére, kiemelve, hogy a hatáskörükbe került még a külföldi befektetések felügyelete is.

Az elnök „2021-es erőfeszítései, hogy koalíciót hozzon létre két, egyébként rivális párt között, amelyek együttesen többséget alkotnak a parlamentben, aláásták a politikai versenyt és a kormány döntései fölötti ellenőrzést” – mutat rá az elemzés. Hozzáteszik: az így kialakult politikai környezetben – ahol az elnök lemondott az állami szervek, illetve ezek és a társadalom közötti közvetítésről – „egyre erősebbek a félelmek, hogy egy kusza, néha kaotikus, de pluralista rendszer helyébe egy monolitikus változat lép, amelyben virágzik a korrupció és a szakszerűtlenség, illetve hiányoznak fontos fékek és ellensúlyok”.