A magyar forradalom és szabadságharc annak bukása ellenére is tele van felemelő pillanatokkal, hősies tettekkel – hangzott el Nyergestetőn, amikor a nyergestetői csata 174. évfordulója alkalmával megemlékezést szerveztek.

A szabadságharc egyik legutolsó csatájaként számontartott nyergestetői ütközetről alig tud valamit az utókor, mert a történelemkönyvek – mivel nem volt sorsfordító, hadászati szempontból kiemelkedő, hiszen a biztos halál tudatában vállalta ezernyi székely hős – csak néhány sorban emlékeznek meg róla. A szóbeszédnek köszönheti, hogy az azóta eltelt 174 év alatt az emléke folyamatos virágzásnak indult: kezdetben ágkereszteket szúrtak az elesett hősök családtagjai a Háromszéki-medencét a Csíki-medencével összekötő átjáró „temetődombjára” – a kommunizmus idején titkon –, ezeket szinte észrevétlenül váltották fel a kopjafák, és a temető lassacskán nemzeti kegyhellyé alakult. Ma is nyugszanak még a dombon olyan vitézek, akiket az ágyúállásban kialakított tömegsírba helyeztek, mégsem egyszerű temető, hanem inkább nemzeti kegyhely a Nyergestető.

Az keddi eseményt Csíkkozmás község polgármesteri hivatala szervezte partnerségben az RMDSZ Csíki Területi Szervezetével. Mint közleményük emlékeztetett: 1849-ben a helyszínen Tuzson János és mintegy ezerfős csapata feltartóztatták a többszörös túlerővel bíró ellenséges ellenfelet. Az orosz-osztrák csapatok hajhatatlanul próbáltak áttörni a védvonalon, de a székely hadosztály hősiesen tartotta a frontot.

A megemlékezés zászlófelvonással indult a Csíkszéki Mátyás Huszáregyesület közreműködésével, amelyet a Tuzson János Fúvószenekar kísért. A Bojzás néptánccsoport tagjai sorozó- és csatajeleneteket mutattak be küküllőmenti zenére.

Az ünnepi beszédek sorozatát Szántó László, Csíkkozmás község polgármestere indította, aki azzal biztatta a jelenlevőket, hogy jelenleg a béke és a fejlődés ideje áll előttünk. „A világ gyorsan változik, és a nemzeteknek alkalmazkodniuk kell az új kihívásokhoz” – hangsúlyozta. Az ifjúságot, a jövő nemzedékét arra biztatta, hogy harcoljanak eszméinkért, megőrizve és továbbadva a meglévő nemzeti értékeket.

Dr. Lukács Bence Ákos, Magyarország csíkszeredai konzulátusának vezető konzulja szerint „a magyar forradalom és szabadságharc annak bukása ellenére is tele van felemelő pillanatokkal, hősies tettekkel, amelyeket máig őrzünk és amelyek már akkor kiváltották a világ közvéleményének elismerését.”

Tánczos Barna, parlamenti képviselő minden erdélyi magyart igazi szabadságharcosnak titulált, hiszen a kétkezi munka, a mérnöki precizitás, amivel iskolát, óvodát, templomot, kultúrotthont, templomot építünk, az is annak a szabadságharcnak a része, amelyből mindenki kiveszi a részét.

Az esemény további részében Bilibók Géza, tusnádfürdői plébános koordinálásával imádkozott közösen minden résztvevő, majd elhelyezték a koszorúkat.

Az esemény a magyar himnusz és a régi székely himnusz eléneklésével zárult.