Erős korreláció van a demokrácia és a béke, valamint a demokrácia hiánya és a konfliktus között. Ez az egyik legfontosabb következtetése az Economist Intelligence Unit 2023-ra vonatkozó éves jelentésének. A globális demokráciaindexben Románia egy helyet javítva a hatvanadik, tíz hellyel lemaradva Magyarország mögött.

A tézis, hogy demokrácia egyenlő a békével, Carl von Clausewitznak arra a sokat idézett megállapítására vezethető vissza, miszerint „a háború egyetlen forrása a politika”. Ezt látszanak igazolni, hogy a mai háborúk többnyire olyan országok érintenek, ahol nincs demokrácia – mutat rá A konfliktus kora címet viselő jelentésében  az Economist Intelligence Unit (EIU), hozzátéve, hogy a nem demokráciákban a belső viszályok is jellemzőbbnek tűnnek, mint a demokráciákban.

Románia a hanyatló demokráciák között

Az Economist Intelligence Unit (EIU) 2006 óta évente jelentést készít a demokrácia állapotáról a világ országaiban. Az öt kritérium függvényében kapott pontszámuk alapján az egyes országokat négy csoportba sorolja.

A teljes értékű demokráciákban a választásokon dől el az ország kormányzása, nemcsak a vezetők személyét, hanem a követendő közpolitikákat illetően is. Ahogy hosszú évek óta megszokhattuk, a rangsor élén Norvégia, Izland, Svédország, Finnország és Dánia áll. Az első hat hely közül ötöt az északi államok foglalnak el. Az egyetlen „kakukktojás” Új-Zéland, amely feljött a második helyre. Ezenkívül a rangsor első tíz helyezettje közül nyolc, illetve a 24 teljes értékű demokrácia több mint fele (15) Nyugat-Európában található. Az öreg kontinens nyugati része amúgy az egyetlen olyan régiója a világnak, amelynek az indexe javult 2023-ban.

Európa nyugati felével ellentétben régiónkban már vegyesebb a helyzet. Ezen belül Románia egy helyet javítva felkúszott a 60-ik helyre, Magyarország pedig 6 pozíciót javítva jelenleg 50-ik.

Romániában a Dragnea-éra 2017–2018-as kisiklásaihoz képest alig érezhetően javult a demokrácia állapota. A hosszú távú tendenciát figyelembe véve meglehetősen távolinak tűnik az index 2006-os indulásakor mért 7,1 pont, és már-már elérhetetlennek a teljes értékű demokráciát jelentő 8-as minimum.

A világ 74 országában működik valamilyen szintű demokrácia, ez a szám kettővel nőtt 2022-höz képest. Ezzel együtt 2023. nem tekinthető a legjobb esztendőnek a demokrácia szempontjából. Az EIU globális indexe 5,23-ra csökkent a 2022-es 5,29-ről, ami újabb mélypontot jelent az index 2006-os kezdete óta – összhangban egyébként az elmúlt évek hanyatlásával.

A rangsor alapján a 70 országból, ahol idén az urnákhoz szólítják a választókat, mindössze 43-ban várhatók szabad és tisztességes választások.

Visszalépés legnagyobbrészt a hibrid és az autoriter rezsimként besorolt országoknál következett be, de valamelyest csökkent a teljes értékű és a hiányos demokráciák átlagos pontszáma is. Ez arra utal, hogy a nem demokratikus rendszerek egyre inkább megszilárdulnak, a hibrid rezsimek pedig küszködnek a demokratizálódással – mutat rá az EIU.

A demokrácia helyzete továbbra is Afganisztánban a legrosszabb, ahol teljesen megszüntették a demokratikus választás alapfeltételének számító pluralizmust, az állampolgári részvétel nullára csökkent, és a legtöbb polgárjogot – például a gyülekezési, egyesülési vagy a véleménynyilvánításhoz való jogot – felszámolták. Az utóbbiak hiányában kevéssé valószínű, hogy ha lennének is választások, rendszerváltáshoz vezethetnek.

A világban a bizonyos fokú demokráciában élők aránya tavaly 45,4 százalékra csökkent a 2021-es 49,4 százalékról. Teljes értékű demokráciában a világ összlakosságának mindössze 7,8 százaléka él, a 2015-ös 8,9 százalékhoz képest. (Ez a mutató 2016-ban nagyot zuhant, miután az Egyesült Államokat „hiányos demokráciává” fokozták le.) A világ népességének több mint egyharmada autoriter uralom alatt él (39, 4 százalék), és ez az arány az elmúlt években folyamatosan kúszott fölfelé.

Konfliktusok kora

A demokráciarangsorhoz csatolt esszében az EIU leszögezi: számos konfliktus alapját manapság olyan gazdasági kérdések képezik, mint az erőforrásokért folytatott verseny, de nem ezek az egyedüli mozgatórugók. Utóbbiak közül kiemelkedik a geopolitika mint a világbékére a legnagyobb veszélyt jelentő konfliktusforrás.

Az Egyesült Államok globális hegemón pozícióját egyre inkább megkérdőjelezik az olyan feltörekvő hatalmak, mint Kína, ami világszerte instabilitást gerjeszt. Bár Washington dominanciája csökkent, megtartotta gazdasági és katonai elsőbbségét, és továbbra is uralja a nemzetközi politikai és gazdasági döntéshozatalt. Emellett az európai hatalmak gazdasági súlya jelentősen csökkent a II. világháború utáni időszakhoz képest, de továbbra is kiváltságos pozíciót tudhatnak a magukénak a főbb nemzetközi intézményekben. Az EIU figyelmeztet: ha a nyugati hatalmak nem lesznek képesek arra, hogy a globális, multilaterális rendszert összhangba hozzák a feltörekvő gazdaságok növekvő jelentőségével, az fokozhatja a Nyugattal szembeni haragot a globális Dél országaiban. Egy olyan elavult nemzetközi politikai rendszer fenntartása, amely nem tükrözi a gazdasági hatalom globális egyensúlyának eltolódását – különösen Ázsia felé –, növeli annak kockázatát, hogy a feszültségek konfliktusba csapjanak át.

„Beléptünk a fokozódó nagyhatalmi rivalizálás korszakába, amely, ha nem ellenőrzik, pusztító konfliktust szabadíthat el” – kongatja meg a vészharangot esszéjében az EIU. A jelentés felhívja a figyelmet arra is, hogy az államok közötti feszültségeket tetézi, hogy odahaza még a világ legfejlettebb demokráciái is küszködnek a politikai és társadalmi konfliktusok kezelésével, ez pedig arra utal, hogy a második világháború utáni nyolc évtizedben kialakult demokratikus modell már nem működik.

(Nyitókép: Borsi Balázs)