A Gázai konfliktus tovább mélyítheti a Nyugat és a globális Dél közötti szakadékot, amely már az ukrajnai háború kapcsán erőteljesen megnyilvánult. E tekintetben India kivételnek számít, ott ugyanis ezúttal alig akad, aki megkérdőjelezné a nyugati narratívákat.

Az elmúlt napokban Izrael nyugati szövetségeseinek hangnemében érezhető változás állt be. Emmanuel Macron francia elnök pénteken tűzszünetre szólított fel, mondván, hogy bár támogatja Izraelnek azt a jogát, hogy válaszoljon a Hamász október 7-i terrortámadására, „a gyakorlatban vannak csecsemők, vannak nők, vannak idős emberek, akiket bombáznak és megölnek. Erre nincs ok, és nincs legitimitás.”

Szerdán a brit kormány fejlesztési minisztere, Andrew Mitchell bírálta élesen Izraelt, követelve, hogy biztosítsa a civileknek a nemzetközi jog szerint kijáró védelmet. Ebbe szerinte „beletartozik a kórházak szentségének tiszteletben tartása, hogy az orvosok továbbra is elláthassák a betegeket és a sérülteket”.

A hangnemváltás magyarázata egyértelműen a közvélemény nyomásának tudható be. Az elmúlt hetekben a nyugati nagyvárosok utcáin többszázezres tüntetések zajlottak, és noha ezeket kezdetben megpróbálták többféle a terrorizmus támogatásaként beállítani, illetve betiltani, a fent idézett reakciók pontosan mutatják, hogy a megmozdulások milyen üzenetet közvetítettek: véget kellene vetni a civilek mészárlásának. Ez tükröződik a felmérésekben is.

Az amerikaiak többsége hagyományosan Izrael-párti. Ez nem is változott, ugyanakkor hétről hétre egyre többen gondolják azt, hogy a zsidó állam túl messzire ment a Hamász 1400 halálos áldozattal járó mészárlásának a megtorlásában. Az izraeli bombázásokban több mint 11 ezer civil, köztük többezer gyermek vesztette életét a Gázai-övezetben. A lakóházak legalább 12 százaléka megrongálódott a The Economist műholdas adatokra alapuló elemzése szerint. A humanitárius helyzet egyre romlik délen is, ahova százezrek menekültek az övezet északi felében zajló harcok elől.

Friss adatok szerint az amerikaiak 38 százaléka túlzottnak, míg megközelítőleg ugyanekkora arány „megfelelőnek” ítéli a megtorló műveleteket. Ugyanakkor a kutatók kiemelik, hogy a múlt hónap végétől az össznépességben 12 százalékponttal nőtt az izraeli retorziót sokallók aránya, amely a fiatalok és a demokrata szavazók körében meghaladta az 50 százalékot.

Mindazonáltal a nyomás egyelőre nem tűnik annyira jelentősnek, hogy Joe Biden amerikai elnök vagy más nyugati vezetők a szavakon túl, konkrétan is tegyenek valamit az újabban naponta követelt „humanitárius szünetért”.

Ismerős megosztottság

Az ukrajnai inváziót követő napokban az ENSZ Közgyűlése elsöprő többséggel elítélte az orosz agressziót, viszont a kezdeményező Egyesült Államok legnagyobb bosszúságára a határozatot támogató államok együttesen a Föld lakosságának kevesebb mint felét tették ki. Egyúttal kiderült, hogy az ukrajnai konfliktus kapcsán éles választóvonal húzódik a széles értelemben vett Nyugat (Európa, Észak-Amerika, Ausztrália, Dél-Korea, Japán) és a globális Dél között. Ez nemcsak a háborúval kapcsolatos narratívákban nyilvánul meg azóta is, hanem tettekben, amennyiben a nyugati közvélemény és politika legnagyobb megdöbbenésére a globális Dél országai nem hajlandók kivenni a részüket az Oroszország elleni szankciókból, és főként nem érzik a morális kényszert, amelyre ezeket a büntetőintézkedéseket alapozták.

Ezt a megosztottságot láthatjuk megnyilvánulni a gázai konfliktusra adott reakciókban, illetve az ENSZ-ben is. A Közgyűlés október végén szintén elsöprő többséggel fogadott el határozatot „azonnali és tartós” humanitárius fegyverszünetre szólítva fel. 45 tagállam tartózkodott – köztük 15 EU-tagállam, valamint Ausztrália, Kanada, az Egyesült Királyság és Japán –, viszont a 120 támogató kivétel nélkül a Délt képviselte.

Sok afrikai és ázsiai ország hagyományosan palesztinpárti, annál meglepőbb viszont a latin-amerikai országok álláspontja. Bolívia rövid úton megszakította a diplomáciai kapcsolatait Izraellel, Chile és Kolumbia pedig hazahívta konzultációra a nagykövetét, ami a diplomáciai tiltakozás egyik módja. Az ENSZ Biztonsági Tanácsát elnöklő Luiz Inácio Lula da Silva brazil elnök egyenesen „népirtásról” beszélt a gázai hadműveletek kapcsán. Dél-Afrika kormánya ugyanerre hivatkozva hazarendelte valamennyi Tel-avivban állomásozó diplomatáját. A török elnök szerdán a tőle megszokottnál is durvább kirohanást intézett Izrael ellen, a zsidó állam végét jósolva.

A globális Dél országai egyre hangosabban tiltakoznak a Nyugat részéről érzékelt „kettős mérce” ellen. Ennek megnyilvánulásaként értékelték például, hogy az orosz invázió után tárt karokkal fogadták az ukránok millióit Európában, még azok az államok is, amelyek mindenre képesek, hogy meggátolják az afrikai vagy közel-keleti menekültek érkezését. Ugyanígy, miközben az Egyesült Államok sietett népirtásnak minősíteni az oroszok által Ukrajnában elkövetett atrocitásokat, a Biden-kormányzat határozottan kitart amellett, hogy Gázára nem alkalmazható a besorolás.

Izrael és a Hamász háborúja várhatóan tovább mélyíti a politikai Nyugat és a globális Dél közötti szakadékot, még akkor is, ha a palesztinbarát "csapatban” található egy notórius kivétel is: India. Narendra Modi miniszterelnök az elsők között ítélte el a Hamász október 7-i mészárlását, és az indiai állásfoglalások azóta is egybecsengenek a nyugati politikusokéval. A magyarázat egyszerű: Modi nacionalista Bháratíja Dzsanatá Pártja (BJP) egy évszázados hindu programot valósít meg, amelynek során fokozatosan lebontja az állam világi alapjait, ennek részeként pedig a 15 százaléknyi muszlim vallási kisebbséget közellenségnek állítja be. A Hamász október 7-i támadása után a BJP politikusai azt bizonygatták, hogy India is Izrael helyzetébe kerülhet, ha nem lép fel a „politikailag motivált radikalizmus ellen”.

India ugyanakkor alapító tagja a BRICS-nek (Brazília, Oroszország, Kína és Dél-Afrika mellett). Az országcsoport augusztusi csúcstalálkozóján, Johannesburgban 21 ország kérte a felvételét. Hatnak a tagságát fogadták el (Argentina, Egyiptom, Etiópia, Irán, Szaúd-Arábia, Egyesült Arab Emirátusok) 2024. január elsejei hatállyal. A bővülés utáni BRICS+ erősebb lesz a világ legfejlettebb államait tömörítő G7-nél. A világ népességének 46, a globális bruttó termék 38 százalékát adja majd, miközben a G7 a Föld népességének kevesebb mint tizedét képviseli, és a világgazdaság 30 százalékát adja.

Ha az ukrajnai háború jelentős lökést adott a Dél intézményesülésének, a gázai konfliktus tovább gyorsíthatja azt, figyelmeztetnek elemzők.