Egyre több mérvadó nyugati elemző/intézmény sürget stratégiaváltást az ukrajnai háború kapcsán. A követendő utat illetően eltérőek az elképzelések, de egy dologban egyetérteni látszanak az elemzések: a júniusban kezdődött ukrán ellentámadás nem működik.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt tavaly decemberben még álló ováció fogadta az amerikai kongresszusban, szeptember végi, második washingtoni útja alkalmával azonban a képviselők „nem értek rá” összeülni, hogy meghallgassák. A változás oka a Republikánus Pártnál keresendő, a párt döntéseit ugyanis egyre erőteljesebben meghatározza a szélsőjobboldali frakció, amely ragaszkodik ahhoz, hogy el kell zárni az ukrajnai segélycsapot. Múlt héten be is következett, amitől az ukránok tartottak: a keményvonalas republikánusok fenyegetőzései kikényszerítettek egy olyan költségvetési kompromisszumot, amelyből – cserébe az amerikai kormányzat leállásának elkerüléséért – kimaradt az ukrajnai fegyverszállítások finanszírozása.

Ezzel párhuzamosan Ukrajna diplomáciai konfliktusba keveredett az egyik legközelebbi szövetségesével. Kijev úgy döntött, hogy bepereli Lengyelországot a Nemzetközi Kereskedelmi Szervezet (WTO) előtt az ukrán gabonaimport tilalmának meghosszabbítása miatt. A lépés váratlanul bősz reakciót váltott ki Varsóban, Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök bejelentette, hogy leállítja Ukrajna katonai támogatását. Ez a konfliktus feloldódhat, miután Kijev csütörtökön visszavonta a panaszát a gabonaszállítások ügyében. Ugyanakkor Szlovákiában Robert Fico pártja azzal az ígérettel nyerte meg a szombati előrehozott választást, hogy az ország többé egyetlen sem töltényt sem szállít Ukrajnának. Ennek megfelelően Zuzana Čaputová államfő, aki egyébként Ukrajna aktív támogatója, megtiltotta az ideiglenes pozsonyi kormánynak, hogy újabb adag fegyvert küldjön Ukrajnába.

Az ellenoffenzíva nem működik

Az ukránok azzal vágtak neki a júniusban elkezdett ellenoffenzívának, hogy a nyugati szövetségesektől kapott fegyverekkel és kiképzéssel elegendő elfoglalt területet foglalnak vissza az oroszoktól ahhoz, hogy kedvező pozícióból tárgyaljanak. Azonban „a terv nem működik” – állapítja meg elemzésében a The Economist.

Hiába küzdöttek hősiesen és törték át helyenként az orosz védelmi vonalakat, az ukránok összességében az elfoglalt területek kevesebb mint negyed százalékát tudták visszafoglalni. Az ezer kilométeres frontvonalon alig történt elmozdulás, és noha nem zárható ki teljesen egy ukrán áttörés, annak nyomán pedig a törékeny orosz hadsereg összeomlása, hiba volna biztosra venni egy ilyen végkifejletet. Ahogy az is hiba volna a The Economist szerint, ha tűzszünetet vagy béketárgyalásokat javasolnának az oroszoknak. Vlagyimir Putyin semmi jelét nem adta, hogy készen állna tárgyalni, de ha mégis, nem lehet bízni abban, hogy betartana egy esetleges megállapodást. Az orosz elnöknek szüksége van a háborúra, hogy fenntartsa a diktatúráját, egy fegyverszünet pedig mindössze biztosítaná számára a haladékot, hogy felfegyverkezzen az újabb támadás előtt, érvel a The Economist hozzátéve, hogy Putyin az Ukrajnát támogató nyugati szövetségesek kifáradására játszik, valamint arra, hogy a jövő évi amerikai választások után pedig ismét Donald Trump kerül a Fehér Házba.

Éppen ezért Ukrajnának újra kell gondolnia a katonai stratégiáját, és az ellenoffenzíva megnyerése helyett – amit logikusan követne az ország újjáépítése – arra kell fókuszálnia, hogy hosszú távon fenn tudja tartani a háborút, miközben van egy működő gazdasága. Ehhez mindenekelőtt a légvédelem megerősítésére van szükség, ugyanis Ukrajna nem prosperálhat, ha Oroszország büntetlenül rombolhatja a kritikus infrastruktúráját. A kijevihez hasonló, működő légvédelmet kell telepíteni más ukrajnai városokba is, kiegészítve a régóta várt nyugati vadászbombázókkal. Az Economist által vázolt forgatókönyv szerint, miközben a harcok tovább dúlnak, Ukrajna befektetőket vonz, és munkás kezek is lesznek, ugyanis visszatérnek az országba – főleg a biztonságosabb nyugati régiókba – a háború elől elmenekült ukránok milliói. A forgatókönyv abból az alapvetésből indul ki, hogy a háborús helyzet az oroszok javára sem változhat számottevően.

Elfogynak a katonák

„A bátorság és a találékonyság még ott van, de Ukrajna kifogy az emberekből” – kongatta meg a vészharangot Stephen Kotkin amerikai történész a The New Yorkernek adott minapi interjúban. A Szovjetunió- és Oroszország-szakértő felhívta a figyelmet, hogy noha hivatalos adatok nincsenek az áldozatok pontos számáról, információi szerint csak a júniusban kezdődött ellentámadásban több tízezer katonát vesztett Kijev. Ukrajna lassan „kifogy a 18-35 évesekből”, amit az is bizonyít, hogy a Németországba vagy Nagy-Britanniába kiképzésre kiküldött újoncok 35 évesnél idősebbek. Az emberi erő mellett fogyóban van Ukrajnában a muníció, elsősorban a légvédelmi rakéta, miközben közel kétévi háború után az orosz légierő jóformán érintetlen.

Kotkin nem tart kizártnak egy meglepetés offenzívát orosz részről. Ennek nem is kell feltétlenül sikeresnek lennie, viszont „politikai lökéshullámokat küldhet” a nyugati fővárosokba, ahol már beárazták Moszkva vereségét. Történelmi párhuzamként a vietnami háborút hozta fel, illetve az 1968-as Tết-offenzívát. A holdév kezdetét jelző legfontosabb vietnámi ünnepen a Vietkong és az északi kommunisták egyidejű és meglepetésszerű támadást intéztek valamennyi nagyobb dél-vietnámi város ellen. Bár a hadművelet nem érte el a katonai célját, önmagában az a tény, hogy az ellenség képes ilyen méretű és szervezettségű offenzívára, számos amerikait győzött meg arról, hogy a vietnami háború megnyerhetetlen. Két hónappal később, az amerikai néphez intézett televíziós beszédében Lyndon B. Johnson elnök bejelentette, hogy nem indul a novemberi elnökválasztáson.

Ezúttal, miközben a legtöbben attól tartanak, hogy az amerikai elnökválasztás kimenetele befolyásolhatja az ukrajnai háborús erőfeszítéseket, Kotkin szerint előfordulhat az ellenkezője is: Ukrajna esetleges kudarca magával ránthatja Joe Bident. Emlékeztetett, hogy a demokrata elnök népszerűsége mélypontra zuhant a kaotikus afganisztáni kivonulás hatására. A történész hangsúlyozta: ha megtörténhet egy orosz offenzíva, akkor arra ajánlatos készülni, illetve felkészíteni a közvéleményt. Így megelőzhető szerinte egy potenciális „Tết-effektus”, sőt adott esetben az orosz offenzíva, ha azt Moszkvában nem a biztos katonai siker, hanem a fent leírt politikai sokkhatás reményében indítanák.

A történész szerint, ha Ukrajna el is éri az ellentámadás célját – azaz kettévágja a Krím-félszigetet Oroszországgal összekötő földnyelvet ellenőrző orosz csapatokat –, nem világos, hogy mi a következő lépés. „Hogyan vívod ki azután a békét? Hogyan látsz neki újjáépíteni Ukrajnát? Hogyan lesz Ukrajnából olyan ország, amely csatlakozni tud az Európai Unióhoz belátható időn belül, és átalakítja a belső intézményeit az uniós integráció folyamatában? Honnan lesznek biztonsági garanciák? Szóval mindenképpen szükség lesz valamilyen tárgyalási folyamatra. Minden háború tárgyalással zárul, még a feltétlen kapituláció is valamilyen tárgyaláshoz vezet” – mutatott rá a Stanford Egyetem professzora.

Kotkin felhívta a figyelmet az amerikai kormányzati narratíva ellentmondásosságára is. Washington – és nyomában a nyugati politikum és média – azt állítja, hogy Ukrajnában a szabályokon alapuló világrend a tét, aminél semmi nem lehet fontosabb, de közben azt is mondják, hogy mindenképpen el kell kerülni a háború eszkalálását. Kotkin szerint a két állítás nem lehet egyszerre igaz: nem foroghat kockán minden, de közben annyira mégsem fontos a „minden”, hogy az USA csapatokat küldjön Ukrajnába. Ezt az ellentmondást az egyszerű ember is érzékeli, ezért nem tudják neki elmagyarázni a politikai szereplők az amerikai stratégiát. A szakértő „a retorika és az elkötelezettség összhangba hozása” és a mielőbb tűzszünet mellett érvelt – utóbbit akár területi koncessziók árán is. Úgy vélte, ha Ukrajna nem képes lerohanni Moszkvát és kikényszeríteni egy morálisan igazságos békét, akkor jobban jár, ha lemond a többségében oroszok lakta területekről, cserébe a biztonsági garanciákért. Putyin tárgyalóasztalhoz kényszeríthető, ha az USA a rezsimjét fenyegeti, és ezt nem is titkolja.

Mindenki vesztes

Az ukrajnai háborúban érintett valamennyi meghatározó szereplő felmutathat apró győzelmet, amit „eladhat” az országa közvéleményének, de valójában valamennyi elvesztette a háborút – írja George Friedman, a Geopolitical Futures elemzőcég vezetője. A budapesti születésű elemző értékelése szerint Moszkva győzelemként könyvelheti el, hogy sikerült távol tartani az USA-t Oroszország határaitól. Ukrajna nem omlott össze, Kijevben nincs bábkormány, az ország megőrizte a szuverenitását a területe jelentős része fölött.

Az Egyesült Államok pedig rendkívül valószínűtlenné tette az orosz terjeszkedést Ukrajnán túl. Friedman szerint nyilvánvaló azonban, hogy ezek látszatgyőzelmek, már csak az a kérdés, hogy mennyi időbe telik, amíg a vezetők beismerik a nyilvánvalót. „Mindenki elvesztette ezt a háborút, és a megfelelő időben a vezetők is elveszítik. És ez az, ami késlelteti az elkerülhetetlen békét” – írja.