Az afganisztáni kudarc megjósolható volt, és egyesek meg is jósolták
Hogyan foglalhatták vissza a tálibok húsz év után Afganisztánt ennyire gyorsan? Ez a kérdés foglalkoztatja a nemzetközi közvéleményt, miután a NATO-erők kivonulásával párhuzamosan a radikális iszlamisták néhány hét alatt elűzték a Nyugat-barát kormányzatot.
Az amerikai hadsereg június 2-án, az éj leple alatt kiürítette a bagrami légi támaszpontot, amely a műveleti bázisa volt az Egyesült Államok leghosszabb háborújának. Egy hónappal később Afganisztán mintegy fele ismét a tálibok kezére került, augusztus 16-án pedig a hatalomból 2001-ben elűzött radikális iszlamista csoport fegyveresei a kabuli elnöki palotában ünnepelhették a nagy visszatérést.
A Nyugat vezető politikusai – kezdve Joe Biden amerikai elnöktől Boris Johnson brit miniszterelnökön át Angela Merkel német kancellárig – döbbenettel figyelték, hogyan omlik össze a súlyos dollármilliárdok árán kiképzett afgán hadsereg a tálibok agresszív offenzívája előtt.
Az amerikai döntéshozók nem csupán megjátsszák a meglepettet, valóban váratlanul érte őket a tálibok gyors előrenyomulása. Az ok egy hosszú évekre visszanyúló sikerpropaganda, amelyet hiába próbáltak egyesek idejében leleplezni. A Washington Post emlékeztet, hogy John F. Sopko, az afganisztáni újjáépítés főfelügyelője múlt év január elején egy kongresszusi meghallgatáson felhívta a figyelmet, hogy illetékes tisztviselők rendszeresen „hazudnak a nyilvánosságnak”, eltúlozzák az afganisztáni fejlődésre vonatkozó jelentéseket, felfújják a statisztikákat, hogy a siker hamis látszatát keltsék.
Példaként elmondta, hogy az amerikai tisztviselők korábban hazudtak az iskolákba beiratkozott afgán gyerekek számáról, annak ellenére, hogy „tudták, hogy az adatok rosszak”. Azt is elmondta, hogy az amerikai tisztviselők hamisan az afgánok várható élettartamának olyan jelentősen javulásáról számoltak be, ami statisztikai lehetetlenség – ennek ellenére nem verte ki a biztosítékot. Ellenkezőleg, a Trump-adminisztráció titkosított minden olyan információt, amelyből az amerikaiak azt a következtetést vonták volna le, hogy a háború rosszul megy. Így a közvélemény nem kapott valós képet az afgán csapatok áldozatairól vagy a tálibok harci képességeiről. „Minden rossz hírt titkosítottak az elmúlt években” – fogalmazott a főfelügyelő.
CSAK SAJÁT
A témával kapcsolatban a The New York Times elemzése úgy fogalmaz: ha volt egy állandója az elmúlt két évtized afganisztáni háborújának, az az afgán biztonsági erők kiképzésére fordított 83 milliárd dolláros erőfeszítés eredményességének túlértékelése volt egyfelől, a tálibok brutális és ravasz stratégiájának az alábecsülése volt másfelől.
A Pentagon még a hivatalba lépése előtt figyelmeztette Bident, hogy a tálibok lerohanhatják az afgán hadsereget, azonban a hírszerzés becslései – amelyekről most kiderült, hogy csúnyán elhibázottak voltak – 18 hónapról szóltak, miközben a valóságban hetekre volt csupán szükség. A prognózist azért hibázták el annyira, mert az amerikai illetékesek kizárólag a számokra támaszkodtak: a táliboknak mindössze 75 ezer fegyveresük van, négyszer kevesebb az afgán biztonsági erők létszámánál, holott a puszta számoknál a háborúban is – vagy a háborúban inkább – fontosabb a pszichológiai tényező.
Kapcsolódó
Joe Biden január eleji hivatalba lépése után a védelmi minisztérium lobbikampányba kezdett az elnöknél, hogy néhány évig még tartson Afganisztánban egy kis létszámú terrorelhárító erőt. Biden viszont tartotta magát elődje döntéséhez, és folytatta a kivonulást. Az elnök alábecsülte a mégoly szerény amerikai jelenlét fontosságát. David H. Petraeus nyugalmazott tábornok, az afganisztáni nemzetközi erők egykori parancsnoka szerint az elnök csapata nem ismerte fel, mekkora kockázattal jár, ha az afgán erőket hirtelen – egy különösen intenzív harci szezon közepén – titkosszolgálati és felderítő drónok, illetve szoros légi támogatás nélkül hagyják.
Az afgán biztonsági erőket amerikai stílusú hadviselésre képezték ki, amelyben meghatározó szerepet játszik a légi támogatás. Következésképp az amerikaiak kivonulása, de főként a bagrami támaszpont figyelmeztetés nélküli kiürítése hatalmas csapást jelentett azoknak az egységeknek is, amelyek esetleg hajlandók lettek volna harcolni a tálibok ellen. „Kudarcra állítottuk be őket” – foglalta össze a helyzetet Petraeus. Az eredmény az volt, hogy a helyszínen tartózkodó afgán erők néhány napig harcoltak, majd rájöttek, hogy nem jön erősítés, és elmenekültek vagy átálltak.
Kapcsolódó
Afganisztán villámgyors elesésében hatalmas szerepet játszott a korrupció is. „Az afgán különleges erők segíthetnek az Egyesült Államoknak megtisztítani egy területet, de a rendőrség nem tudja megtartani, nem mintha nem rendelkezne elegendő lőfegyverrel vagy emberrel, hanem mert (a rendőrség) haszontalan biztonsági erőként, mivel járőrszintig korrupt” – idézi Ryan Crocker egykori amerikai nagykövetet Daniel L Davis alezredes, aki két afganisztáni bevetésen vett részt.
Az amerikai tiszt a Guardian hasábjain kifejti: a kudarc gyakorlatilag két évtizeden át ért Afganisztánban. A konkrét okokat illetően felidézi 2010-ben írt cikkét, amelyben Háború a kudarc határán címmel gyakorlatilag megjósolta, hogy „ha az Afganisztánban jelenleg uralkodó status quóban nem történik jelentős változás, az USA által vezetett katonai erőfeszítések kudarcot vallanak… és annak ellenére, hogy mindent megteszünk, hogy ez ne történjen meg, elveszítjük az afganisztáni háborút”. Két évvel később, a második afganisztáni bevetése alkalmával írt egy részletes jelentést, amelyben a helyzet rosszabbodását konstatálta.
Kapcsolódó
„A színfalak mögött Amerika vezetői szinte a kezdetektől fogva tudták, hogy a háború nem nyerhető meg, hogy az afgán kormány végzetesen korrupt, és hogy az afgán biztonsági erők soha nem lesznek képesek a feladatra. Ahelyett, hogy elismerték volna a valóságot, ahelyett, hogy őszinték lettek volna az amerikai néphez, elrejtették az igazságot, vagy egyenesen hazudtak róla” – írja.
Az Egyesült Államok 2001 óta több mint 132 milliárd dollárt költött Afganisztán „korszerűsítésére” – többet, mint amennyit Európa újjáépítésére költött a második világháború után.
.jpg)
