Kolozsváron 2017-ben szervezték meg először a Pride felvonulást, ekkor még a Szamos-parton vonultak a kolozsvári LMBTQ-közösség tagjai. Azóta az esemény egyhetes fesztivállá bővült, idén június 6–12. között koncerteket, beszélgetéseket, műhelymunkákat, kiállításokat tartottak a „Szeretet, Jogok, Szolidaritás” témában, az esemény csúcspontját a szombati felvonulás jelentette. Ezen jártunk és fotóztunk mi is. (A fotókra kattintva galéria nyílik. A képek a szerző felvételei.)

A résztvevők ma már a főtéren gyülekeznek, innen indul a Pride felvonulás, amelyen zászlókkal, dobszóval vonulnak a közösség tagjai, és az őket támogatók. Idén a főtér után a Wesselényi úton áthaladva, a Malom, a Bartha Miklós és az Arany János utcát érintve, a Diákművelődési Ház mellett elhaladva tért vissza a kiindulóponthoz a tömeg. Az eseményen több ezren vettek részt, voltak, akik szolidaritásból mentek ki felvonulni barátaikkal, és olyanok is, akik jogaikért küzdenek. Egy fiatal lány azt mondta, elsősorban azért ment el a Pride felvonulásra, mert szerinte „a szeretet nincs nemhez, életkorhoz, vagy gondolkodásmódhoz kötve”, ő pedig „támogatja a szeretetnek mindenféle megnyilvánulását”.

Szerinte Kolozsváron más városokhoz képest sokkal nyitottabbak az emberek a Pride eseményeire, viszont vannak még, akik elítélik ezeket. „A felvonulásnak az lenne a legfontosabb üzenete, hogy tudatosítsák azt az emberek, azért, amiért valaki másképp érez, mint ők, még nem kell elítélni, hiszen a melegeknek is ugyanolyan jogaik vannak arra, hogy kimutassák az érzelmeiket, hogy megnyilvánulhassanak – olyan módon, ahogy azt ők akarják –, mint mindenki másnak. Lényegében a másság elfogadására hívja fel a figyelmet ez az esemény” – összegezte.

„Azt érzed, hogy tartozol valahova, és nem vagy egyedül”

A felvonulás megkezdését várva egy másik lánnyal is szóba elegyedtünk. Ő azt mondta, még egy kicsit furcsa érzés számára a Pride-on lenni, mert ő például a hozzá közel állóknak, legjobb barátoknak, családnak elmondta, hogy meleg, de a nagyobb társaságban, közösségben még nem nyílt meg erről. A társadalom szemében nyíltan még nem tudja ezt vállalni, ezért a felvonulás most rávilágított arra, hogy „még vannak dolgok, amelyekkel meg kell barátkoznia” magával kapcsoltban.

Szerinte azért fontos ez a felvonulás, mert az LMBTQ emberek „még mindig több negatív impulzust kapnak, mint pozitívat”, és amikor „ennyi ember összegyűl egy helyen, akkor azt érzed, hogy tartozol valahova, és nem vagy egyedül”.

Szerinte ez a közösség sokkal elszigeteltebb, pont azért, mert kisebbség. Mint mondta, vannak, akik direkt LMBTQ-közösségekbe járnak, és vannak szervezetek, amelyek abban segítenek, hogy ne érezzék magukat annyira egyedül, de általában az elején, amikor valaki rájön, hogy meleg, mindig az az érzése, hogy nagyon egyedül van, és hogy valami baj van vele, hogy nem tartozik sehová. Ezek a rendezvények pedig azért jók, mert „megadják a közösségi élményt, a valahova tartozás érzését”, ez a lényege az egésznek, tette hozzá.

Van, aki nem érzi magát biztonságban egyedül az utcán

A Pride-on beszélgetve sok történettel megismerkedhettünk. Aki nyitottan érkezett, annak szívesen meséltek a felvonulók. Az egyik ilyen beszélgetés során mesélte el egy fiú az első olyan élményét Kolozsváron, amikor megszégyenítették, és nem érezte magát biztonságban az utcán: egy csoport fiú mellett haladt el, akik beszólogattak neki, majd, miután csendben, fejét leszegve elment mellettük, utána dobtak egy üveget.

Őt is megkértük, hogy válaszoljon arra a kérdésre, hogy 2022-ben miért van szükség egy ilyen felvonulásra Kolozsváron, hiszen azt tapasztaltuk a helyszínen, hogy vannak olyan emberek, akik ezt nem értik, és bizonyos vélemények szerint a melegeknek ugyanolyan jogaik vannak Romániában, mint bárki másnak. A fiú szerint erre a kérdésre a válasz „egyértelmű”, mint fogalmazott, egy olyan társadalomban, amely tapasztalatai szerint nem mindig elfogadó, igenis szükség van arra, hogy ezek az emberek megmutassák magukat, kicsit felhívják a figyelmet arra, hogy a jogaik még mindig nem egyenlők, például nem házasodhatnak.

Ugyanakkor, mint mondja, egy ekkora méretű felvonuláson biztonságban érezhetik magukat, ez egy „safe place”, ahol ők is úgy vonulhatnak végig a városközponton, hogy nem kell veszélyben érezniük magukat. „Én nem mindig érzem magam biztonságban, amikor elhaladok egy utcasarkon vagy egy buszmegállóban, a mindennapokban, mert sokszor szóltak már be nekem az öltözködésem miatt, vagy azért, mert festem a körmeimet. Amikor egy nagyobb csoport mellett kell elhaladnom az utcán, akiken látom, hogy nem szimpatizálnak, akkor mindig szorongást érzek, és próbálom őket valahogyan kikerülni” – mesélte. Hozzátette, amióta kicsit másképp öltözködik, mint ami társadalmi szinten elfogadott egy fiú számára, napi szinten kap kommenteket, beszólásokat.  

Mint mondja, ő még szerencsésnek gondolja magát, mert van olyan ismerőse, akit meg is vertek az öltözködése vagy mássága miatt, őt soha, de volt egy alakalom, amikor Kolozsváron ment hazafele, és kevés választotta el őt is attól, hogy ugyanez megtörténjen. „Blokkok között mentem hazafele, egy átlagos napon, és láttam, hogy van egy csoport fiú, akiket jobb lenne kikerülnöm, mert biztos voltam benne, hogy belém fognak kötni. Mivel erre nem volt lehetőség, egy szűk helyen kellett elmennem, és nem tudtam kikerülni őket, csak arra koncentráltam, hogy semmiképp ne vegyek fel szemkontaktust, mert tudtam, hogy akkor belém kötnek. Valamit beszólogattak, kritizáltak, és miután elhaladtam mellettük, utánam dobtak egy üveget” – mesélte a történetet.

Mint mondja, szerencsére „nagy dolog nem történt fizikailag”, de olyan mérget érzett magában, mint még soha, legyőzöttnek érezte magát, mert olyan szituációba kényszerült, amelyben ki kellett volna állnia magáért, de tudta, hogy ha felszólal, akkor még bajba is keveredhet, mert túlerőben vannak, ezért egyszerűen lehajtott fejjel ment tovább.

Ez volt az első olyan tapasztalat számára, amikor azt érezte, hogy „nincs szava”, mert hogy ha lenne, akkor az súlyos dolgokhoz vezetne. Ha egy ismerősével van, ő mindig felszólal érte, mondta, de ebben a helyzetben teljesen egyedül volt, így nem tehetett mást, hallgatott. Végül viccesen hozzátette: azért jó ez a felvonulás, mert ilyenkor nem vernek meg az utcán, nem dobnak utánad üvegeket, és néhány óráig biztonságban érezheted magad bármilyen ruhában, a főtéren is akár.  

A fotókon megjelenő személyek egyike sem szólalt meg a cikkben.