A politikai tisztséget gyakorló államfő szerepének gyengítése a vezető ügyészségi tisztségek betöltésében szerintem teljesen védhető – állapítja meg az igazságügy működését szabályozó törvényeket módosító javaslatokról Veress Emőd jogász. A Sapientia EMTE Jogtudományi Intézetének blogján, a Nyugat.ro-n megjelent írását az alábbiakban közöljük.

Az igazságügyi reformnak Tudorel Toader egyetemi tanár, neves büntetőjogász, igazságügyi miniszter által előkészített javaslatait máris vitatják: az államfő, az ellenzék, az utcára vonuló tüntetők.

Szakmai vizsgálat tárgyává téve a javaslatokat, azokat lehet nyilván ellenezni, alternatív megoldásokat javasolni, de az alapvető véleményem: a javaslatcsomag logikus egységet képez, valós problémákra kíván megoldásokat találni, és a támadott reform-elemek korrekt módon próbálják megközelíteni az igazságügyi rendszerben felmerült problémákat.  Az igazságügyi szervezetet szabályozó három kulcsfontosságú törvény módosításáról van szó: a bírók és ügyészek jogállását szabályozó 2004. évi 303. törvényről, a bírósági szervezetrendszerről szóló 2004. évi 304. törvényről és a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanácsról szóló 2004. évi 317. törvényről.

Kétségtelen tény, hogy a korrupcióellenes harc jelszavával olyan államhatalmi súlypont-eltolódások történtek, amelyek a titkosszolgálatok és a korrupcióellenes ügyészi szervezet szerves együttműködése révén nemcsak a korrupcióellenes harc hatékonyságát növelték, hanem jogállami értékeket is megkérdőjeleztek. Az, hogy a korrupcióellenes küzdelmet el nem lehetetlenítő korrekció szükségessé vált, nyilvánvaló. A politikai tisztséget gyakorló államfő szerepének gyengítése a vezető ügyészségi tisztségek betöltésében, a tervezet által javasolt változatban, szerintem teljesen védhető: 10 éves ügyészi régiséggel rendelkező személyt javasolhat az igazságügyi miniszter, legalább két személyt minden tisztségre, és a kinevezésről a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács ügyészi részlege dönt.

A reformcsomag tételei azonban jóval tágabb kört fednek le. A bírói és ügyészi hivatással kapcsolatos kérdéseket szeretném itt összefoglalni, mert ezek a kérdések jelentősen befolyásolhatják az igazságszolgáltatás, a jogállam jövőjét Romániában, és így Erdélyben is.

1. A bírói/ügyészi karrierben az előléptetés feltételévé a tisztség 7 év tényleges gyakorlása válik. Például ha valaki törvényszéki bíró kíván lenni, akkor 7 év járásbírósági gyakorlat után pályázhat erre a tisztségre. Ítélőtáblai bírói tisztséget 10 éves bírói tapasztalattal, Legfőbb Semmítő- és Ítélőszéki bírói tisztséget 18 éves bírói tapasztalattal lehet elnyerni. Ez a jelenlegi szabályozáshoz képest jelentős szigorítás, és logikus, hogy tényleges bírói/ügyészi és nem más szakmákban megszerzett tapasztalatot kér a jogszabály az előrelépéshez.

2. Bírói tisztségből ügyészi tisztségbe és fordítva csak járásbírósági szinten lesz átjárás. Valóban gondot jelentenek azon ügyészből lett bírák, akik törvényszéki vagy ítélőtáblai szinten polgári jogi, közigazgatási jogi ügyszakban tevékenykednek, és ezeken a területeken bármilyen gyakorlati tapasztalatot nélkülözve döntenek rendkívül összetett jogi problémákban (mert ügyészként minden korábbi tevékenységük meghatározóan büntetőjogi jellegű volt).

3. A bírói és ügyészi rekrutáció javasolt reformja szintén kulcsfontosságú: a Nemzeti Igazságszolgáltatási Intézetbe (Institutul Național al Magistraturii) való felvétel feltétele a 30 év betöltött életkor és a szabályozott jogi szakmák valamelyikében megszerzett tényleges 5 éves régiség. Így a tervezet az élettapasztalatot és a megszerzett gyakorlati tapasztalatot is előzetes feltételként állítja a tervezet a bírói és az ügyészi karrier elkezdéséhez: ezzel az előírással szintén csak egyetérteni lehet, ismerve a román bírósági rendszer valóságát, ahol 24 évesen bírói és ügyészi kinevezést lehet nyerni. Ha a javaslat elfogadása esetén pár éves nehézkesebb átállási periódus is következik, a végeredmény álláspontom szerint pozitív lesz az igazságszolgáltatási rendszer számára.

A tervezetet a kormány majd a parlament is meg fogja vitatni. Addig is az lenne ideális, ha mindenki (sajtó, politikus, utcára vonuló tüntető) úgy foglalna – támogató vagy elutasító – álláspontot a tervezett igazságügyi reform-intézkedések kapcsán, hogy ténylegesen el is olvasta a javaslatokat és mérlegelte azok hatásait, és esetleg meghallgatja azokat, akik ismerik a rendszer valós működését.