Márciustól kirakatában hirdeti egy Csíkszereda központjában levő kisbolt, hogy kokárdát árusít. A kínálat érdekessége, hogy a nemzeti színű szalag két féle verzióban kapható. Rákérdeztünk.

A csíkszeredai sétálóutca forgalmas helyén csalogatja a tekintetet a kockás papírra kiírt „Kokárda kapható 1,20 RON” egy kisüzlet kirakatában. A polcokra kitűzött kokárdák azzal is magukra hívják a figyelmet, hogy két féle változatban szerepelnek: a piros szín kívül található az egyiken, belül a másikon.

Mivel hallottunk a legendáról, hogy az 1989-es fordulat után egy székelyudvarhelyi nyugdíjas varrónő telente több mint ezer kokárdát varrt, és szeretettel, jelképes árért osztogatta évente az forradalom évfordulóján az ünnepségen Csíkszeredában is, érdeklődve léptünk be a boltba.

Az elárusító kedvesen jelezte: tudtomásuk szerint egy férfi varrja a kokárdákat, amelyek ára méret szerint változik: a kicsiket 1,20 lejért, a legnagyobbakat 6,5 lejért adják. „A két féle verzió azért van, mert az ünneplő közönség körében is általános a dilemma, hogy a kívül piros vagy a kívül zöld kokárda a szabályos” – kaptuk a választ a magyarországi tulajdonos által működtetett boltban.

Legenda Petőfi „hibás” kokárdájáról

A sétálóutcán gyors véleménykutatást végezve a válaszolók mindegyike azt mondta: tudomása szerint a piros színnek kell kívül lennie. A megkérdezettek közel fele hallott a nemzeti színek sorrendjével kapcsolatos elbizonytalanodásról is. „Új divat a kívül a zöld” – fogalmazott egy idős hölgy, legyintve.

A Wikipédia is rögzíti: Katona Tamás történésznek egy 2004-ben elhangzott vélekedésére alapozva a kétezres évek elején terjedni kezdett egy városi legenda, amely szerint a nemzeti színeket a szabály szerint belülről kifelé haladva kell felfesteni a kokárdára, tehát kívül a zöldnek kell lennie. Azóta többen rámutattak: Katona nem is a kokárdáról, hanem az úgynevezett szalaghalról (egy néhány centisre vágott, egyszerűen meghajlított nemzeti színű szalagcsíkról) beszélt.

A szócikk is rögzíti, amit a csíkszeredai boltban is hallottunk: azért terjedt el „hibásan” a kokárda, mert anno Szendrey Júlia „elrontotta”, amikor Petőfire tűzte. Eltekintve attól, hogy egy elrontott körbehajtás nehezen változtatta volna meg a „szabályt” – ha lett volna –, e vélekedés „igazolása” is nem több puszta indokolás nélküli felvetésnél – summázza az internetes lexikon szócikkének szerkesztője. Hermann Róbert történész szerint egyébként a korszakból ismert kokárdákon mindenhol kívül van a piros, belül a zöld.

Az 1848. évi XXI. törvénycikkbe foglalt magyar háromszínű rózsa ősi színei a piros-fehér-zöld. A kokárda színeit kívülről befelé kell olvasni, hiszen a készítésekor a vízszintesen sávozott nemzetiszín szalagot körbe kell hajlítani, és ahol összeér, ott cérnával össze kell tűzni.

Az ősi magyar piros-fehér-zöld színek együttes használata Mátyás király korától vált általánossá az oklevelek függőpecsétjeinek selyemszálakból font pecsétzsinórjainál, ezt követően általánossá vált a magyar koronázási díszítésekben is.