Kánikula idején hűsítő olvasmány a ki tudja hányadik dakológiai kongresszus „tudományos munkálatairól” olvasni. Ott ugyanis rendszerint olyan állítások hangzanak el, hogy az emberben meghűl a vér, ami narancssárga hőségriadó esetén nem is lehet rossz dolog.

Mindentudó kolindák

Az eddigi dakológiai kongresszusokból megtudhattunk, hogy a dákok szerkesztették meg az emberiség legelső ábécéjét, ők találták ki az ekét, a kereket és így természetesen a szekeret (meg a lovat) is. A tüzet nem: azt viszont őbennük táplálta a román nép, a három majdani „román állam” ősi és megbonthatatlan egységébe vetett hit.

A dakológusok adattárából fény derült arra is, hogy a jó dákok már akkor is az ősi román földön tartózkodtak, amikor „Anglia félszigetből még alig vált szigetté”, és már akkor Európában voltak, amikor Európa még nem is létezett.

A Buzăuban megrendezett idei kongresszuson Gheorghe Funar rukkolt elő korszakalkotó újdonsággal, miszerint Jézus Krisztusnak semmi köze a zsidókhoz. Ez a tétel egyébként akár soknemzetiségű egyetértést is kiválthatna, olyan magyarok is felkarolnák, akik egyébként utálják, Kolozsvár rosszemlékezetű polgármesterét. Valószínűleg azonban nem találna ilyen nagyfokú egyetértésre a tézis másik része, miszerint a Megváltó természetesen „a jelenkori románoknak otthont adó” Daciában született.

A kolozsvári agrártudományi és kertészeti egyetem lektora 32 oldalas kiadványban bizonyítja állítása igazát, romániai „tudós szerzők” több mint harminc munkájára hivatkozva.

A funari logika szerint a Megváltó Daciai születését Jézus Krisztus eddig ismert életrajzának bizonytalanságai igazolják, amit a románok karácsonyi népdalai, a kolindák is bizonyítanak. Funar szerint a Megváló nemzetisége mellett nem tisztázott egyebek között anyanyelve, születési ideje sem. Utóbbira viszont a világ teremtéséről, a Megváltó születéséről regélő kolindákból következtethetünk. A karácsonyt megéneklő kolindák refrénjeiben gyakran esik szó almavirágról – holott az december végén nem nyílik. Így tehát bizonyos, hogy a Megváltó valamikor tavasszal – március vége felé – születhetett, amikor is a háromkirályok almavirágból fontak koszorút a kisded számára.

A jászol, amelyben Jézus született természetesen géta-dák találmány, hiszen románok ősei már 7000 évvel ezelőtt is mezőgazdasággal foglalkoztak. (Utóbbi állítás igazát bizonyítja a Magazinul című lapban az ezerkilencszáznyolcvanas évek elején megjelent „kicsi színes írás”, miszerint a dákok már időszámításunk előtt az 5. században javában használták a napenergiát: a gabonát kitették a napra száradni).

Román nevű próféták

A funari okfejtés szerint „néhányan azt hiszik”, hogy a keresztre rávésett INRI azt jelenti, hogy Jezus Nazarenus Rex Iudaeorum. Nos, ez tévhit, a valóságban a rövidítés ezt jelenti, Jézus Nem a Zsidók Királya. Románul ez így hangzik: Iisus Nu-i Regele Iudeilor – ami pontosan kiadja az INRI rövidítést.

Funar biztos abban, hogy a Daciában született Megváltó soha nem nazarénus és nem volt a zsidók királya sem. A felfedezés mellett eltörpül az az apró tévedésecske, hogy az ex-polgármester nem veszi figyelembe, a keresztre feszítést végző római katonák gúnyból nevezték Jézust a zsidók királyának.

A 32 oldalas brosúrában az is olvasható, hogy a próféták géta neveket viselnek: a Peles kastély alapjainak kiásásakor felfedezett sinaiai ólom- és arany táblácskákon – amelyek évszázadokkal Jézus születése előtt keletkeztek – megtalálható János, Lukás, Máté neve… Egyébként is a Szentírásban megtalálható nevek többsége 5000-7000 éves múltra visszatekintő géta-dák név. Vajon miért viselnek a próféták géta neveket – kérdezi Funar, aki szerint a Vatikánhoz került táblákon Jézust Ili néven említik, ami géta-dák ősnyelven azt jelenti, hogy Fennvaló („géta-dák ősnyelven”: Îi Sus).

A Vatikánban tudnak róla

Történészek és nyelvészek álltása szerint azonban a sinaiai táblácskák ügyes hamisítványok. Jézus géta-dák származásáról egyébként a Vatikánban is tudnak, mindezt azonban hétpecsétes titokként kezelik, az erre vonatkozó iratok a Vatikán pincéjében találhatók. „Kétezer év után, amikor is meghamisították a Géta-Dák Nép és az Emberiség Igazi Történelmét, igyekeznek titokban tartani Isten Fiának Igazi Életrajzát is” – fakad ki Funar.

A dakológiai kongresszuson nagy sikert aratott a funari tétel. A Kongresszusokat szervező, közepesnél gyengébb amerikai orvos, Napoleon Săvescu nyomban ígéretet tett rá, hogy kiharcolja a Vatikánnál a Jézus Krisztus igazi származását tanúsító titkos dokumentumok nyilvánosságra hozatalát. Még akkor is, ha a dakológusok összejövetelén részt vevő romániai történészek és teológusok enyhén szólva is fenntartással fogadták a bemutatott „dokumentumokat”.

Kiváló dák pénzhamisítók

Funar ugyan nem szólt róla, de ókorkutatók megállapítása szerint a dákok kiváló pénzhamisítók voltak. Ezt a kolozsvári Erdélyi Nemzeti Történelmi Múzeumban látható éremmatricák bizonyítják, amelyek feltehetően Decebal kincstárnokainak munkái. A matricákat Sarmisegetuzában találták meg, és azok Kr.e. a 2. és az 1. évszázadból származó érméket hamisították. A matricák használtsági foka alapján elmondható, hogy többtízezer ezüst-érmét hamisítottak, méghozzá olyan kitűnő minőségben, azok zavartalanul forgalomba kerülhettek, bárhol a Római Birodalom területén.

Történészek szerint ebből a pénzből fizették meg a dák-római háborúk idején például a római hadseregből megszökött katonákat, mérnököket. A dák pénzhamisítók nem csak a Római Birodalomnak okoztak kárt, de zavarba hozták a régészeket is, akik az ókori történelmi korok beazonosításánál most már nem támaszkodhatnak csalhatatlanul a helyszínen talált érmékre. Kolozsvári régészek szerint a dákok már korábban is éltek a pénzhamisítással, így görög és kelta érméket is vertek.