A kozmosszal kapcsolatos jelenleg elfogadott elméletek szerint minden galaxis központjában egy szupernehéz fekete lyuk foglal helyet. Ezek viszonylag piciny, alig száz-százezer naptömeggel kezdik pályafutásukat, majd az idők során a magukhoz vonzott anyag révén ennek többszörösére duzzadnak. Ilyen módon akár több milliárd naptömegnyi méretűre is megnőhetnek, egészen mostanáig úgy hittük azonban, hogy ehhez évmilliárdokra van szükség – írja az ipon.hu.

Egy kínai kutatócsoport viszont nemrégiben felfedezte ezen gigászok egy olyan példányát, amely 12 milliárd naptömeget nyomott az ősrobbanás után mindössze 875 millió évvel. A szakértők kvazárok, vagyis olyan rendkívül fényes galaxisok után kutattak az égboltfelmérési programok adatai közt, amelyek éppen központi fekete lyukuk nagy aktivitása miatt fénylenek szokatlanul erősen. Ennek során azonosították a J0100+2802 katalógusjelű objektumot, amelyet aztán távcsövekkel közelebbről is megvizsgáltak.

Az univerzum ifjúkorának ezen fekete lyuka durván 3000-szer nehezebb a Tejútrendszer központjában található szupernehéz objektumnál, és egyelőre nehezen érthető, hogyan volt képes a rendelkezésére álló rövidke idő alatt ilyen hatalmasra nőni. A szakértők létezésére az egyik lehetséges magyarázat az lehet, hogy a világegyetem korai időszakában a megszokottnál jóval méretesebb állapotban kezdték meg létezésüket ezek az égitestek. Egy másik elképzelhető lehetőség, hogy a gigantikus objektum több kisebb fekete lyuk összeolvadása révén jött létre.

Egy biztos, a nemrég felfedezett fekete lyukat mérete és „étvágya” a korai világegyetem legfényesebb ismert objektumává teszi, és sugárzásának tanulmányozása révén a csillagászok sokat megtudhatnak arról, hogy milyen is volt ebben az időszakban az univerzum. További tanulmányozása révén kideríthető lehet például, hogy a közel egymilliárd éves világegyetemben milyen arányban voltak jelen a hidrogénnél és a héliumnál nehezebb elemek.