Újabb per, termékbojkott, ideg-összeroppanásig elcsigázott szakszervezetisek és demonstrálók, éhezés, felmondások - totális, kilátástalan és a végtelenségig elkeseredett harccá fajult a szatmárnémeti Electrolux-sztrájk.

Kimondani is sok: másfél hónapja sztrájkol a háztartásigépeket gyártó svéd Electrolux szatmárnémeti üzemének közel 400 dolgozója, 2 lejes órabéremelést kérve - egyre reményvesztettebben s úgy tűnik, még mindig eredmény vagy előrelépés nélkül. Ha csak az nem nevezhető „előrelépésnek”, hogy a gyárvezetés ismét megpróbálta peres útra terelni az ügyet a szakszervezettel való konkrét tárgyalás helyett, s igencsak szeretné, ha a joghatóság törvénytelennek minősítené a sztrájkot - abban az esetben ugyanis követelhetné a termeléskiesés okozta kár megtérítését a zendülésben részt vevőktől, az összeg pedig elérheti az 1 millió eurót is.

Az indok, amelynek nyomán véleményük szerint illegálissá vált a megmozdulás a sztrájk történetének egyik legelkeseredettebb momentuma volt: Vasile Dârle szakszervezeti vezető bilincset rakott csuklójára, így érzékeltetve tehetetlen gúzsba kötöttségét s zokogva kiabálta: „Ez történik most az Electroluxnál. Semmibe vesznek és csúfságolnak velünk. Ezek nem is emberek, hanem marslakók!”.

Eközben pedig pár demonstráló elhagyta a gyár területének számító parkolót és „elfoglalta” a járdát. A kiérkező csendőrök a legnagyobb emberséggel csitították a kedélyeket s igyekeztek megnyugtatni a még mindig síró, ideg-összeroppanás határán álló szakszervezeti vezetőt s még az ilyen esetekben előírt, legenyhébb megrovásnak számító írásbeli figyelmeztetést sem osztottak ki - nos, ezt a mozzanatot akarja  Dietmar Blömer igazgató s a cég jogászai felhasználni arra, hogy illegálisnak minősítsék a sztrájkot.

A Szatmári Törvényszéken április 18–án zajlott az első tárgyalás, a bíró pedig meghatározatlan időre halasztást rendelt az ügyben, javasolva (ajánlva, kérve), hogy a felek peren kívül egyezzenek meg. Erre azonban vajmi kevés esély van.

A gyerekükkel voltak kint a gyár előtt

A „járdafoglalós” napokat követően a gyárvezetés megerősítette az épület őrzését,  a szakszervezeti vezetők folyamatosan nyugalomra és megfontoltságra kérték a demonstrálókat, épp azt elkerülendő, hogy bármilyen ok miatt illegálisnak minősíthessék a március elejétől zajló sztrájkot - időközben pedig 17 demonstráló is „feladta a harcot”, igaz ezzel együtt felmondásukat is benyújtották. A kétlejes béremelést követelő munkások zöme siralmas anyagi helyzetbe került az elmaradt fizetés miatt, s mai napig nem kapták meg a ledolgozott februári hónapra érvényes étkezési jegyeket sem.

Nem nehéz elképzelni, milyen kilátástalan körülmények között tengetik napjaikat (nagyon sok esetben a férj és a feleség is a gyár alkalmazottja, s mindketten sztrájkolnak is, azaz fia bani jövedelemforrásuk sincs hosszú hetek óta), voltak, akik a szociális ügyek igazgatóságától kértek és kaptak is családtámogatási segélyt, de arra is volt példa, hogy az egyik szatmárnémeti pékség több ládányi kalácsot küldött a gyár előtt demonstrálóknak - ebből főleg a gyerkőcök kaptak, ugyanis többen a gyerekükkel voltak kint a gyár előtt, ugyanis rövid időre sincs kire hagyják a kicsiket.

Aztán felvetődött az is, hogy a demonstrálók éhségsztrájkba kezdenek, és három munkás éhségsztrájkba is kezdett, hátha így tárgyalásra tudnák bírni a gyár vezetőségét - mindeközben a gyárvezetés (szokás szerint egy PR-cég által megírt és nyilvánosságra hozott közleményben) azt hangoztatta, hogy igenis foglalkoztatja őket az alkalmazottak „lelkiállapota és nyugalma” s folyamatosan köszönetet mondva a sztrájkban nem résztvevő dolgozóknak, ajánlották a: a sztresszhelyzet megfelelő kezelése érdekében forduljanak lelki segélyszolgálathoz, közölve is egy ingyenesen hívható telefonszámot …

Az Alfa Kartell Szakszervezet országos vezetősége úgy döntött: termékbojkottra szólítja fel a hazai és nemzetközi szakszervezeteket is, s a tervek szerint egy „bojkott-karaván” fog elindulni Szatmárnémetiből Bukarestbe, ahol a svéd nagykövetség előtt tiltakoznak majd, a közbeeső városokban pedig minden olyan üzlet, kereskedelmi központ előtt megállnak és felolvassák tiltakozásukat, ahol Electrolux termékeket  forgalmaznak.

Valószínűleg ez a bejelentés volt az, amely felrázta kicsit teljes elzárkózásából a gyárvezetést, ugyanis tárgyalóasztalhoz hívták a szakszervezetet - de mint utólag kiderült, nem konkrét tárgyalás zajlott, hanem bemutattak egy új, picit „emelt áru” bércsomagot, amelyben 5 százalékos fizetésemelést ígértek erre az évre, s még 5 százalékot a jövő évben, illetve a jelenléti bónusz összegének emelését a jelenlegi 150 lejről 200 lejre.

Cserében a gyár vezetősége azt akarta, hogy a kollektív munkaszerződést, biztos ami biztos alapon, két éves időtartamra kössék meg. Mivel az új bércsomag nem érte el a sztrájkolók által eredetileg kért összegeket, illetve kizárólag a fent említett három tétel szerepelt benne s az előző, már lejárt kollektív munkaszerződésben foglaltak nem, a szakszervezet elutasította az ajánlatot. Az elutasításra gyors válaszként lépet perre s vitatja a sztrájk törvényességét a gyárvezetés, nem mellékesen „agresszív és megfélemlítő” lépésnek minősítve a tervezett termékbojkottot.