Hajszálnyit sem közeledtek az álláspontok a gyárvezetés és a szakszervezet között, pedig a már negyedik napja tartó sztrájk hatalmas veszteséget generál a cégnek. A tiltakozók Dietmar Blömer vezérigazgató távozását is követelik, más megyék szakszervezeti vezetői jelenlétükkel támogatják a sztrájkolókat.

Az alig 2 lejes órabéremelés fölötti huzavona február elejétől zajlott a szakszervezet és a helyi gyárvezetés között. Messzemenően nem sikerült dűlőre jutni, a vezetőség állítása szerint ugyanis a svéd tulajdonosok által megszabott fix költségvetéssel dolgoznak, nincs lehetőségük ennél többet kifizetni az alkalmazottaknak, ezért hétfőtől az Alfa Kartell tömbhöz tartozó gyári szakszervezet több mint 400 tagja általános sztrájkba kezdett.

Bár a tárgyalások ezekben a napokban is zajlottak, az álláspontok továbbra sem közeledtek egy hajszálnyit sem, annak ellenére, hogy a munkabeszüntetés hatalmas veszteséget okoz a vállalatnak, ahol naponta átlagosan 4 200 háztartási gép kerül le a futószalagokról. Ráadásul az a paradox helyzet áll fenn, hogy míg a sztrájkoló több száz munkás „értelemszerűen” nem kap majd fizetést a munkabeszüntetés napjaira, azok, akik nem csatlakoztak a sztrájkhoz, hanem a csarnokban ücsörögve töltik le a nyolc órájukat ugyancsak munkavégzés nélkül (hiszen minden munkafolyamatból hiányzik legalább két-három kolléga), megkapják maradéktalanul a fizetésüket. Ám ha végül sikerül kiharcolni az órabéremelést, abban ők is ugyanúgy részesülnek, mint a gyár épülete előtt protestáló társaik.

A sztrájkolókhoz két napja csatlakozott, és azóta is Szatmárnémetiben van a máramarosi, karánsebesi, gorji és mehedinţi Alfa Kartell vezetősége, illetve az országból más szakszervezetek is támogatják őket. A határozott álláspont-képviselésükhöz gratulált az a Takács János is, aki jó ideig volt az Electrolux közép-európai vezérigazgatója, és vezette a magyarországi Electrolux-Lehel gyárat.

Egyre vehemensebben kérik a vezérigazgató távozását

A sztrájkolók egyre vehemensebben követelik Dietmar Blömer vezérigazgató távozását, akit 2010-ben neveztek ki a gyár élére, és aki első perctől kezdve lekezelő és semmibevevő magatartást mutatott a dolgozók irányába, akiket előszeretettel minősít „sétafikáló balerináknak”.

„Amióta Dietmar Blömer az igazgató, eltűntek nem csak a pótlékok, de azok az apró gesztusok is, amelyektől érezted, hogy emberszámba vesznek: például augusztus 9-e, a gyár alapításának napja (szerk. megj.: 1906-ban alapították a Princz-testvérek, Gépipar és Edénygyár néven, s mindig minőségi termékeket gyártott), amit minden évben megünnepeltünk, amíg Blömer ide nem jött. Azóta semmi. Még örülhetünk, hogy a mindennapi munkánkért megkapjuk az 1700–1800 lejes fizetést – ebédjegyekkel együtt ennyi! –, miközben más közép- és kelet-európai Electroluxos kollégák 1700–2000 eurókat kapnak ugyanilyen típusú munkáért, a svédországiak átlagfizetése pedig 4700 euró” – sorolták a sztrájkolók.

Mint arról korábban már beszámoltunk, a szakszervezeti vezetők a svéd központi székhelyre, Jonas Samuelson elnöknek is elküldték követeléseiket, panaszaikat. Egyrészt azért, mert meg voltak győződve arról, hogy a svédországi vezetésnek fogalma sincs arról, hogy mi is zajlik Szatmárnémetiben, másrészt pedig arra kérik: küldjenek egy „tisztességes” tárgyalópartnert, hiszen a mostani sztrájk a jelenlegi gyárvezetés évek óta tartó, minősíthetetlen és elutasító viselkedésének is a következménye.