Több héten át zajlott a huzavona a szakszervezet és a szatmárnémeti Electrolux gyár vezetősége között, sőt utóbbiak perre is mentek, mintsem megemelják az órabért a kért 2 lejjel. Eredmény: hétfő reggeltől általános sztrájkba kezdtek a dolgozók, áll a termelés.

Jó pár évvel ezelőtt vetette meg lábát Szatmárnémetiben a világ vezető háztartási és nagykonyhaikészülék-gyártó vállalata, amikor felvásárolta az egykori gáztűzhely-gyárat – a svéd cég az épület és hozzáértő alkalmazottak mellett „örökölte” a megye egyik legerősebb szakszervezetét is. Igaz, a kezdeti, még „minden rózsás” időszakban ez nem okozott különösebb gondot az Elecroluxnak.

Az elmúlt években viszont a februári hónap késhegyig kiéleződött tárgyalással kezdődött a gyárvezetés és a szakszervezet között, ugyanis ilyenkor jár le a kollektív munkaszerződés. Nem volt ez másként idén sem: a szakszervezet nettó 350 lejes fizetésemelést (2 lejjel nagyobb órabért) szeretett volna kicsikarni — a gyárvezetés csak bruttó 130 lejt akart adni, állításuk szerint ugyanis a svéd vezetés által megszabott fix költségvetéssel dolgoznak, nincs lehetőségük ennél többet kifizetni az alkalmazottaknak.

Az Electrolux összesen 950 szatmárnémeti alkalmazottja közül hétszázan dolgoznak a termelésben, és ők kapják a legkisebb fizetéseket is — a szakszervezet számításai szerint hétszer kevesebbet, mint egy svédországi gyárban dolgozó kollégájuk. A két fél közötti béremelési tárgyalásba közvetítőként bekapcsolódott a munkaügyi felügyelőség is (ezt egyébként a sztrájktörvény is előírja), bár jóval kisebb vehemenciával, mint azt a szakszervezet vezetői elvárták volna, de így sem jutottak dűlőre.

Bíróságra került az ügy

Az Alfa Kartell szakszervezeti tömbhöz tartozó gyári szakszervezet nagyon határozottan képviseli álláspontját, ráadásul az alkalmazottak több mint 60 százaléka tagja, akiknek zöme a sikertelen béralkut követően kétórás figyelmeztető sztrájkot tervezett tartani, több napon keresztül. Ettől s a vele járó termeléskieséstől annyira megijedt a gyárvezetőség, hogy rögtön bírósági útra terelte a „bértárgyalásokat”.

„Tudjuk, hogy a gyárvezetés nem igyekszik közös nevezőre jutni velünk, és nem is számítottunk másra. Az őket képviselő ügyvéd minden törvényi kiskaput kihasználva támadta meg a munkabeszüntetés szabályosságát, visszaélve azzal, hogy a sztrájktörvény nem mindenben fogalmaz egyértelműen, s ezért inkább pár napra elodáztuk a tervezett kétórás munkabeszüntetéseket” – mondta Sorin Faur szakszervezeti vezető.

Közölte: azzal is vannak, hogy a szakszervezet bármelyik lépése bírósági feljelentést vonhat maga után, akkor is, ha erről nem szól előre a gyárvezetés, de nem hagyjuk megfélemlíteni magukat. „Az elmúlt évek során nagyon sok mindent megértettünk-elfogadtunk, a gazdasági válságot, azt hogy három ember helyett kell egynek dolgoznia, de ez most már nem mehet így tovább. Nem luxusfizetést kérünk, „csak” annyit, amiből kifizethetjük a közüzemi számláinkat és tisztességes ételt tehetünk az asztalra a család elé” – jelentette ki Faur.

A merev álláspontot képviselő gyárvezetés számára március elseje volt az utolsó határidő, amikor előállhatott volna egy olyan ajánlattal, amellyel a szakszervezeti tagok több mint fele egyetért – a folyamatos tárgyalások ellenére semmiféle előrelépés nem történt az ügyben, így a dolgozók hétfő reggel 7 órától általános sztrájkba kezdtek.

A gyárépület előtt gyülekeztek

A gyár bejárata előtt több mint 400–an gyűltek egybe s írták alá a meghatározatlan ideig tartó, általános munkabeszüntetéshez való csatlakozásukat – voltak akik fizetési cetlijüket lobogtatva adtak hangot felháborodásuknak. „30 évnyi kőkemény, váltásos munka után nettó 1700 lej — ennyit érek én, ennyit ér a munkám.” – háborgott az egyik nő.

A sztrájkolók meggyőződése szerint a svédországi vezetésnek fogalma sincs arról, mi is zajlik Szatmárnémetiben, s az itteni vezetőség önkényeskedéseiről és hajthatatlanságáról, ezért a szakszervezeti vezetők hétfőn a svéd központi székhelyre is elküldik követeléseiket-panaszaikat, kérve a helyzetért legfőbb felelősnek tartott szatmári vezérigazgató leváltását.

A szakszervezeti vezetők arra kérték a dolgozókat, hogy ne adjanak helyt a gyárban terjengő rémhíreknek és fenyegetéseknek (azonnali elbocsátás, más munkakörbe való áthelyezés stb.), ugyanakkor arról is döntöttek: az időjárási viszonyok miatt nem fognak naponta 8 órát a gyár előtt a szabadban állni, „hiszen nem az a célunk, hogy bárki is megbetegedjen a hidegben, hanem hogy közösen elérjük: tisztességes fizetést kapjunk.”