A 19. századi erdélyi nemesi családok hétköznapjainak hangulatát tükrözi a dálnoki Gaál-kúria minden apró részlete. A teljes pompájában felújított épület ugyan már nem lakóházként szolgál, de még mindig megtalálhatók benne a Gaál család, valamint a későbbi tulajdonosok, a Borbáthok néhány korabeli bútora és ereklyéje.

Erdély egyik legszebb falujában, a festői Dálnokon áll a Gaál-kúria. Mivel a település már a középkorban fontosnak számított, hiszen katonai központ volt, több erdélyi nemesi család is lakhelyéül választotta. A faluban jelenleg három kúria található, ezek közül a Gaál családé az egyetlen, amelyet teljesen felújítottak – nem is akárhogyan.

A Gaál-kúria 1845-ben épült. A család mezőgazdasággal és fakitermeléssel foglalkozott, többszáz hektáros birtokukon pedig több épület is állt. A 20. század elején, amikor már nem volt férfi örökös, az épület és a hozzá tartozó birtokok a Borbáth család tulajdonába kerültök, az utolsó Borbáth örököstől vásárolta meg 2011-ben az a kolozsvári alapítvány, amely később az épület teljes felújításáról gondoskodott.

Egy „tipikus székely” kúriáról van szó, amelyben valamikor két család is lakott. Ők még nem használták az épület tetőterét, azt később az alapítvány alakította ki. Ott találhatók jelenleg a vendégszobák, amelyekbe bekerült egy-egy a Gaálok és a Borbáthok régi hálószobabútoraiból. A még meg nem házasodott hölgyek a kúria melletti Kisasszonyok házában laktak, amely szintén felújított állapotában látogatható.

A Gaál-kúria minden részletében a 19. századi nemesi családok hétköznapjainak hangulatát tükrözi. A felújítás során nem a modernségre, sokkal inkább a korabeli állapotok visszaállítására törekedtek, de helyet kapott az épületben egy Barabás Miklós festőnek szentelt emlékszoba is, hiszen talán kevesen tudják, hogy a művész édesanyja Gaál leány volt.