Már egy hónap sincs hátra, és az USA-ban félidős választásokat tartanak. Pontosabban azok már egy ideje a levélszavazatokkal megkezdődtek, de az amerikai állampolgárok nagyobb része november 3-án járul az urnákhoz. Ezen választások tétje a teljes képviselőházi tagság, illetve a szenátus egyharmadának újraválasztása. Az eredmény komoly következményekkel járhat, mégsem lehet annyira húsbavágó tétje a félidős választásoknak, gondolná az ember. Pedig az idei felér egy fél elnökválasztással.

Az előrejelzések alapján a Demokrata Párt akár mind a két ház többségét megszerezheti, de a Képviselőházét biztosan. Ez egyébként régóta ismétlődő jelenség, miszerint az éppen regnáló elnök pártja a félidős választásokon visszaszorul, most viszont Trump elnök viselt dolgainak köszönhetően a republikánusok sokkal nagyobb vereségre számíthatnak. Az iráni háború okozta üzemanyagválság, a magas árak és az elnöki ígéretek ellenére sikertelenül kezelt infláció, általában a megélhetési válság történelmi mélypontra, mindössze 31%-ra küldte Donald Trump kedvező megítélését az amerikai polgárok soraiban. Szokásához híven az elnök tagadja kedvezőtlen megítélését, fake news-t emleget, mint mindig, és képes volt a Politicot meg a CNN-t a Fehér Házból kitiltani a számára kedvezőtlen riportjaik miatt. Ez persze a valóságon semmit nem változtat, Trump helyzetén nem segít.

A számoknál beszédesebb sok republikánus jelölt kétértelmű viselkedése. Tartva az elnök bosszújától ezek a szövetségi fórumokon Trump-pártinak mutatkoznak, és teljesen lojálisnak állítják be magukat, míg otthon az államaikban kisebb-nagyobb mértékben, de kénytelenek a nagyon népszerűtlen elnöktől elhatárolódni. Az újrázó jelöltek attól tartanak, hogy Trump katasztrofális gazdaság- és külpolitikája miatt elvesztik képviselőházi vagy szenátusi székeiket, és ez nagyon könnyen megtörténhet. Már olyan állandóan republikánus államok, mint Kansas vagy Texas is attól tartanak, hogy demokrata jelöltek veszik át a republikánusok helyét.

Trumpot persze ez nem érdekli. Trump csak birtokolja, de nem ragaszkodik a Grand Old Party-hoz, vagyis a Republikánus Párthoz, mint ahogy kórosan nárcisztikus személyiség lévén senkihez és semmihez nem ragaszkodik igazán, kizárólag a pénzhez és a hatalomhoz. Ettől függetlenül az ő sorsa is e választások tétje, hiszen a Capitoliumban többséghez jutott demokraták gyorsan kitúrhatják az elnököt a valódi hatalomból, elszigetelhetik, marginalizálják, ha leváltani nem is tudják. Még két évig Trump lesz ugyan az elnök, de a keze gyakorlatilag majdnem teljesen meg lesz kötve. Nem tud többé ártani.

Két nagy kérdéskör merül fel itt óhatatlanul. Az első, hogy mit tesz Trump, hogy viszonylagos bukását megakadályozza. Számtalan összeesküvés-elmélet vagy aggodalomra intő valós hír terjed arról, hogy Trump az utolsó percben kipattant valamilyen ügyet, amelynek ürügyén aztán elnapolhatja a félidős választásokat. Vagy a demokrata vidékeken a választók részvételét próbálja megakadályozni. Vagy megtámadja a végeredményt. És így tovább. Trump valóban mindenre képes – vagy semmire se! Én ez utóbbira voksolok. Ha az elnök valami nagy dobásra készült volna, eddig már lépnie kellett volna, mert ha nem, elkésett. Most már bármit is találjon ki, csak a demokraták malmára hajtaná a vizet. Nem morális megfontolásból vár tehetetlenül, hanem mert az érdeke úgy kívánja. A legfelsőbb bíróság tavaly teljes immunitást biztosított neki, személyesen ő maga nincs közvetlen veszélyben és napról napra csak gazdagodik.

A külpolitika elsősorban elnöki jogkör, a kártyákat tovább tudja kavarni, és az nem érdekli, hogy mi lesz az amerikai gazdasággal és az amerikaiakkal vagy a világgal. Ennek ellenére a demokrata többségű új Kongresszus komolyan be tud neki akasztani, és ez lenne a második kérdéskör. Milyen gyökeres változások jönnek, például az orosz–ukrán háború újraértékelésében, az ukránok erőteljes támogatásához való visszatérésben vagy az iráni háborúhoz szükséges pénzügyi erőforrások Kongresszus általi jóváhagyásában? Ezek a viták akár még valamelyest szórakoztathatják is Trumpot, viszont szerintem kijelenthető, hogy az elnök mára rendszerszinten megfáradt, nincsenek további világrengető ambíciói. Ne is legyenek, bőven elég, amit a világrend fejre állításában véghez vitt az elmúlt években. Nem az a baj, hogy Donald J. Trump amerikai elnök felrázta a világot – erre már szükség volt! –, hanem az, hogy kifejezetten rossz irányba terelte a változásokat.

(Nyitókép: The White House)