Internetes fórumokon gyakran szembesülök mostanság azzal a jól ismert mondással: „Én már csak egy kávét kérek.” Persze, van, aki beéri szotyival is. Néha pedig előkerül az a bizonyos mém is Michael Jackson ikonikus jelenetével a ’82-es Thriller videóklipből, ahol a pop királya lelkesen majszolja a popcornt – jelezve, hogy élvezi a műsort, de nem akar beleavatkozni.

Ez már kész cirkusz, sajnálatos módon a véresebbik fajtából. Az alapot az orosz–ukrán konfliktus szolgáltatja, a fűszerezést pedig a témában érintett politikai elit biztosítja, amely meglehetősen elfoglalt mostanság. Nyomják a rizsát, mennek ide-oda, fontoskodnak, reagálnak, kritizálnak, véleményeznek, egyet értenek, tiltakoznak, meghívást kapnak, nem kapnak meghívást – röviden: politizálnak. A tét óriási, tényleg nem babra megy a játék.

Nem vitatom, akad egy-két politikus, aki tényleg hisz valamiben – aztán vagy gyorsan kihullik, vagy megtanul lavírozni a cápauszonyok között. De a többség számára a cél ugyanaz, legfeljebb az arányok változnak: hatalom, befolyás, gazdagság. Magyarán: pénz, pénz, pénz.

Az érzelmek manipulálása érdekében persze mindezt elegánsabb csomagolásba burkolják. Próbálják elhitetni, hogy az igazságért harcolnak, a demokráciáért, az értékek megőrzéséért, valamint az elnyomás, igazságtalanság, zsarnokság ellen. Közben meglehet, hogy minden szavuk, minden megnyilvánulásuk és minden tettük valamilyen nyílt vagy titkos érdeket szolgál. Ezért nem kedveljük különösebben a politikusokat, ezért nem túlságosan magas a megítélésük a nép körében.

Néha eljátszom a gondolattal, hogy vajon mit gondolnak a politikusok azokról a kommentlavinákról, amelyeket a megnyilvánulásaikkal ők maguk indítanak a közösségi térben? Elvégre ők is megtehetik, hogy hátradőlnek, kibontanak egy zacskó popcornt vagy szotyit, és élvezik a műsort.

És mit látnak? Egy intellektuális gladiátorviadalt, ahol a felek vérre menő elszántsággal csapnak össze – legalábbis billentyűzeten. A tét? Az abszolút igazság, amit mindenki magának vindikál, és amit, ha kell, Caps Lockkal, három felkiáltójellel és egy „ezt tanuld meg, te agymosott birka” felütéssel próbál a másik fejébe verni. És ha ez sem elég, akkor jöhet a végső érv: egy belinkelt YouTube-videó, amit „Ha ezt végignézed, mindent érteni fogsz!” felkiáltással dob be a kommentháború kellős közepébe."

Nagy vitát kiváltó kérdés, hogy Zelenszkij hős vagy bohóc? Az egyik tábor szerint ő a huszonegyedik század Leonidász királya, a bátorság élő szobra, aki egy világot inspirál. A másik szerint pedig egy ripacs, egy Netflix-sorozatba illő karakter, aki a fél világot megvezeti. Egy biztos: az arany középút – ahol az emberek árnyaltan látnak, mérlegelnek, gondolkodnak – körülbelül olyan népszerű, mint a diétás menü egy lakodalomban.

Ami pedig igazán pikáns, hogy a harcosok között mindig akad néhány önjelölt „szakértő”, akik túlértékelt tudásuk mögé bújva próbálják dogmává emelni a saját véleményüket. Mintha az igazságot diploma alapján osztogatnák.

A fórumokon a csata egyre durvább. Mintha egy titkos verseny zajlana: ki tudja nagyobb meggyőződéssel, nagyobb arroganciával, nagyobb sértőszókincs-repertoárral bebizonyítani, hogy neki van igaza?

És közben… Mindeközben már három éve dörögnek a fegyverek. Férfiakat rángatnak bele ebbe a konfliktusba – gyakran akaratuk ellenére. Nők és gyermekek halnak meg. Sokan megfizetik az árát, köztük mi is.

Közben politikusok és hétköznapi emberek lankadatlan hévvel vitáznak: ki a hős, ki a gazember, kinek van igaza, és kinek nincs? Kinek jár az altalajkincs, hol húzódjon a határ, és főleg – ki üljön a béketárgyalások asztalánál? Van-e helye Ukrajnának a NATO-ban, az Unióban?

A válaszoktól függetlenül, a játék arra megy ki, hogy ki szakítsa a legnagyobbat, amikor végre-valahára véget ér ez az egész vérontás.

A világ nem gyászol, inkább számol. Szavazatokat. Fegyverszállítmányokat. Geopolitikai pontokat. Aki csak teheti, stratégiázik, pozíciót foglal, a maga kis sakkbábuját próbálja a legjobb helyre tolni a táblán, a háborút inkább lehetőségként, mintsem katasztrófaként kezeli.

A tragédia számokban mérhető. A veszteség statisztika. A béke pedig – nos, a béke egy újabb alku tárgya. És ha valaki még nem értené, el is magyarázzák nekünk: Ha békét akarunk, küldjünk még több fegyvert! Úgy fest, ebben a cirkuszban az emberi vér csupán fogyóeszköz.

Valami nagyon félresiklott ebben a mai, új világban.

(Nyitókép: Léphaft Pál rajza)