A szlovákiai Magyar Szövetség Pártja most kapott történelmi esélyt. Már nem két nagy tömb áll egymással szemben, a párt a magyar érdekek, igények és elvárások egyedüli szószólója. Nincsenek értékrendi viták, csak azonos érdekek: mindenekelőtt ismét helyzetbe hozni a felvidéki magyarságot. A kampány lendülete és hangneme, a felvetett témák, a kitűzött célok, a leírt program, a mozgósítás, most mind együtt hat, és ez erőt és hitet adhat a magyar közösségnek: a most sikerülhet érzését! A közvélemény-kutatások küszöb közeli eredmény jósolnak. 5,1 százalék az újjászülető felvidéki magyarságot jelentené, a 4,9 százalék a feloldódó szlovákiai magyarságot.

Így fejeztem be pénteki jegyzetemet, őszintén szurkolva a sikerért.

Nem sikerült...

A Szövetség 4,4 százalékot ért el, nem jutott be a törvényhozásba. Az előzetes eredmények ismeretében Mózes Szabolcs, a párt alelnöke keserűen annyit mondott, hogy ez akár az etnikai alapú politizálás végét is jelentheti.

Érthetően csalódott volt Száraz Dénes, a ma7.sk publicistája is, aki politikai kommentárjának címében keserűen tette fel a kérdést: „Tényleg ilyen kevesen maradtunk?”

A válasz nem is olyan egyszerű, hiszen a legutóbbi népszámlálás szerint az összlakosság 8,5 százaléka vallja magát még magyarnak. Hova tűnt el a parlamenti választásokon a négy százalékos különbség? A felvidéki magyar szavazó közönyével sem lehet teljességgel megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Az nem elég magyarázat, hogy a felvidéki szavazót nem igazán érdekelte a választás tétje, hogy kiegyenesedve, emelt fejjel tudnak-e a magyarok ezentúl járni- kelni a szülőföldünkön. „Hát most nem fogunk tudni elsősorban a távolmaradók, az érdektelenség miatt!” – írja Száraz Dénes.

Nem csupán a választást, de az önbecsülésüket is elveszítették a felvidéki magyarok – állapítják meg keserűen az elemzők. Talán egy pillanatra a hitüket is az etnikai politizálás közösségi hasznában.

Négy éve még ígérgettek a felvidéki magyaroknak a szlovák politikusok fűt-fát: mondták, ne féljenek, ők felkarolják őket, és semmi se lett az ígéretekből. Az EU is magasról fütyül az őshonos kisebbségek bajaira. „Mégsem okultunk belőle, nem tudatosítottuk, hogy csak magunkra számíthatunk! Most pedig könnyen előfordulhat, hogy már ígérgetni sem fognak, mert látják, képtelenek voltunk talpra állni kicsinyességünk, összeférhetetlenségünk, féltékenykedésünk, közönyösségünk miatt” – kesereg a Magyar7 publicistája.

Száraz Dénes felveti, hogy mennyire magyarok azok, akik ugyan elmentek választani, de szlovák pártra szavaztak valamilyen okból kifolyólag? Azt is firtatja, helyes stratégia volt-e a magyar ellenzék részéről, hogy azt szajkózta: leáldozó félben a nemzet, család, haza és vallás csillaga Európa közepén is? Elhomályosít a téveszme, hogy lehetek úgyis magyar, ha közben szlovák pártra szavazok a magyarságomat meghaladó, állítólag magasztosabb, progresszív értékvonal mentén? Az egyéb másságot ugyan hirdető, de az őshonos nemzeti kisebbség másságát kirekesztő felfogás mentén? Ők azok, akik fellazították a nemzeti öntudatot, háttérbe szorították a magyarságtudatot.

A szavazatok számlálása közben derült ki, hogy a nagyvárosok, Pozsony és Kassa voksainak számlálása közben csúszott ki a Szövetség a törvényhozásból. Érezhetően itt nem volt eredményes a Szövetség kommunikációja.

Ezek és az eredményhirdetés után el kell gondolkodni az etnikai politizálás lehetőségén a Felvidéken.

Forró Krisztián pártelnök szerint sajnálatos, hogy a kiemelkedően magas országos részvétel mellett nem sikerült kellő számban mozgósítani a magyar választókat.

„Arra, hogy a közösségünk megmaradjon és gyarapodni tudjon, nem látok más megoldást, mint hogy az etnikai politizálást megerősítsük” – húzta alá Forró Krisztián. Ennek a módját kell megtalálni, a pártelnök szerint ez lesz a következő időszak legfontosabb feladata.

Az etnikai politizálásnak nincs alternatívája, aki ezt megszüntetné, az a közösség megmaradását veszélyezteti, hiszen ebben az esetben csak tovább gyorsulnának az asszimilációs folyamatok – szögezte le a pártelnök.

Igaz megállapítás, kérdés, mennyire sikerül hitelesen kommunikálni. A szlovákiai választásoknak sok tanulsága van. Erdélyben is. Akinek füle van, politikus és választó hallja!

(Nyitókép: MTI)