Nem tudom, hogy számítanak-e még egyáltalán a tények, számít-e a valóság vagy számítanak-e az érvek a hétvégi államfőválasztás második fordulójára nézve. Merthát ugye azt halljuk, hogy szegény Călin Georgescut minden frontról támadják. És persze, ha a sajtó támadja, csak jó ember lehet. És mindezt nem követi semmilyen megkérdőjelezés. 

Beszélhet bátran arról, hogy a kisebbségek – és igen, ide értjük a magyarokat is – legyenek csak hálásak a „földért és a vízért”, amit az országtól kapnak és ne kérjenek jogokat, beszélhet arról a nagy békepártiságával, hogy visszavezetné a kötelező sorkatonai szolgálatot, hazudhat zéró lejes kampányköltséget, és tagadhatja, hogy az ember járt a Holdon, mert úgy tűnik, hogy épp ettől válik népszerűvé. De persze ellenfele, Elena Lasconi sokak szemében a buta – bár ő nem kérdőjelezte meg, hogy az ember járt a Holdon –, a felkészületlen és ráadásul még nő is, aki ahogyan Gigi Becali mondta, még bort is iszik. Merthogy igen, az olyan személyek mint Gigi Becali vagy a futballmeccseken magyargyalázó ultrák, neolegionáriusok és egyéb szélsőségesek akarják a független Călin Geoergescut hatalomra juttatni. Mindez csak véletlen? Az Úzvölgyében randalírozó szélsőségeseket is támadta a sajtó, de hát ugye akkor biztos jó emberek. 

Ha a TikTok révén manipulált államfőválasztás első körének eredményét tekinthetjük a hazai oktatás kudarcának, akkor a második kör vízválasztó a teljes csőd és a pislákoló remény között. A második fordulóban már csak két jelölt van, és most mindkettőt ismerjük. Meredeken ellentétes irányt kínálnak, a kérdés az, hogy maradt-e még forradalmi tűz az egykoron szabadságra kiéhezett, nyitott szellemiségű országban, vagy csomagolhatunk és mehetünk világgá.

(Nyitókép: AI által generált kép)