Nagyon helyénvaló cikket olvastam Cristina Cioabă gimnáziumi tanárnő tollából, melyet a HotNews portál a Contributors-tól vett át. Azt az „egy-két plusz padot” kéri szenvedélyesen számon a tanárnő a tanügyminiszteren, Daniel Davidon, aki a költségcsökkentés nevében még egy-két padot tenne be minden iskolai osztályba, vagyis a tanári normák heti 2 tanórával való megemelése mellett az osztályok tanulóinak a létszámát is növelnék.

Indulásból az „egy-két pad” kijelentés dehumanizáló jellegét rója fel a tanárnő, az amúgy civilben pszichológus professzor a tanügyminiszternek. És igaza van! A normális tanítási menetre káros tanuló létszám növelés kellemetlen tényét, emberibb hangon is lehetett volna közölni, például azt közölni, hogy sajnos kénytelenek vagyunk 2-4 tanulóval az osztálylétszámot megemelni. Így fogalmazva persze, sokkal meredekebben hangzana a döntés, hiszen Románia a maga 20,3 osztályonkénti tanulójával máris messze meghaladja a 13,6-os európai átlagot, hát még az emelés után.

Magam is csodálkozom a miniszter úr szerencsétlen kijelentésén, hiszen Daniel Davidra, Alma Materem, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem nemrég tanügymiszterségre váltó rektorára meglehetős tisztelettel tekintett és tekint az akadémiai világ, és megválasztása után mi, magyarok is elégedetten állapítottuk meg, hogy közvetlen elődjét meghazudtolva, meglehetősen européer magatartást tanúsított a kisebbségi oktatás ügyét illetően a rektor úr. No, de legyünk elnézőek, mindenkinek lehetnek rossz pillanatai, rosszul megfogalmazott mondatai, hagyjuk azokat a padokat.

Vegyük elő a székeket! Ez az a téma, melyet semmiféle kisiklás ellenére sem lehet mentegetni, megkerülni, annál is inkább, hogy agyonhallgatják, tehát vele kapcsolatban még mellébeszélés sincsen. A nagyszámú diplomagyárról és „plágiumfészekről” van szó, melyeket a tanárnő teljes joggal felemleget. Romániában lassan már a nagyközségek is „egyetemi városok”, melyekben „pezsgő” tudományos, akadémiai és egyetemi élet zajlik. Mindenféle konstrukcióban jöttek létre ezek az egyetemek, magán, félig magán és így tovább, de az állami egyetemeknek is rengeteg, a szélrózsa minden irányába szétszalasztott filiája. Működési formájuk sokszor távoktatási, levelező, manapság pedig még inkább online. Egyedül korunk nagy lehetőségét, a mesterséges intelligenciát (MI) nem rovom fel senkinek, ugyanis nyílt titok, hogy az egyetemisták újabban mindenütt a ChatGPT-vel íratják meg dolgozataikat, akár a fehér holló, olyan ritka a kivétel. Akinek nem inge, ne vegye magára, mindazt amit fennebb mondtam.

Rendszerszintű problémáról van tehát szó, mely annál is súlyosabb, mivel joggal kérdezi meg a naiv ember, hogy komoly tanulás és képzés nélkül, csak jó pénzért megszerzett diplomával, hogyan lehet boldogulni a munkaerőpiacon? Lehet! A nepotizmus, a protekció, a kéz kezet mos legalább annyira virágzik ma is, mint a kommunizmusban, de az is lehet, hogy még jobban. Nem a magánszektorban, ahol a befektetők, a vállalkozók nyilvánvalóan nem engedhetik meg maguknak ezt a luxust, ha nem akarják cégüket csődbe vinni, viszont annál inkább elterjedt a közszférában. Ezért van az, hogy a 19 milliós Romániában több, mint 1,3 millió közalkalmazott teszi a dolgát. Már aki teszi.

A Bolojan-kormány húsz százalékot akar ebből a hatalmas számból lefaragni, és versenyvizsgák tömegével igyekeznek a megfelelő embereket kiválasztani és megtartani. A gazdasági bajok ismeretében, ez nem csak elkerülhetetlen, de helyes hozzáállás is. Amit viszont a tanárnő a kezdeti lelkizésen kívül a leghatározottabban felvet az amúgy megfontolt ember és jól felkészült szakember hírében álló tanügyminiszternek, hogy az iskolai osztályokba beállított ama bizonyos plusz padokkal tulajdonképpen nem az elburjánzott egyetemi rendszer székeit védi? Felvetése több, mint elgondolkodtató, és amennyiben Daniel David valóban a tanügy helyzetének jobbítása okán vállalta el tanügyminiszteri megbízatását, mint azt gyakran állítja, a tanárnő felvetésein komolyan el kellene gondolkodnia.

(A nyitókép illusztráció | Fotó: Pexels)