Nincs ország a Földön, ahol a kereskedelmi hirdetések, illetve a politikai kampányhirdetések ne lennének jelen ilyen vagy olyan módon, de a boldogabb országokban a hirdetés útszéli módját már rég nem gyakorolják. Az óriásplakátokra gondolok. Kelet-Európában még tele van az utak környéke és a városok utcái, tűzfalai mindenféle színes förmedvényekkel, de mindenképpen a politikai plakátolás viszi el a pálmát. Nem csoda, hiszen többféle és többszörös hasznot hoz és hasznot hajt ez az üzlet, amely viszont a környezetre és a társadalomra annál károsabb.

Magyarország az egyik kiemelkedő példa, hogy hogyan nem szabadott volna plakátügyben eljárni. Eddig is rengeteg adat és tényfeltáró cikk foglalkozott a dologgal, de most, hogy a leköszönő hatalomnak több, mint egy évtizede dolgozó Balásy Gyula, a dúsgazdag plakátcézár a választások után hirtelen megtörve, nyilvánosan szipogva és sírdogálva marketing birodalmát a Magyar Államnak felajánlotta, biztosan sokkal több minden kiderül majd.

A számok mindenesetre döbbenetesek! Csak egy közülük: az elmúlt tíz évben 1360 milliárd forint értékben kötött szerződést az erre szakosodott és evégre központosított állami intézmény, rendezvényszervezésre és kommunikációs feladatok ellátására, úgymond – a népbutítást ilyen elegánsan is lehet nevezni. Ennek a hatalmas összegnek közel 90 százaléka (!) Balásy cégbirodalmában landolt, akinek személyes vagyona mellesleg üti a százmilliárdot! Bizonyítottan nem volt ez piaci verseny tehát, míg a sokszoros túlárazást éppen most bizonyítják rá Balásyra a vesztes választás után hirtelen felébredt hivatalos szervek, akik nagy hirtelen zárolták Balásy számláit is, az üzletember ezért sietett könnyek között a ma már nagyon bizonytalan értékű cégbirodalmát a köz javára felajánlani. Mennyire zsenáns lehet egy „sikeres”, „self made man” üzletembernek ide jutni, de meglátjuk, mi lesz a vége, az is lehetséges, hogy a plakátcézár valahol máshol és nem valamelyik luxusvillájában tölti majd a következő éveket.

De a varjút máshol is így lövik, nem csak Magyarországon. Hogy mit tesz a politikai hirdetések ereje, szépen bizonyítja, ami most Indiana államban történt: megvalósult Trumpnak a helyi republikánus képviselők fejére szórt átka, és nagy többségük elvesztette képviselői helyét az indianai szenátusban rendezett előválasztásokon! De miért? És hogyan? Azért, mert tavaly decemberben az indianai képviselők szembe mertek helyezkedni Trump gerrymanderingre, vagyis a választási kerületeknek a republikánusok számára kedvező újrarajzolására vonatkozó utasításával és leszavazták azt. Most Trump a régiek ellenében új jelölteket támogatott, akiknek 13 millió dollár értékben politikai hirdetésekkel sikeresen egyengették megválasztásukhoz az utat. Megjegyzendő, hogy a megelőző indianai választásokon ez az összeg még csak 280 ezer dollár volt! Ha nem lennének szerencsés ellenpéldák is, az ember még az gondolná, hogy pénzzel mindig mindent el lehet érni.

A legjobb lenne térségünkben is a civilizált államokhoz hasonlóan ezt a nagy léptékű plakátolást betiltani, vagy ezt a beteges plakátfertőzést legalább alaposan visszaszorítani! Legyen elég a lehetőleg korrektül szabályozott digitális fórumokon zajló kampány, és kapjon sokkal nagyobb hangsúlyt a jelöltek választóikkal való közvetlen emberi kapcsolata. Járják csak az országot, beszélgessenek az emberekkel, illetve hallgassák meg őket, mert az mindig sokkal őszintébb és igazibb, mint a közpénzből fizetett méregdrága óriásplakátokról retusált arccal negédesen a világba mosolyogni és üres vagy félrevezető szlogeneket harsogni.

(Nyitókép: Koszticsák Szilárd/MTI)