Egy dolgot biztosan állíthatunk, pontosabban semmiképpen nem tagadhatunk: Orbán Viktor nagy formátumú politikus volt. Ha valahol Nyugaton születik és igazi, működő demokráciában szocializálódik, bizonyosan világtörténelmi jelentőségű államférfi válhatott volna belőle. Sajnos, a magyar gulyáskommunizmusban szocializálódva, a rendszerváltás körüli időkben megférfiasodva, majd a gyógyíthatatlan magyar nosztalgiából részben restaurált feudalizmus vármegyei-urambátyám világában kényelmesen berendezkedve, rendkívüli tehetségét elherdálta és nem teljesítette a még fiatalon tett ígéreteit. Minden adottsága és meglévő eszköze ellenére, a kedvező történelmi időket rosszul kihasználva, beletörődött a magyar ugar valóságába, és ahelyett, hogy mindenki hasznára bátran feltörte-bevetette volna azt, elfogadta annak megváltoztathatatlan voltát és már csak saját magára és szűk családi és hatalmi körének a jólétére gondolt. Brilliáns adottságai ellenére elvesztegetett másfél évtizedet és nem vitte többre végül, mint egy tipikus kelet-európai autokrata. Ez nem csak az ő személyes, de Magyarország és a magyar nemzet tragédiája!

 Orbán Viktor nagy hatással volt az egész világra. Elvesztését a szélsőjobb mindenütt nagyon sajnálja, megsiratja. Fő alakjaik februári virális videója nem bizonyult hathatós támogatásnak, ahogy Marco Rubio vagy J.D. Vance budapesti látogatása sem segített rajta. A MAGA (Make America Great Again mozgalom) is megrendülten vette tudomásul, hogy bálványuk a sárba hullt! Orbán Viktor történelmi veresége nagyobb hullámokat vetett világszerte, mint azt egy kis ország sokéves vezetőjének a választási veszteségéről gondolnánk. Elsősorban Donald Trump elnökön és az ultrakonzervatív MAGA-mozgalmon üt ez nagyot. Donald Trump napokig nem válaszolt a sajtó azon kérdésére, hogy mi a véleménye Orbán választási veszteségével kapcsolatban, aztán később megjegyezte, hogy Orbán Viktor „a barátom volt” – és máris Magyar Pétert dicséri. Mindenesetre a választások elvesztésének hírére nagyon dühös lehetett az amerikai elnök! De Putyin elnök is nagyot csalódott: nemrég sem a Moldovai Köztársaságban, és most Magyarországon sem jött össze a választások oroszpárti befolyásolásának ambiciózus projektje, hiába, az oroszok cárjának sem sikerülhet minden.

A magyarországi választások alakulása bebizonyította, hogy egyáltalán nem kikezdhetetlen a hatalom hosszas gyakorlására vonatkozó Orbáni módszertan, mi több a hosszú évek során egyre inkább kontraszelektált hatalmi és kormányzati struktúra részben a saját súlya alatt omlott össze végül. Donald Trump most sutba vághatja a magyar miniszterelnöktől kapott hatalmi vademecumot, mely szerint a független sajtó és igazságszolgáltatás felszámolása, a választópolgárok csoportjainak egymás ellen való manipulálása, az állandó bűnbak- és ellenségképkeresés, a népesség bizonyos érzékeny témák mentén való propagandisztikus hiszterizálása lenne a biztos recept az örök és abszolút hatalom gyakorlásához. Trump második elnökségének legelején voltak olyan elemzők, akik az eseményeket figyelve szentül meg voltak győződve arról, hogy Orbán Viktor látja el tanácsokkal az amerikai elnököt.

Orbán Viktor nagy formátumú politikus volt, de a hatalmat túl sokáig gyakorolta, és ősidők óta tudjuk, hogy a hatalom torzít és korrumpál. Nagyon helyes, ha a Tisza Párt valóban behozza a maximum 8 éves miniszterelnöki ciklust az anyaországban, közép-kelet-európai tájainkon nagy hagyománya van ugyanis a hatalommal való visszaélésnek, tehát jobb félni mint megijedni. Valami másnak is van hagyománya, éspedig a vetésforgónak. Nincs földműves ki évtizedekig állandóan csak kukoricát vagy zabot vetne ugyanabba a táblába, mert rossz lesz a termés, ha mégis megteszi. Ez érvényes a vezetőkre is: soha nem jó a közösségnek, ha egyik-másik vezetője túl sokáig beleragad a hatalomba. Ragaszkodni kezd hozzá, túlságosan kezdi félteni, és végül már csak a maga és nem a közössége számára hoz kedvező döntéseket. Élni akaró közösségek élére időről időre új arcok kellenek.

(Nyitókép: Orbán Viktor Facebook oldala)