Hasznos, de időigényes szakmai ártalmam, mondhatni mániám, hogy ha hallok-olvasok egy meredekebb hírt, közleményt, legalább hat-hét helyen és legkevesebb három-négy nyelven ellenőrzöm azt. Csak akkor hiszem el a hírt, ha a sok forrás egységesen mind egybevág. Így jártam most Zelenszkij ukrán elnök kijelentésével, miszerint, ha egy „bizonyos személy” – magyarán Orbán Viktor – továbbra is vétóz, akkor ő megadja az ukrán katonáknak a magyar miniszterelnök címét, hogy majd közvetlenül elbeszélgethessenek vele… A sokfelől visszaigazolt, hihetetlenül hangzó ukrán elnöki kijelentés hiteles tehát! Kinyílt a bicska a zsebemben! Mit meg nem enged magának ez a Zelenszkij! Bunkó!

Egyébként megértem Zelenszkij elnök mélységes frusztrációját, sőt, most már tehetetlen dühét is, viszont ostobaságán, önuralomhiányán megbotránkozom! A sok éves háború kikezdte az idegeit, ha ilyeneket mond, egyben a legrosszabb ukrán „hagyományokhoz” nyúl vissza – emlékszünk még a múlt század kilencvenes évei Budapestjének egyik másik történésére, például a Váci utcában? – akkor amikor különösen okosan kellene eljárnia. Mert a helyzet nagyon komoly. Róka fogta csuka, csuka fogta róka helyzet ez, méltó két kelet-európai szomszédos országhoz.

Tény, hogy a magyar kormány már hosszú ideje gyakran blokkolja az ukránoknak juttatott EU-s pénzügyi alapokat, és egy krónikus fegyverhiányban szenvedő, kétségbeesett honvédő háborúban vérző ország ezt nem tudja, és nem fogja Magyarországnak elfelejteni, a jelenlegi magyar kormánynak megbocsátani. Hogy mennyire nem helyes ez a magyar hozzáállás, jól bizonyítja, hogy most már nem csak az EU perifériájára szorult anyaországunk, de veszélyes ellenséget is nevel a szomszédban. És mindezt nem a hosszútávú nemzetstratégia okán – hacsak nem Magyarország Orosz Birodalomba való integrálását tűzte ki célul magának, mert akkor nem csinálja rosszul –, hanem a belpolitikai hatalomféltés jegyében teszi, nem véletlenül élesedett ki ennyire a választási kampányban az ukránellenes narratíva, különösen, hogy annyi év után valódi kihívóra akadt az immáron másfél évtizede regnáló hatalom.

A húsba vágó igazság: az ukránoknak fegyver, a magyaroknak kőolaj kell. Magyarország annyiszor beakasztott már Ukrajnának, egyúttal az EU-s érdekeknek is, hogy az EU, ha lassan is, de megtalálja módját, hogy megkerülje az állandó magyar vétózás bosszantó akadályát, ebben biztosak lehetünk. Magyarország nem fogja tudni megakadályozni, hogy az EU Ukrajnát támogassa, ugyanakkor Magyarország azt sem tudja megakadályozni, hogy az ukránok, ha éppen úgy akarják, elzárják a kőolajcsapot. Akkor pedig hiába szállítanának az oroszok, Magyarország kőolaj nélkül marad, pedig Magyarország orosz kőolajfüggése nagyobb, mint valaha, és jóllehet van egy kevésbé előnyös, de létező alternatíva Magyarországra kőolajat szállítani – Horvátországon át, az Adria-vezetéken keresztül – komoly ok van az aggodalomra. Mindennek tetejébe, Irán most a háború miatt lezárta a Hormuzi-szorost, tehát végképp kiszámíthatatlanná válik a helyzet, így nyugodtan kijelenthetjük: ha nem jön orosz olaj a Barátság-vezetéken az nagyon komoly energiaválságot okozhat Magyarországon. És ezt a helyzetet akarja Orbán Viktor erőből megoldani, amint mondja: „Győzni fogunk és erővel fogunk győzni, semmilyen kiegyezés nem lesz, az olajblokádot le fogjuk törni. Erőből rá fogjuk kényszeríteni az ukránokat, hogy újraindítsák az olajszállítást. Feltétel nélkül és hamarosan nyissák meg a Barátság vezetéket.” Ezek a szavak lehet, hogy jól hangzanak a választási kampányban, de nincsen valóságalapjuk. Tisztelettel megkérdezném, hogy milyen erővel fogják letörni az „olajblokádot”, mert csak egyetlen módon lehet az ukránokat a Barátság-vezeték megnyitására, illetve megjavítására rávenni – ha valóban megsérült – éspedig, ha a magyar kormány tovább nem vétózik és Ukrajnát támogatja. Ha nem, Magyarországnak nem áll módjában megakadályozni, hogy az ukránok elzárják Ukrajna területén a vezetéket, ez legyen nagyon világos. De nyugalom, csak a választásokig fog tartani ez a keménykedő hang, mert meg kell felelni a megszeppent nép térségünkben hagyományos erős emberről-vezetőről alkotott mítoszának, illetve a propaganda számára alaposan ki kell használni a félelmeiket: a választások előtt kiváló lehetőség az ország ukránok okozta energiakrízisével riogatni! De tegyük fel, mégis működik a propaganda, a Barátság ügyét és az ukránellenes közhangulatot meglovagolva, győz és marad a már tizenhat éve regnáló hatalom. Mit fognak erre tenni az ukránok? Gratulálnak a régi-új, állandóan ellenük vétózó magyar kormánynak, és szépen beindítják a Barátság-vezetéket, vagy ellenkezőleg, végképp lezárják azt? Magától értetődik, hogy az utóbbi fog történni, lezárják a vezetéket, az energiaválság garantáltan elkerülhetetlen lesz! Veszélyes és felelőtlen politika ez, nem szabadna a Barátság-vezeték ürügyén a tömegeket csőbe húzni, félrevezetni.

A mindenkori felelős magyar kormány számára, bárki is legyen hatalmon, az ország tartós energiabiztonságának megteremtésére kizárólag két egymást kiegészítő megoldás kínálkozik. Az első, rövidtávon: abba kell hagyni az ukránokkal szembeni, belpolitikailag motivált és kontraproduktív ellenségeskedés szítását, és mihamarabb tárgyalni kell velük. Nem szabad(na) a honvédő háborúban sok sebből vérző szomszéd országnak lépten-nyomon keresztbe tenni, és valódi szuverén módon, az orosz befolyásoltságot mellőzve, valós nemzeti érdekeink mentén kellene eljárni. Középtávon pedig meg kell kezdeni az orosz olajról való tervszerű, stratégiai leválást, vagy legalábbis a teljes orosz függés feladását, és az energiaforrások diverzifikálását. Ezt a már jó ideje esedékes, fontos kívánalmat az iráni, vagy még rosszabb esetben a közel-keleti regionális háború kialakulása és elhúzódása sajnos teljesen felülírhatja. Mert a mai fenekestől felfordult világban, minden ellentmondásosságával együtt is még nagyobb szükség lehet hirtelen az orosz olajra – és az ukránokra, hogy átengedjék azt az országukon. Ilyen körülmények között joggal elvárható tehát, hogy viselkedjenek, gondolkodjanak, és ne honfitársaik előtt primitív módon pózolva egymást fenyegessék a két ország vezetői, hanem felelős vezetőkként egymással tárgyaljanak. Olyan sokat kívánnánk tőlük?

(Nyitókép: Agerpres/EPA)