Politikai elemzők gyakran állítják, hogy Trump nem maga a betegség, csak annak a tünete lenne. Ez idáig magam is így gondoltam, viszont az iráni háború kirobbantása körüli történések hatására kénytelen vagyok véleményem újraértékelni: Trump nem csak a szimptóma, de a betegség maga. Még nagyobb baj, hogy országa, az Amerikai Egyesült Államok sem egészséges, és végül megbetegítik az egész világot.

Szemmel láthatóan súlyos személyiségzavarokkal küzdő ember kezébe került a politikai hatalom és az amerikai hadsereg. A republikánusok meghúzzák magukat és hallgatnak, többségi vezetésük mellett tehetetlen a Kongresszus, míg az erősen kontraszelektált Trump-adminisztráció tagjai kritikátlanul támogatják elnökük eszement terveit. A demokraták sem találják a helyes módszereket és a megfelelő hangot, mellyel eredményesen felvehetnék a harcot az Amerikát és a teljes világot lehúzó „őrült császárral” szemben.

Mindez már rég benne volt a levegőben és a jóslatokban. Második elnökválasztási kampánya idején Trump már hozta kóros formáját, és sokan tisztán látták, hogy mi következik. A jövőbe látók nem csalódtak Trumpban, sőt. Megadja nekik, nekünk azt az elégtételt, hogy tisztán láttunk olyankor, mikor mások elvakultan-félrevezetetten egy leendő „gyilkos bohócért” rajongtak. Persze, sovány vigasz ez, hiszen minden helyes látásmód és helyzetítélet ellenére sem lehetett megakadályozni, hogy a rajongó tömegek akaratának köszönhetően Trump kezébe kerüljön a hatalom. Most sokan bánják már, hogy rá szavaztak, de mint annyiszor a történelemben, ez késő bánat, és szavazóbázisának Trump iránti elvakult lojalitása sem menti meg őket attól, hogy „kedvenc elnökük” naponta becsapja őket, és attól sem, hogy az ellentábor szavazóival egyetemben, a fenyegető gazdasági gondok és politikai bajok áldozatai legyenek maguk is.

Az empátia teljes hiánya: klasszikus narcisztikus-pszichopata vonás, mely Trumpra tökéletesen illik. Háborúban az ellenség iránt empátiát követelni abszurd dolog, de a saját népe-nemzete-országa iránt se érezni semmit, az már a gonosz királyok jellemvonása. Trump az általa okozott gazdasági válság következtében szegénységbe taposott világért és saját honfitársaiért nem vállal felelősséget, de még a háborúban elesett amerikai katonákért sem érez semmit, le nem vett baseballsapkában szalutál koporsóik előtt, szinte kedvtelve ismételgeti, hogy lesznek még áldozatok és közben gondtalanul golfozik. Nem lesz ennek jó vége.

Nyilt titok, hogy Netanjahu izraeli miniszterelnök, illetve az amerikai cionista lobbi vette rá Trumpot – a békecsinálás világbajnokát, a Béketanács örökös elnökét, a Nobel-békedíj reményteljes várományosát – az Iránnal való szerencsétlen háborúra, melyre politikailag rámegy az elnök és a világ is nagy bajba kerül. Iránnak pontosan annyira vannak nukleáris fegyverei, mint ahogyan két évtizede Iraknak tömegpusztító fegyverei voltak. Maga Trump dicsekedett tavaly júniusban, hogy teljesen laposra bombázták akkor az iráni nukleáris programot, most mégis azt állította, hogy Irán közvetlen veszélyt jelentett az USA-ra nézve, ezért kellett megtámadni. Trump összevissza beszél, fantáziál, hazudik és ami a legrosszabb, elhiszi saját maga hazugságait. Egyébként lassan már csak ő hiszi el őket, hiszen még rajongói egy részének is végre kinyílt a szemük. Egyre több kérdés merül fel Trump amúgy sem túl fényes intellektuális képességeivel, sőt elmeállapotának egészségi helyzetével kapcsolatban is. Ha így folytatja, Joe Biden demenciája jóindulatú semmiségnek tűnik majd Trump szellemi elborulásához képest, és egy ilyen ember kezében összpontosul a világ legnagyobb hatalma! Egyébként Joe Biden főbenjáró bűne, hogy négy éves elnöksége alatt képtelen volt Trump újbóli hatalomra kerülését megakadályozni, mi több, gyengeségével és rossz döntéseivel még elő is segítette azt.

Az Amerikai Egyesült Államok hozza a hanyatló birodalmak összes fő jellemző vonását. Az egyik legfontosabb, hogy a birodalom dekadens elitje képtelen megfelelően kézben tartani a közügyeket és „utánam az özönvíz” jellegű hozzáállással nem képes megállítani vagy legalábbis valamelyest lelassítani a birodalom hanyatlását, ellenkezőleg, felgyorsítja azt. A legfőbb hatalom nemcsak, hogy arra méltatlan, de egyenesen zavart egyének kezébe kerül, akik általában nem maradnak sokáig hatalmon, majd hozzájuk hasonló vezetők viszik tovább a birodalmat – lefelé a lejtőn. Klasszikus példa erre az elsüllyedő birodalmi forgatókönyvre a késő Római Birodalom ún. „őrült császárok kora”, és amennyiben megáll a lábán ez a történelmi analógia, én nagyon csodálkoznék azon, ha Trump képes lesz kitölteni második elnöki mandátumát...     

(Nyitókép: Pexels)