Meglepetést okozott Nicuşor Dan. Eddigi diplomáciai tevékenysége alapján nem túlzás megállapítani, hogy külpolitikai vonatkozásban Románia forradalom utáni leggyengébb államfője ügyködik a Cotroceni-palotában. Nem létező stratégia, semmitmondó üzenetek és protokolláris bakik jellemezték eddig a korábbi főpolgármester megnyilvánulásait a nemzetközi porondon. Pedig az alkotmány szerint az államfő egyik legfontosabb feladata éppenséggel a diplomácia lenne. 

Az utóbbi kilenc hónapban egy olyan elnököt láttunk, aki tart a külpolitikai szerepvállalásoktól, a világ történéseivel kapcsolatos megnyilvánulásoktól, s ezzel tovább egyengette Románia eljelentéktelenedését még abban az Európa Unióban is, ahol a hatalmon lévő elit örömmel és nyitottsággal vette tudomásul Dan tavaly májusi választási győzelmét az ultranacionalista George Simionnal szemben. Az elmúlt időszakra visszatekintve sajnálhatjuk csak igazán, hogy nem a Dannál minden szempontból felkészültebb Crin Antonescu került ki győztesen az elnöki megmérettetésből.    

Ehhez az összképhez képest kisebb szenzációt keltett Nicuşor Dan, amikor úgy döntött, részt vesz a Donald Trump által létrehozott Béketanács washingtoni ülésén. Romániában az utóbbi hónapokban az egyébként Danért rajongó progresszív fősodrú média patás ördögként festette le az amerikai elnököt. Ebben a médiabuborékban már megint pofonegyszerűvé vált a világ képe: aki Trumppal van, az gonosz vagy buta, az őt bírálók pedig a jó oldalon állnak. Miután Dant az elemzők többsége – joggal – a francia elnökhöz közeli politikusként könyvelte el, a Trump irányába tett mostani lépés kivert jó néhány biztosítékot idehaza.    

A progresszív megmondó emberek tüzet okádva estek neki Dannak és az ő tanácsadóinak, az ájulás környékezte őket, hogy szeretett elnökük Orbán Viktorral kerül egy társaságba Washingtonban. Ez a felháborodás jelezte leginkább, mennyire jó döntést hozott Nicuşor Dan. A megosztó, váratlan, bátor politikai lépések különböztetik meg az igazi politikai vezetőt az alibiző, sodródó politikustól. Az addig bizalmi román-amerikai viszony Trump hatalomra kerülése után befagyott. Dan és tanácsadói felismerték a Béketanácsban rejlő lehetőséget a kétoldalú viszony holtpontról való kimozdítására, s végre anélkül döntöttek a megfigyelői státusz elfogadása mellett, hogy erre Párizsból vagy Brüsszelből engedélyt kértek volna. 

Nicuşor Dan béketanácsi jelenlétét igenis jegyzik Washingtonban. Ha nem is azonnal, de látni fogjuk ennek hatását a román-amerikai kapcsolatokban. Az Európai Unióban pedig végre észreveszik Bukarestet, mint egy olyan diplomáciai szereplőt, akivel számolni kell. Ráadásul komoly belpolitikai jelentősége is van a Dan-vizitnek. Lehet azon élcelődni, hogy Donald Trump miniszterelnökként szólította meg Románia államfőjét, de a Fehér Házban pontosan értik Nicuşor Dan nyitását. Washington mostantól figyel Bukarestre, a magukat Trumpék kedvenceiként bemutató, Grönland-tortát szeletelgető AUR-os vezetők pedig gyorsan amerikai zárójelbe kerülhetnek.