Egy tiszteletkörrel kezdem, még mielőtt már az első mondatok után leoroszbérenceznének azok, akiknek az Emmanuel Macron és Ursula von der Leyen által képviselt ideológia bírálata már-már háborús bűnnek számít. Nicușor Dan májusi sikere nélkül Románia egy sötét politikai szakadékba zuhant volna. George Simion - számomra meglepő - legyőzése a legjobb, ami az ezzel az országgal akkor történhetett. 

Két dolgot azért érdemes felidézni. Az egyik, hogy Crin Antonescu kevesebb, mint kilencvenezer szavazattal maradt le a döntő menetről, ami egy országos választáson rendkívül kis különbségnek számít. A másik: a Danra voksolók túlnyomó többsége nem a Mentsétek meg Románia Szövetség alapítójára, Bukarest főpolgármesterére szavazott, hanem az AUR-vezért utasította el. Kis túlzással azt mondhatjuk, hogy Nicușor Dan nem állt hadilábon a szerencsével, s jókor is volt jó helyen.  

Mindez mit sem von le az államfő legitimitásából. Sőt, az ország lakosságának egy része valóságos hősként tekint Danra, rajong érte. Mindent elnéznek neki. Suta nyilatkozatait, béna bolyongását a hivatalos fellépések során elintézik annyival, hogy „emberi”. Politikai járatlanságát is felhozzák védelmében, pedig erről szó nincs. 2012 óta rendkívül aktív szereplője a román politikai életnek. Pártalapítása, bukaresti főpolgármestersége egy nagyon tudatos építkezést jelzett a hatalom irányába. Bőven megedződhetett tehát az államfői pozícióhoz. 

Rossz érzés látni az ultranacionalisták által terjesztett videókat Nicușor Dan protokolláris pokoljárásról, de nincs az a politikai ellenfél a világon, amely nem használná ki ezeket a folyamatosan ismétlődő elnöki idétlenkedéseket. Dannak a vörös szőnyeg megjelenése a baj közeledtének biztos jele. Ha zászlók, katonák, esetleg más magas rangú politikusok is képbe kerülnek, az már maga a labirintus. Egy államfő így nem viselkedhet. Nincs mit szépíteni, ez nettó országimázs-rombolás, amikor a nemzetközi színtéren történik.

Pedig nekünk, magyaroknak egyelőre semmi okunk a panaszra Dannal kapcsolatban. Még talán épp időben látogatott Parajdra a bányakatasztrófa után, nincs egy rossz szava sem a magyarokra vagy az RMDSZ-re, s ami üdítően meglepő: Magyarországra, a magyar kormányra, Orbán Viktorra sem tett eddig kritikus megjegyzést. Lehet, hogy ez kevés, de Klaus Iohannis sértő, fölényeskedő, arrogáns viszonyulása után elfogadható mandátumkezdés. 

Ha nem változnak meg alapvetően a romániai politikai erőviszonyok, Nicușor Dan akár a következő elnökválasztáson is esélyekkel indulhat, ezért is lenne érdemes „megmenteniük” az illetékeseknek a bakik sorozatától. Egy állami vezető nyilvános megjelenései nagyon szigorú protokoll szerint zajlanak. Nyilvánvalóan Dan is megkapja fellépései előtt a pontos leírásokat. Azoknak, akikre valóban hallgat, nyomatékosítaniuk kellene számára, hogy a protokoll követése legalább olyan lényeges, mint egy tárgyalás vagy nyilatkozat. Mentsék meg a Dan államfőt az esetlen Nicușortól!