A 24 óra című internetes fórum interjút készített a jeles meteorológussal, Molnár Lászlóval. Molnár koppenhágai kutatóknak a Nature-ben, az egyik legrangosabb amerikai tudományos folyóiratban megjelent cikke nyomán meghökkentő adatok egész sorával ismerteti meg az olvasót. 2025 és 2095 között  – vélik a szerzők – a Föld időjárásában 95 százalékos valószínűséggel radikális, és jelenlegi tudásunk szerint visszafordíthatatlan változások következhetnek be. Magyarországon például télen a hőmérséklet rendszeresen mínusz 30 fok alá esik, ennek következtében újra befagy a Duna, nyáron pedig rendszeresen elérheti a plusz 45 fokot is, s az Alföldön is sivatagosodási folyamatok indulhatnak el.

Azok, akiket a kérdéskör foglalkoztat, már jó ideje tudhatnak róla, hogy hogy a legfontosabb ok a Golf áramlatban bekövetkezett változásokkal áll összefüggésben. Azt már kevesebben tudhatták – voltaképpen erre derítettek fényt a koppenhágai kutatók –, hogy az észak-amerikai és részben európai éghajlat radikális megváltozását a Golf-áramlat egyik, a kanadai partok által eltérített elágazásának, az AMOC-nak (teljes angol nevén az Atlantic Meridional Overturing Circulation, magyar változatban az Észak-atlanti Bukóár) egyre erőteljesebb leállása idézi elő. Az közismert, hogy a Golf-áramlat délről a Mexikói-öböl tájékáról a meleg és sóban gazdag egyenlítői tengervizet szállítja északra. Az áramlat télen melegíti Európát és Észak-Amerikát, nyáron hűti. Azaz a mérsékeltnek nevezett égöv időjárását nagy mértékben kiegyenlíti. Az Észak-atlanti Bukóáramlat ugyanis Grönland partjainál lehűl és magas sótartartalmából is következően alábukik és a mélytengerekben Dél fele veszi útját.

Persze nem csak a víz áramlik. A hőcserélődés nagyobbik része a Délről Észak felé irányuló légáramlatoknak köszönhető. A meleg levegő 70 százalékát ezek a légáramlatok szállítják Északra. Csupán a maradék 30 százalékért felelős a Golf-áramlat. A Golf-áramlatot a Föld forgásából fakadó Coriolis-erő hajtja, és nem ismeretes olyan hatás, mely ezt az erőt semlegesíthetné. A bukóár fokozódó leállása azonban bőven elegendő ahhoz, hogy radikális változásokat okozzon.

Kérdés: miért állhat le a bukóár? A válasz roppant bonyolult, de lényege néhány mondatban is összefoglalható. Az AMOC-ot a Golf áramlattal ellenétben a víz sótartalmával és hőmérsékletével összefüggő ún. termokalin cirkuláció hajtja. A Golf-áramlat Délről érkező víztömegének sótartalma a Mexikói-öböl vizének intenzív párolgása következtében rendkívüli módon megnövekszik. A só ugyanis nem párolog, és a meleg víz az intenzív hőmozgás következtében könnyebb, mint a hideg. A Golf- áramlat folytatásaként keletkező AMOC a Föld átlaghőmérsékletének növekedése következtében  ma már nem hűlhet le kellő mértékben, sőt – a Grönlandi jég olvadásából keletkező édesvízzel keveredve – sótartalma is csökken, így aztán kénytelen magán a vízfelületen visszafordulni. Amerika partjainál egyfajta felszíni körforgás indul el, melynek középső víztömege a Golf-áramlat környező meleg vízéhez viszonyítva jóval hűvösebb. A köráram szélein viszont a vízhőmérséklet, s ebből fakadóan a levegő hőmérséklete is hatalmasra növekszik. Erről a kaliforniai kánikulák és erdőtüzek híreiből némileg mi, laikusok is értesülhettünk. A folyamat egyelőre visszafordíthatatlannak tűnik. Sőt, az ún. pozitív visszacsatolás következtében a hatások exponenciálisan fokozódhatnak. A meleg vizet a Grönlandi jégtáblák már nem képesek lehűteni, következésként maguk is gyorsuló ütemben olvadnak, az olvadás következtében viszont a légkör is melegszik. A következmény – melyben az Észak-Amerikában is érezhető El Nino hatás is közrejátszik – a gyilkos szárazságok, erdőtüzek, vízözönszerű esőzések, hurrikánok felszaporodása.

Az egyik, számunkra, kelet-közép európaiak számára legsúlyosabb következmény az, hogy az egymást erősítő hatások következében az északi félteke úgynevezett fagyhatára a mai 30. illetve 60. szélességi fokáról jóval délebbre ereszkedik alá. Ez lehet a mifelénk várhatóan bekövetkező csípős téli hidegek és a tikkasztó nyári kánikulák egyik oka is. 

A Föld átlaghőmérsékletének növekedése ellen foganatosított intézkedések egyike-másika azonban csak tovább fokozza magát a felmelegedést is. Ilyen például a tengeri és óceáni hajóknak a hagyományos gázolajról a tisztább olaj használatára való tömeges átállítása. Ennek az olajnak az égetése ugyanis kevesebb kéndioxid kibocsátással jár. A kéndioxid pedig a széndioxiddal ellentétben leárnyékolja a légkört, s ezzel mérsékelheti a felmelegedést. Eltűnése – ez következett be az ipar Covid járvánnyal együtt járó leállása következtében is – fokozza felmelegedést.

Ez a példa – melyet számtalan másikkal is szaporíthatnánk – azt bizonyítja, hogy olyan tömegű és egymással kölcsönös kapcsolatban álló bonyolult folyamat kölcsönhatásáról van szó, melynek jövőbeli alakulása minden részletében megjósolhatatlan. Egyelőre feltehetőleg nem lesz világvége. De abban Molnárnak és a koppenhágaiaknak igazuk lehet, hogy nem annyira megakadályozni kell a folyamatokat – az ma már aligha lehetséges –  mint inkább a következményekre kell felkészülnünk. Meg kell tanulnunk a néhány évtizeden belüli változásokhoz alkalmazkodni.

Az évszakok megváltozását semlegesítendő a lakások szigetelését kell javítanunk. – javasolja Molnár. A szigetelés a hideg és a meleg ellen is megóvhat bennünket. A mezőgazdaságot kell átállítanunk rövid tenyészidejű növények, sárgarépa, zöldborsó, retek és egyebek termesztésére. S általában a természethez való viszonyunkat kell radikálisan újragondolnunk...

A gleccserek és a sarki jégsapkák olvadásával a tengerek szintje is növekszik. De újabb paradoxon, hogy a légkör felmelegedése és a dél-tengeri El Nino-hatás miatt a Panama-csatorna például fokozatosan hajózhatatlanná válik. Annak szintje ugyanis 26 méterrel magasabb a világterek átlagos vízszintjénél. A Csatornát hatalmas zsilipek teszik hajózhatóvá. Minden egyes hajó áthaladásakor jelentős mennyiségű, 200 ezer tonna víz ömlik át az óceánba. A hiányzó vizet eddig egy mesterséges vízgyűjtő medencéből, a Gatun tóból pótolták. De amint arról a neves német tudományos folyóirat, a Spektrum is beszámol, a tó fokozatosan kiszárad. Főleg az El Nino években. Idén a csatorna vízszintje már 15,24 méterről 13,41 méterre apadt. Korábban napi 35-36 hajó haladhatott át a csatornán, ma már jó, ha 32. Ekként hatalmas torlódások keletkeznek. S emiatt hajónként 500 dollárral növekszenek a költségek is, amit nekünk, fogyasztóknak kell megfizetnünk. – Íme az infláció egy újabb forrása...

Mindebből, s a többi – itt még csak nem is érintett – kísérőjelenség miatt divattá vált világvégét emlegetni. Ami számos más, nem kevésbé tudományos szakmunka szerint mégiscsak túlzás. De abban mindenki egyetért, hogy az is őrültség lenne, ha homokba dugnánk a fejünket.

Létét az élővilág egésze alkalmazkodási képességének köszönheti. Az újabb változások drasztikusan szigorítják az életfeltételeket. A Föld a jövőben kevesebb embert bír eltartani, mint eleddig. Tartalékainkkal szigorúan takarékoskodnunk kell. Aki képes lesz valóban alkalmazkodni, megmarad. Aki nem, nos, az – vélik sokan  – magára vessen…