A Megváltó születésének napját az Atya az egyszerűség jegyében rendezte meg. Istálló jászlában, barmok közt született meg Krisztus, akit pásztorok köszöntöttek, no meg, a csillagot követve Betlehembe érkezett  napkeleti bölcsek, akiket csak később az egyszerűséget nehezen viselő néplélek titulált királyoknak.

Az Atya rendezhette volna másképpen is a Megváltó belépőjét a világba. Születhetett volna fényes palotában, grófok és hercegek hajthattak volna előtte térdet, felkent királyok és a császár hozhatott volna arany, tömjén és mirha helyett drágakövekkel kirakott jogart, koronát, drága selyemből szőtt palástot, aranyból országalmát.

Az Atya az egyszerűséget választotta, ezzel üzent a két évezreddel ezelőtti és a mai emberiségnek. Az út az egyszerűség. Az igazság nem a jogi fifikák és praktikák tárháza. Az élet értékei nem a külcsínből, hanem a belbecsből fakadnak.

De ha nem ismerjük ezt időben fel, olyanokká válunk mi, emberek, mint a vírusok: felfaljuk a saját életterünket, tönkretesszük a teremtett világot, amelynek nem birtokosai, csupán ideiglenes örökösei vagyunk és őrzői lennénk.

Egyre többen jönnek erre rá, és irányítani próbálják az emberiséget a puritanizmus vallásának irányába. Köztük John Pawson műépítész is, akinek az egyszerűség keresése nem pusztán teoretikus törekvésként vagy valamiféle végső célképzetként van jelen, hanem folyamatos, napi gyakorlatként: „elhagyni azt, ami nem fontos, azért, hogy hangsúlyt kaphasson az, ami jelentős” – mint írja. És nem csak alkotói gyakorlatában, hanem a hétköznapokban is. A tárgyi javak elnyomó erejének érzete ugyanis az egyszerűség felé fordít egyre több embert.

Amíg egy parasztházban az 1960-as évekig mintegy ötszáz tárgy volt, addig az ezredfordulón egy átlagos európai tízezer tárgyat birtokolt. Pawson a tárgyak áradatából eredő taszító erőt átfordította a káosz felszámolására irányuló életprogrammá. A valódi egyszerűség mindig is túlmutatott a puszta esztétikai dimenzión: úgy tekinthetjük, mint valamiféle öröklött, belső minőség visszfényét, vagy mint a harmónia, az értelem és az igazság természetébe betekinteni kívánó filozófiai  törekvést. Ráadásul az egyszerűségre törekvés így a szabadság megvalósulásának lehetőségével is jár: a minimalizált élet mindig is egyfajta szabadságérzetet kínált, amely esély arra, hogy megérinthessük a létezés lényegét.

Így üzent az Atya kétezer év távlatából is az elidegenedéstől menekülni kívánó embernek: fordítsátok el tekinteteteket a paloták hercegeiről, tekintsetek bizakodással ama istállóban született gyermekre! Ismerjétek fel, mennyivel boldogabbak lennének ti, atyák és anyák, illetve fiak és lányok karácsonykor egy asztal mellett imádkozva, mint előbbiek azokat a csillogó, ám talmi ajándékokat bontogatva, amelyek álfényükkel elvakítják tekintetüket a teremtetlen fényből született Világnak Világosságáról!

Áldott karácsonyt, Olvasó!