A szexuális ragadozóknak kiváló, ellenőrizhetetlen vadászterületet biztosít a virtuális tér. Nem meglepő és nem ördögtől való, sőt üdvözlendő az Európai Unió törekvése, hogy felderítse és megelőzze a gyermekek szexuális bántalmazását az online platformokon. A Chat Control 1.0 éppen ezért biztosít az ePrivacy-szabályok alóli átmeneti mentességet. A rendelet meghosszabbításáról múlt csütörtökön döntött az Európai Parlament. És újra fellobbantak a parázs viták, amelyek korábban is övezték a Chat Control 2.0 bevezetését, amelyet sokan a személyi szabadság felszámolási kísérletének, a totális megfigyelés szálláscsinálójának tartanak. Tovább növeli a feszültséget, hogy az EP kiskapukat kihasználva hosszabbította meg 2028 áprilisáig a Chat Control 1.0-át.

Márciusban az EP-képviselők elutasították a Chat Control 1.0 meghosszabbítását, miután az ezt megelőző tárgyalások kudarcot vallottak. Június végén Roberta Metsola, az Európai Parlament elnöke újból megnyitotta az ügyet és továbbította a Tanácsnak, arra figyelmeztetve, hogy a lejárt szabályok veszélyes űrt hagytak az online gyermekvédelemben. A Tanács ezután a nyári szabadságok kezdetén visszaküldte az ügyet a Parlamentnek, ahol a szabadságok miatt nem volt meg a szükséges abszolút többség az ismételt elutasításhoz. Az EP-ben egyszerű többség támogatta ugyan az elutasítását, de így is a módosított rendeletet a Tanács elé terjesztették jóváhagyásra.

Természetesen a rendelet elutasítására szavazók nem azért tették ezt, mert titokban pedofil bűnelkövetők lennének, hanem azért, mert a rendelkezés gyakorlatilag 450 millió EU-s állampolgár szüntelen megfigyelését jelentheti, ráadásul az EU saját jelentése szerint is tökéletesen hasztalanul. A Chat Control ellen évek óta kampányoló Patrick Breyer megjegyezte: „Bár évente 300 000 gyanús chatbejegyzést jelentettek a nagy techcégek a hatóságoknak – ám a rendszerek nem tudnak disztingválni a felhasználó motivációját illetően (ami lehet egymással szexelő tinik beszélgetése, humor vagy félreértés) – ezeknek a 75 százaléka nem vezetett eljáráshoz, ellenben téves riasztásokkal árasztotta el a bűnüldözési rendszert, ami így nem tudott elegendő időt fordítani a valódi bűnesetek felderítésére. Azaz a rendszabály éppen a rendeltetésének nem felel meg, ellenben kinyitja a kaput a Chat Control 2.0 felé, ami már a titkosított üzenetek automatikus átnézését is jelentené, egyben felrúgná a levéltitkot és szétverné a személyi szabadságot.”

Egyre többen gondolják úgy, hogy a tömeges megfigyelést engedélyező rendelet valóban totális megfigyeléshez fog vezetni, és a techcégek kezében lévő eszközök előbb-utóbb a tagállami hatóságok számára teszik majd lehetővé, hogy az állampolgárokat megfigyeljék.

Bár lehet az a magyarázat, hogy itt kizárólag a gyermekek védelméről van szó, ám tüzetesebben megvizsgálva a törekvést okkal merül fel a gyanú, hogy az egy velejéig antidemokratikus, frontális támadás a szólásszabadság és a magánszféra ellen.

A Chat Control 2.0 ellenzői arra figyelmeztetnek, hogy a rendelet a magánélet végét és a gyanú fölött álló tömegek totális megfigyelést jelenti. Alapvetően felszámolja a digitális kommunikáció bizalmas jellegét, közvetlen fenyegetést jelentve az állampolgári és emberi szabadságjogokra.

A tervezet kötelezővé tenné az összes privát digitális kommunikáció – üzenetek, fényképek, felhőalapú fájlok – automatizált átvizsgálását. Ez alapjaiban megszegi a magánélet sérthetetlenségének elvét.

A biztonságos kommunikációs csatornákat (mint amilyen a WhatsApp vagy a Signal) kényszerítenék a tartalmak visszafejtésére vagy a tartalom titkosítás előtti/utáni szűrésére. Ezzel megszűnne a privát beszélgetések valódi biztonsága, és a levelekhez elvben bárki hozzáférhetne.

A hatóságokhoz vagy rendőrséghez automatikusan továbbított, félreértelmezett, kontextusból kiragadott ártalmatlan családi fotók vagy magánjellegű szövegek miatt bárki indokolatlan rendőrségi zaklatás vagy vizsgálat célpontjává válhat. A korlátozások bevezetése végső soron az online névtelenség és az anonim kommunikáció megszűnéséhez vezethet.

Ha egyszer létrehozzák a tömeges szűrésre és cenzúrára alkalmas infrastruktúrát, az ajtót nyit az állami túlhatalom, a visszaélések és a politikai manipulációk előtt.

A gyermekek szexuális bántalmazása, még csak az arra igyekvő kísérlet, gondolat is bűn, amit meg kell akadályozni, elkövetőjét pedig szigorúan meg kell büntetni! A virtuális tér szabályozását azonban érdemes körültekintően átgondolni, hogy az ne kínáljon fel antidemokratikus eszközöket az állam számára a polgáraival szembeni viszonyban.

Érdemes lenne elgondolkodni az évezredes emberi tapasztalatból fakadó igazságon: A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve!

(Nyitókép forrása: contrepoints.org)