Néhány órával a történelminek bizonyult magyarországi választások után korai lenne elemezni a történteket. Van viszont három dolog, amit fontosnak tartok most megjegyezni. 

Egyrészt azoknak a kormányhoz közel álló közvélemény-kutató cégeknek, amelyek heteken, hónapokon át hazug adatokkal verték át a Fidesz támogatóit, el kell tűnniük a közéletből. Nem holnap, hanem ma. Vélhetően el is tűnnek. Bár a több mint harminc éves újságírói tapasztalatom alapján mindvégig a tizenhat éve kormányzó párt bukását tartottam valószínűnek, a kampány folyamán olykor sikeresen átvertek a hamis felmérések, a Fidesz belső köreiből érkező valótlan információk az esélyekkel kapcsolatban. Nyilván ebben benne volt az is, hogy szurkoltam a nekünk, erdélyieknek szinte csak pozitívumot jelentő Orbán-kormánynak.

Második megjegyzésként azoknak a most jubiláló erdélyi és magyarországi megmondó embereknek, Tisza-rajongó vagy Orbán-gyűlölő közéletieknek üzenek, akik éveken keresztül diktátorozták, autoriterezték a vasárnap megbukott miniszterelnököt: most van itt az ideje egy rövid, elegáns bocsánatkérésnek. Miféle diktatúra, autoriter rendszer az, amelyben a vezért porrá verik egy demokratikus választáson? Milyen diktátor, autoriter vezető az, aki még a megmérettetés végeredményének közlése előtt gratulál ellenfelének, kiáll a színpadra és elismeri vereségét? 

Harmadik megjegyzésként pedig fontos Erdélyben is mindenkinek tudomásul vennie, hogy Magyarországon vasárnap egy kisebb forradalom történt. Ha úgy tetszik, fülkeforradalom, ahogyan korábban Orbán Viktor jellemezte saját, óriási arányú választási sikerét. Egy ekkora győzelem után szinte mindegy, miként indult politikai útjára Magyar Péter. Most csak egyet tehetünk: hagyjunk neki időt, lássuk, mit tud.