A nemzetközi sajtó annyit foglalkozik a magyarországi választásokkal, mintha az Egyesült Államokban, Franciaországban vagy Németországban következne megmérettetés. Hogy miért lett ennyire fontos a világnak egy tízmilliós közép-európai állam belső politikai csatája? Orbán Viktor szimbólummá vált. Amikor a világszerte zajló átrendeződések kerülnek szóba, előbb-utóbb szóba kerül a magyar miniszterelnök, mint a jelenlegi európai liberális hatalmi fősodor legmarkánsabb bírálója. 

Nemzetközi trend, hogy Orbánt szidalmazni, lejáratni illik a progresszív irány védelmezésekor, s dicsérni, példaként szokás emlegetni a nemzeti érdekek mentén érvelők körében. Az utóbbi években láthattuk, alig van olyan megmérettetés Európában, ahol a főszereplők ne viszonyulnának, így vagy úgy Orbánhoz. A magyar kormányfő neve még az amerikai elnökválasztási kampányban is előkerült, nem is egyszer. Ha Orbán Viktor elveszíti az április 12-i választást, az európai liberális demokraták a legkarizmatikusabb ellenfelüktől szabadulnak meg. 

Közben Magyarországon egészen másról szól a kampány. A tizenhat éve hatalmon lévő Fidesz érezhetően nehezen találja az igazán vonzó és hatásos üzeneteket. A hívei körében nagy harcosként számon tartott Orbán Viktornak jól jött, hogy az ukrán elnök felvette a kesztyűt, az uniós integrációt követelő Ukrajnát sikerült egy olyan veszélyforrásként megjeleníteni, amely a háborút hurcolhatja be Európába, s a magyarokat is ellenségnek tekinti. 

Az iráni konfliktussal is megterhelt helyzetben a Fidesz azt kérdezi a magyaroktól: ebben nemzetközi zűrzavarban a tapasztalt, a nagyhatalmakkal jóban lévő Orbán Viktorral, vagy a felesége lehallgatásával startoló, olykor még a szövetségeseihez is hisztérikus kitörésekkel viszonyuló Magyar Péterrel az ország élén éreznék biztonságban magukat? A Tisza Párt üzenete egyértelmű: a korrupt, diktatúrát építő Orbán Viktornak mennie kell, Magyar Péter a megújulást, a rendszerváltást, Fidesz a begyepesedett múltat jelenti. 

A felmérésekből értelmetlen a végeredményre vonatkozó döntő következtetéseket levonni. A napokban Szlovéniában és Dániában fogtak mellé a közvélemény-kutatók, előtte Spanyolországban, valamint Franciaországban. A győztest csak április 12-én késő este tudhatjuk meg. Óriási közhely, de tényleg minden egyes voks számíthat. Ezzel kell tisztában lenni itt, Erdélyben is, ahol több mint negyed milliónyian (ennyien regisztráltak) élhetnek szavazati jogukkal. Hogy ez – a többi határon túli levélszavazattal együtt – egy mandátumot jelent? Esetleg kettőt? Vagy akár többet is? Egy szoros eredménynél egyetlen képviselői hely is eldöntheti, ki alakít kormányt. 

Erdélyi magyar szemmel érdekesek lehetnek ugyan a magyarországi kampánytémák, üzenetek és kínálatok, de az itteni szempontokat az határozza meg, hogy maradnak-e azok, a közösség minden egyes szegmensét érintő magyarországi támogatások, amelyeket sokszor román újságírók, politikusok, véleményformálók is irigykedve, pozitív példaként emlegettek. Tetszik vagy sem Budapesten, a mi levélszavazataink az erdélyi kis magyar világ sorsának alakulásáról szólnak.