Hogy lássuk, mi lesz – ezt a minap hallottam érvként egy George Simion szavazótól. Csak, hogy értsük: nem bízik a szélsőjobbos AUR-vezérben, a nézeteivel sem ért maradéktalanul egyet, de annyira megelégelte a történelmi pártok garázdálkodását, hogy „utánam a vízözön” alapon büntetve, minden logikát félretéve készül voksolni. El akar távolodni mindentől, amit az elmúlt 35 év jelentett.

Mintha csak azt mondaná, hogy „fogd meg a söröm”. Tudják, amikor valaki valami őrültségre készül. És olyankor kell a barátoknak visszarántani, még mielőtt megsérülne. Ráadásul ez a „fogd meg a söröm” akció sokaknak fájhat, de legfőképp az országnak. Hogy lássuk mi lesz? Igazából már most tudjuk, hogy mi lenne, ha egy a választási viták elől menekülő, adott szavát megszegő, politikai marketingre épülő, futballultrák példáját követő, sírokat gyalázó, agressziót ösztönző, saját népe igazságtalan szankciójának tapsikoló személy megkapná az áhított hatalmat. Szakemberek sem kellenek, hogy elmagyarázzák, elég a józan paraszti ész. Sokan viszont mégis arra alapoznak, hogy választás után mérséklődhet Simion hangvétele, cselekedete. És azt mondják „lássuk, mi lesz”, lássuk, hogy mit szól hozzá a PSD, a PNL és az RMDSZ, mit szól hozzá a világ.

Megéri viszont dacból orosz rulettet játszani a jövővel? Engedjük a barátunkat, hogy megsérüljön? Megengedhetjük magunknak, hogy egy „fogd meg a söröm” akcióval olyan sérüléseket kockáztassunk, amelyekből talán évek múltán sem lábalunk ki?

Ezekre a kérdésekre gyorsan válaszolnia kell mindenkinek. Saját magának. Én viszont töretlenül bízok abban, hogy vannak barátok és nem kell a sörösüveget megfognunk.

(Nyitóképünk forrása: Facebook)