Erősödő forint, gyengülő lej
Az erdélyi magyarok mindenkori érdeke, hogy stabil kormányzás legyen Budapesten és Bukarestben egyaránt. Az előbbi esetben külhoni szavazataikkal, az utóbbiban pedig az RMDSZ kormányzati szerepvállalásával igyekeztek a meggyőződésük szerint a számukra kedvező feltételek megteremtéséhez hozzájárulni. A sors meglepő fordulata, no meg a részben kiszámítható politikai szükségszerűségek mégis úgy hozták, hogy sem Budapesten, sem Bukarestben nem alakult végül kedvezően a helyzet.
Bukarestben most nagy a felfordulás! Miután a szociáldemokraták a szélsőjobbal összefogva a makacs Bolojant kicsinálták, nem tudnak győzelmükkel mit kezdeni. Ha a krízis nagyon elhúzódik, nem kétséges, hogy újabb vörös vonalat is átlépnek, és simán kinézem belőlük, hogy akár az AUR-ral alakítsanak kormányt. Eddig sem voltak skrupulusaik, miért lennének ezután? A fő akadály az, hogy az AUR magának követelné a miniszterelnöki pozíciót, de örök opportunistákként nem csak elveiken, de követeléseiken is könnyen változtatnak. A folyamatban lévő politikai káosz nagyon hamar a gazdaságban is megmutatkozik: ha a közeljövőben a nagy hitelminősítő ügynökségek „junk-ba vágják” Romániát, és a zűrzavarban az EU-s pénzeket sem tudjuk lehívni, akkor borítékolható az AUR hatalomra kerülése. Ez még a PSD-nek sem lehet érdeke, és én abban bizakodom, hogy a pillanatnyi patthelyzeten túllépve egyszerűen nem lesz más megoldás mint a nagykoalíciót restaurálni, természetesen nem Bolojannal az élen. A lej gyengülése lesz erre a legjobb biztatás, a legnagyobb érv, melyet senki nem lesz képes megkerülni. És a lej folyamatosan gyengül.
Ezzel szemben a forint látványosan erősödik! A Fidesz-kormány bukása után a befektetők és a bankok máris sokkal optimistábbak a jövőt illetően, és ez meg is látszik a nemzeti valután. A magyar gazdaság az utóbbi két-három évben igencsak rosszul teljesített, jó darabig Magyarországon volt a legnagyobb infláció, a mesterséges árrés-sapkák ellenére is a magyarországi határ menti térségek lakói Romániába, Szlovákiába, Horvátországba vagy Ausztriába jártak és járnak élelmiszert vásárolni. Saját tapasztalatból mondom, mennyire abszurd, hogy olcsóbb Bécs belvárosában az élelmiszerek nagy része mint egy észak-dunántúli kis faluban! Ez a helyzet nem fog egyik napról a másikra megváltozni, de ha Magyarország végre abbahagyja a gazdaság EU-ellenes agyonpolitizálását, és újra betartja a tagországokra vonatkozó szabályokat, ha nem is a fejlődés, de legalábbis a stabilitás útjára léphet. Tény, hogy a Tisza Párt rossz gazdasági helyzetben veszi át a kormányzás felelősségét, csak reménykedni lehet, hogy megtalálják a megfelelő megoldásokat a rossz helyzet enyhítésére. Ha sikerülne a befagyasztott EU-alapok részleges hazahozatala – és az új körülmények között miért ne sikerülne? – már csak az a 8-10 milliárd euró nagyot lendítene a magyar gazdaságon. A legfontosabb persze a bizalom visszaszerzése, mely az utóbbi években nagyon megcsappant és csak évek szorgos munkájával lehet a károkat kiküszöbölni, a bizalmat és a szavahihetőséget visszaállítani.
Egyébként Magyarországon a probléma hasonló mint Romániában. Mindkét országban a rossz kormányzás következtében a gazdaság padlót fogott és nagyon nehéz lesz a gazdaságot rendbe tenni, mely törekvés egyik legfontosabb területe a költségvetési hiány leszorítása lenne. Ez az alapfeltétele a megfizethető hiteleknek, a pénzügyi stabilitásnak, és ha nem sikerül, a kétezres évek görögországi forgatókönyve állhat elő, különösen Romániában. A két ország helyzete közti különbség, hogy Romániában olyan párt embere – Ilie Bolojan – próbálkozott a rendteremtéssel, akinek a pártja is felelős a kialakult sokéves gazdasági helyzetért, míg Magyar Péter esetében egy a lecserélt hatalom holdudvarához tartozó, de korrupciós botrányba nem keveredett ember igyekszik megfogni a gyeplőt. Bolojannak a koalíciós partner PSD által meg volt kötve a keze, még csak a parajdi sóbánya katasztrófájáért felelős vezetőket sem volt képes a kormánya lecserélni, nem hogy a nagy adócsalókat törvényszék elé állítani, maradt tehát a szokásos modell, vagyis az ország lakosságának benyújtani a számlát. A Tisza kormány helyzete más: nagy valószínűséggel komolyan gondolják, hogy a közpénzből annyi éven át felhalmozott vagyonok jelentős részét sikerül majd a újonnan létrehozandó Vagyonvisszaszerzési Hivatallal az államkasszába visszaterelni. Persze, a puding próbája az evés, és tájainkon ígéretekből Dunát lehetne rekeszteni. Hiszem, ha látom – mondja a magyar, és a felmérések szerint a lakosság több, mint egyharmada az elszámoltatást nagyon szeretné látni. Igencsak jól teszi a Tisza, ha bizonyít.
(Nyitókép forrása: hvg.hu)
CSAK SAJÁT