Hatalmas várakozás előzte meg Orbán Viktor tusványosi beszédét. Követői, hívei reménykedve várták, hogy az ellenzékbe szorult FIDESZ elnöke olyan előremutató, követendő utat kijelölő beszédet mond, amely elindítja a Fideszt a megújulás és a megerősödés útján. Ellenfelei attó tartottak, hogy Orbán Viktor úgy tematizálja a Tisza–Fidesz viszonyt, hogy hetekre, hónapokra megszabja a vita tematikáját, irányát, Magyar Péterről ismét magára irányítja a magyar és a nemzetközi sajtó figyelmét, átveszi a kezdeményezést a hatalom és ellenzék csatájában. 

Ehhez képest a tusványosi beszéd noha a hallgatóságnak nem okozott csalódást, nem hozott áttörést sem, a magyar politikatörténetből ismert ellenzéki sérelmi politizálás hagyományába illeszkedett.

Azok számára, akik előremutató, alapos stratégiát felvázoló beszédet vártak a FIDESZ pártelnöktől, csalódniuk kellett. Az erős indítás után – „az idei különleges alkalom. 16 év után ellenzéki politikusként kaptam meghívást. A mi közösségünk most újra átéli az ellenzéki helyzetét, és újraértékeli a szerepét. Ma erre fogok vállalkozni…”–, Orbán Viktor csak a Fidesz múltbeli sikereiről és a Tisza demokráciaellenes intézkedéseiről beszélt. Orbán Viktor szerint a jelenlegi hatalom nem az ország ügyeivel, hanem az ellenzék üldözésével foglalkozik, emiatt a magyar demokrácia veszélybe került, ami miatt az ellenzéki politika helyett „ellenállási politika” következik. Orbán Viktor elnézést kért azért, hogy Magyar Péter a Fideszből érkezett, a párt legrosszabb részéből. Megjegyezte, hogy korábban nevetett rajta, amikor az amerikai elnököket pszichológiai vizsgálatnak vetik alá, de Magyar Péter kapcsán most már látja, hogy valamit tudnak az amerikaiak a politikáról.

A beszédből az hallatszott ki, hogy Orbán Viktor a Magyarországon várható romló életszínvonal és egyre inkább jelentkező demokráciadeficit keltette felháborodástól várja a választók FIDESZ felé fordulását. A Tisza-kormány gazdasági kudarca majd felnyitja a választók szemét, csak ki kell tartani és »faiskolaként« segíteni az ellenállást, utána jöhet a régióban amúgy is hagyományos visszatérés – mondta Orbán Viktor. A FIDESZ-nek szerinte „nemzeti ellenállást” kell szerveznie, „inkubátorházként” működnie, a szabadság híveit összefognia. Meggyőződése, hogy ez az „átmeneti” rendszer előbb-utóbb megbukik, és így helyreáll a demokrácia.

„Meg kell védenünk Magyarországot, hogy ne váljon banánköztársasággá! A Fidesznek egészen mást kell csinálnia, mint az elmúlt 16 évben” – mondta Orbán Viktor. Hogy mit és miként, arra nem tért ki. Pedig erre lettünk volna kíváncsiak. Fojtott derűlátással csak annyit mondott, a szavazók opciója megváltozhat és a szabadság győzhet az önkényuralmi rendszer fölött, amelynek nincs jövője Magyarországon. A pártelnöknek igaza volt abban, hogy mindnyájan tudjuk, mi lesz, csak azt nem tudjuk, hogy addig mi lesz…

Orbán Viktor elszalasztotta – vagy csak elhalasztotta? – bejelenteni, mit tesz a FIDESZ, hogy újra erős, hiteles alternatívát kínáljon a magyar társadalomnak, pedig erre várt mindenki. Enélkül az aktív politizálás nélkül nemcsak a tusványosi beszéd illeszkedik az ellenzéki sérelmi politizálás hagyományába, hanem a FIDESZ, a rendszerváltás utáni korszak legeredményesebb pártja is az MSZP és DK útján találhatja magát.

(Nyitóképünk forrása: MTI)