Egy főváros ostroma mindig stratégiai jelentőségű, legyen szó klasszikus hadviselésről, spionháborúról, vagy éppen helyhatósági választásról. Most – mármint ősszel, épp ez utóbbi színtere lesz Bukarest.

Több ez, mint egy megaurbánus központ négy esztendőre való kibérlése: lassan kétévesre növekszik a választások időszaka, ugyanakkor a régi-új erővonalak és viszonyok átrendeződésének is kedvező pillanat. A novemberi voksolás azért is több egy főpolgármesteri poszt betöltésénél, mert eddig kétszer fordult elő, hogy Bukarest első embere később államfőként folytatta. Ha a Iohannis-intermezzót is ideszámítjuk, a recept árnyalódva bővül: Románia az a hely, ahol a lokális elismertségre, illetve teljesítményre lehet pályát alapítani, a polgármesterből, ha nem vigyáz eléggé, hirtelen pártelnök, kormányfő, államelnök lesz (vagy ha még kevésbé körültekintő, akkor nemzetközi körözött is lehet).

A másik vonatkozás az ülepedő belpolitikai erőviszonyokat illeti. Nicușor Dan újra „ellopta a rajtot”. Vagy csak a startpisztolyt próbálta ki – szinte mindegy, az, hogy fogadta egykori pártbeli kollégáját, majd kijelentette, hogy igenis látja Drulă profiljában a főpolgármesteri arcélet megelevenedni, nos, ez a húzás zavart és értetlenséget keltett. Zavart a PSD tájékán, hiszen emlékezzünk vissza, az elnökválasztás második fordulója előtt vastagon terjengett a sztori, miszerint a szocdemek a támogatásukért cserébe kérték volna „előre” a bukaresti elöljáró posztját. Nagyon úgy tűnik, ez csak mendemonda volt, vágyálom, manipulatív szándékkal szennyezett infó. Nehéz terep Bukarest.

Grindeanu csak örvendhet, hogy pártja kongresszusa szeptemberben már lezajlik. Ott ígérhet például olyat az elnöki székfoglalójában, hogy a PSD ezentúl a súlyának megfelelően szerepel. De nem terheli például egy bukaresti bukta, amelyre van esély bőséggel. A kisebb progresszista pártok bizonyára indítanak, a liberálisok eddig rendre formálisan léptek be a bukaresti ringbe. Most akár úgy is dönthetnek, beállnak az USR mögé-mellé, és ezzel megspórolják a sarkon túl leselkedő fiaskót. Az AUR megint azt fogja érezni, hogy itt az idő, apróbb „szárnysegédei” első körben nem kizárt, hogy szintén saját kandidátussal próbálnak figyelmet és alkuhelyzetet szerezni. A koalícióból csak az RMDSZ nézheti némileg páholyból a meccset (az a párezer voks, amivel „érvelhet”, csak igen szoros küzdelemben lehet hipotetikus tétel).

Miért fontos tehát Bukarest, idén az átlagosnál is fontosabb: Nicușor Dan pozícióját megerősítheti, ha az általa preferált szereplő folytatja a főváros élén. Kalkulusait egy független jelölt zavarhatja meg, mert módi lett párton kívüliként, a városlakók pártján kiállni a barikádra. Ennek ára van, nem csekély: folytonos egyeztetés, lobbizás a nyolcpárti 55 fős tanácsosi testületben úgy, hogy közben a hat kerületen három párt osztozik. Ha sikerül az USR–PMP–FD–-REPER konglomerátumot tartósítani, a liberálisok döntő tényezőként társulva főpolgármester-helyettesi posztot szerezhetnek, de ami fontosabb, elvágják a PSD helyi hatalomhoz vezető útját. A közös kormánykoalíciós jelölt indítása az eddigi tapasztalatok függvényében nem tűnik életképes variánsnak.

Érdemes hát, miközben a megszorításokba álcázott reformintézkedések bukdácsolásait rendre szemlélni kényszerülünk, odasandítani az ország legnagyobb municípiumának közeljövőjére. A SRI vezetőjének szintén küszöbön ődöngő nevesítése, majd kinevezése ehhez képest – elnézést a jövendő főtitoknoktól és az egész intézménytől, ha úgy tetszik – csak a kis színes hírek kategóriába fér el.

Nyitókép forrása: b365.ro