Amióta létezik közösségi média, a képmutatás is új szintre lépett. Ünnepek alkalmával különösen telítődnek az internetes platformok idilli életképekkel: az egész család együtt, mindenki boldog és mosolyog, mintha egy karácsonyi reklám forgatásáról szöktek volna meg. Mi pedig csak elnézően mosolygunk, mert sok esetben pontosan tudjuk, hogy a megosztott képek idilli harmóniája, meghittsége annyira valódi, mint a gyorskölcsön-reklámokban a gondtalan élet.

Persze, nem azt várjuk, hogy mindenki a nyilvánosság előtt teregesse ki a családi szennyest, de talán nem kellene ennyire vastagon fogni azt a rózsaszín ecsetet. Ugyanakkor, bár egyértelműen egy adott közösség megtévesztéséről beszélhetünk, van valami jó is ebben a képmutatásban: a közzétett képek legalább pozitív üzenetet hordoznak.

De mindez apróság ahhoz képest, ami nap mint nap történik a világban. A manipuláció, a félrevezetés tényleg napirenden van. Féligazságokkal, ferdített hírekkel, hamis információkkal etetnek minket, és mi habzsoljuk őket, mintha egy korlátlan fogyasztású svédasztal előtt állnánk. Szinte gondolkodás nélkül elfogadjuk ezeket, még csak eszünkbe sem jut utánanézni, hogy mennyi közük van a valósághoz. A kritikus gondolkodás manapság már egyre inkább fáradságos agytornának minősül, mert könnyebb az agyat képernyőfényben fürdetni, mintsem dolgoztatni. Ehelyett rögtönítélő üzemmódba kapcsolunk, összedobunk egy instant véleményt és már nyomjuk is a kommentet. És minél ocsmányabbak vagyunk, annál menőbbnek hisszük magunkat. Mintha a szellemi leépülés is egyfajta trend lenne.

Hogy mennyire könnyen félre lehet vezetni az embereket, azt a mesterséges intelligencia által generált illusztrációkra adott reakciók tökéletesen bizonyítják. Hol egy mesterembert látunk, aki egy élő fából faragott műalkotás mellett kesereg, hogy „szívét-lelkét beletette a munkába, de senkinek sem tetszik”. Máskor 100 évnél idősebb emberek, házaspárok fújják el a gyertyát egy tortán, amelyet állítólag saját maguk készítettek, vagy hármas-négyes-ötös ikrek ünneplik a születésnapjukat egy-egy muffinnal. És várják, hogy reagáljunk. Ezek a posztok hatásvadász kattintáscsalik, amelyek célja nem a valós és értékes tartalom közvetítése, hanem az érzelmi manipuláció.

És mi történik? Emberek ezrei gratulálnak, könnyeznek, „Ámen”-t kommentelnek olyan fotók alá, amelyek szereplői soha nem is léteztek. Ez a jelenség nemcsak elszomorító, hanem félelmetes is. Elvégre, ha valaki képtelen felismerni egy mesterségesen generált történetet, milyen eséllyel szűri ki a valós életben a valódi manipulációt? És alkalomadtán még élni is szokott szavazati jogával? Nem csoda, hogy a Terminátor 2-ben a Skynet első dolga volt kiirtani az emberiséget – lehet, hogy csak egy jövőbeli közvélemény-kutatást látott előre, és megállapította: megérettünk a pusztulásra.

És a legijesztőbb? Egész évben mindössze egyetlen nap van, amikor az emberek feltételekkel kezelik a neten szembejövő információkat: április elseje, a bolondok napja. Ha ezen a napon látunk egy hírt arról, hogy Marco Rossi szerződést bontott a Magyar Labdarúgó-szövetséggel, és ezentúl a román válogatottat irányítja, legalább egy pillanatra megtorpanunk. Nem kattintunk azonnal, hanem elgondolkodunk: vajon ez igaz lehet?

Eljutottunk oda, hogy az év 365 napjából egyetlenegyen, épp a bolondok ünnepén vagyunk hajlandóak kritikusan szemlélni az elénk tárt információkat. Hát nem ironikus? Vagy inkább tragikus?

(Nyitókép: AI által generált kép)