„A természetes butaság és a mesterséges intelligencia pezsgőspoharával koccint, majd vállvetve párás tekintettel az általuk okozott társadalmi tűzijáték fénytengerébe merülnek” – írtam a véleményszerzők reflexióit összegző évértékelő írásomban.

A romániai elnökválasztás első fordulója során nyilvánvalóvá vált, hogy a társadalom alapját adó közös hiedelmeink alapjaiban rendültek meg, az intézményekbe vetett bizalom mintha végérvényesen összeroppant volna egy széles társadalmi réteg szemében. Pedig a Yuval Noah Harari által interszubjektív valóságoknak nevezett dolgok, mint például az intézmények – amelyek azáltal jönnek létre, hogy az emberek teremtő képzeletük, közösen lefektetett szabályok, normák, tulajdonképpen közösen osztott hiedelmek révén létrehívják azokat – a jelenlegi társadalmunk alapját biztosítják. Jól szervezett egészségügy, oktatás, kultúra, gazdaság, tudomány stb. nélkül nem beszélhetnénk modern társadalomról. A megfelelő tájékozottság, információ hiányában a természetes butaság térnyerése figyelhető meg, amely a társadalmi együttélésre káros, újfajta hiedelmeket terjeszt és a társadalmi háló stabilitását biztosító kötelékeket számolná fel. A tudományos ismereteket sutba vető, a politikát megvető, a sajtó munkatársait lenéző és hazugsággyárosoknak tartó, a vallási nyelvezetet kisajátító, de azt pszeudovallássá degradáló, háborgó tömeg az együttélést biztosító – igencsak kritikára és megújulásra szoruló, de mégiscsak valamiféle stabilitást nyújtó – rend felszámolásával fenyeget, amikor sarlatánok és kuruzslók kezébe adná a hatalmat. A politika és a hatalom valódi reformra szorul, de a keretek és játékszabályok felrúgása súlyos ostobaság, ami nem számol a mindenkire visszaható, romboló, végzetes következményekkel.

A folyamatok hátterében a könnyen átérezhető társadalmi mértékű kiábrándulás húzódik meg, amely a sok korrupció, hozzá nem értés, igazságtalanság láttán az intézményekbe vetett bizalmat megtépázza. Ez a közösségi médiában virálisan terjedő érzés és szemlélet egy kis manipulációval felerősítve olyan társadalmi mozgásokat idézett elő, ami földrengésszerűen temetheti maga alá a demokráciát. Ebben a válsághelyzetben kiemelt szerepe van a mesterséges intelligenciának, amely önmagában is alkalmas a társadalom megtévesztésére, de hatalmi és manipulációs fegyverként használva pusztító erejűvé válhat. Bár szinte napról napra megfigyelhető a nyelvi modellek fejlődése, a ChatGPT és társai még mindig hajlamosak a hallucinációra, vagyis arra a jelenségre, hogy amikor egy kérdésre nem tudják a választ, akkor is valami hihető, de nem helyes választ adnak, ezzel megtévesztve a felhasználókat. Ennél talán még szembetűnőbb a kép-, hang- és videógeneráló mesterséges intelligenciák fejlődése, amelyek megágyaznak a bizalmatlanság érzésének, ugyanis olyan képek, hangok, videók készíthetők velük, amelyek teljesen valóságosnak tűnnek, de nem a valóságot reprezentálják, hanem egy új, sokszor hazug világot hoznak létre. Ez különösen veszélyes, amikor hatalmi szereplők a háttérből úgy manipulálják ezeket szándékosan, hogy a félelem, a bizalmatlanság, a megosztottság érzésének felerősítése által a káoszt növeljék a társadalomban.

A természetes butaság és a mesterséges intelligencia puskaporos hordóján ülünk, és igencsak nagy a veszélye annak, hogy végzetes társadalmi döntéseink révén felrobbantjuk ezt a különösen gyúlékony elegyet, a levegőbe repítve és darabjaira szakítva a demokráciára épülő modern társadalmat. Kiváltképp fontos volna most, hogy a természetes intelligenciánkat fejlesszük, hogy a mesterséges butaságokat felismerhessük és felülkerekedhessünk rajtuk. Különben a jelenleginél sokkal cudarabb világ vár ránk.

(Nyitókép forrása: cihms.com)