A számok nem mutatnak jól. Tudom. Logikusan és reálisan nézve a radikális, futballultráktól példát vevő, „Călin Georgescu-hívő” George Simion nyeri az államfőválasztást. Az AUR-vezér hatalmas előnnyel nyerte meg a vasárnapi első fordulót, és teljesen valószínűtlen, hogy a többi jelöltre leadott összes szavazat a progresszív Nicușor Danhoz vándorol május 18-án.

Mission impossible, azaz lehetetlen küldetés – hallottam is hétfőn többektől, akik rémülten szemlélték a szélsőjobbos Simion neve mellett szereplő több mint 3,8 millió voksot. Mindenki lefutottnak érzi a harcot. Csakhogy vesztes hozzáállással nem lehet meccset nyerni. Ha van minimális, matematikai esély a győzelemre, akkor abban hinni kell és azért tenni kell.

Az már tavaly óta egyértelmű volt, hogy legalább egy szélsőjobbos jelölt bejut majd a második körbe, a jelöltállítások óta pedig Simion első körös győzelmét előjelezte az összes közvélemény-kutatás. Hogy ekkora különbségre azért senki sem számított, az már más kérdés, de Bukarest főpolgármestere – aki tavaly decemberben, a legnagyobb Călin Georgescu-lázban, elsőként jelentette be, hogy belevág ebbe a harcba – vasárnap éjjel is optimista és mosolygós volt, amikor a rendkívül nehéz második körről beszélt.

Vannak támogatói és támogatottsága várhatóan még növekedni fog. Bár nem vagyok sem szociológus, sem politológus, laikusan nézve a kérdés az, hogy mennyit. Sikerül-e két hét alatt „átcsábítani” a gyakorta meredeken ellentétes nézeteket valló, konzervatív közösséget. Megszólítani a vidéket, szavazásra bírni az urnáktól távol maradt polgárokat, van-e tartalék, vagy egyáltalán felbéred-e Románia akkor, amikor valós a tét. Akkor, amikor már „a rendszer büntetése”, a hagyományos pártok megregulázása nem érv a választás eldöntésekor.

A meccs még nem ért véget. Félidőben Simion vezet, de a második játékrész még csak most következik.