A sokat sejtető hümmögések és a „mimegmondtukmárakkor” pillantások idejét ugyan nem lehet megspórolni, de azért mielőbb érdemes túllépni ezeken. Valami megreccsent. Nem egyből, a váratlan irányból szokatlan erővel érkező terhelés miatt. Fokozatosan erősödő nyomásról beszélhetünk inkább. Legfeljebb a fokozatok közti intenzitásról érdemes szakmai vitába keveredni. Csak hát épp erre nincs most idő. Kibeszélő-klubokba invitált szilárdságtan-specialistáknak kellene a diagnózishoz adatokat és ábrákat szállítaniuk. Mert a javítóműhelyben is előbb felmérik az állapotokat.

Új, titánból készült alkatrészt nincs mód két hét alatt beszerezni, tesztelni és csúcsra járatni: marad, ami épp akad – a helyzet diktálta improvizatív viszonyulás. Raktárnyi vicc szól arról, hogy a román (aki itt most akár in extenso értendő) mennyire feltalálja magát, szűkös eszköztárral is akár. Ha drót van, akkor van megoldás. Mert mindent meg tud reparálni. Hogy ellegyen, működjön-forma, bírja ki addig is. Valahogy. Tekerünk még egyet rajta, ha lazul. Lötyög, de még egyben van. Hogy meddig? Van-e a farzsebben még egy adag drót? Miközben anyázva, sziszegve kínlódik, hogy összepászítsa az elcsúszott szerkezetrészeket, a szaki azon agyal, hogy itt hegeszteni kell. De ez már bonyolult. Múltkor is, védőszemüveg nélkül, majdhogynem… Ezért hunyorog kicsit jobban az átlagnál, nem csak mert a repedést nem venné észre. Résnyire tágult már, nincs mese. Generálozni kéne, újat a szakboltból… felejtsük el. Pedig lett volna, mikor. Forrás, kínálat, szóval hát alkalom.

Ugye a németek is, pedig ott aztán precizitás van (nem a szebeni szászra, arra a bizonyosra, a német német szakira gondolok), no, hát ők is csak most léptek, mikor már nagy az üzemzavar. Annyira harsány, hogy nem lehet munkavédelmi füldugasszal enyhíteni. Ők is majdnem elkéstek a szervizeléssel. Utolsó előtti pillanatban csavartak egyet. Hát igen, nekik van szerszámosládájuk, benne akkurátusan a minden méretre kigondolt eszköz. Nekünk egy maréknyi drót, mert könnyebb, mint a ládát cipelni, olcsóbb is, meg így legalább a furfang se rozsdázik be. Ha rövid a drótod, toldd meg agyafúrtsággal – mondja a kínban fogant mondás. Deszkurkálódunk. Na de mégis, hogy? Majd meglátjuk, csak kezdjük el, mert mindjárt lejár a munkaidő. Túlórára meg már nincs pénz, de kedv is alig.

(Nyitókép: Unsplash)