Ady András: Kongresszus és MANPAD

Ha egy évvel ezelőtt hagyja jóvá a kongresszus a szíriai felkelőknek lehet vállról indítható légvédelmi rakétarendszereket (MANPAD) juttatni, tán kisebb lendülettel indul el a szíriai orosz intervenció. Ha az amerikai 2017-es védelmi költségvetés összeállításában az eredeti, alsóházi verziónak van hatása, úgy Szíriában nehéz lenne ilyen rendszereket juttatni, nem egyik, vagy másik félnek: senkinek se. A végleges költségvetésben követhető egy szenátusi becsúszó szerelés: jóváhagyják az alsó ház amúgy is létező tervét, hogy két évvel hosszabbítsák a kiképzési-felszerelési programot, és megkötésekkel, de egyúttal és ezt kihasználva, lehetővé teszik a MANPADOK Szíriába juttatását.

A siker leginkább John McCain republikánus szenátornak, a szenátus honvédelmi bizottsága elnökének köszönhető, ez az ő szívügye volt. Az alsó- és felsőház közti véleménykülönbséget minden bizonnyal egy konferencia-bizottság simította, amelyben túlsúlya volt a szenátusi lájk-hangulat, s innen a látszólag árnyalatnyi kisajtó, valójában várkapu: tiltás helyett restriktív odajuttatás.

Az Obama-elgondolás alapján Amerika a végsőkig húzta, hogy fegyvereket juttasson Szíriába, s ha mégis tettek valamit, az leginkább a „Jordán-programmal” írható le. A cél az volt, hogy Jordániában és máshol mintegy 15000, Washington által is kedvelt lázadót kiképzésben/fegyverekben részesítenek, ezek majd visszatérnek Szíriába, és hatékonyak lesznek Aszad ellen.

A múlt év végén derült ki, hogy a jordániai kiképzés produkált is vagy tíz harcost, akik biztosan visszatértek és Aszad ellen harcoltak. Ami évekig odament: az élelmiszer, egészségügyi gyorssegély és nem-letális katonai felszerelés, híres volt az Irakból és Afganisztánból kissé lejáróban lévő szavatossági idejű (ezek standard ideje legalább három év!) átirányított „komplettírozott élelmiszer” szállítmányok esete.

A valódi kiképző/felszerelő programok James Foley és Steven Sotloff kivégzése után indultak be, már Szíriában, csak hát ezek kimondottan az ISIS ellen irányultak, s a vége az lett, hogy legalább 600 millió dollárt kidobtak, megbízható és tömegesen bevethető rebelliseket nem kaptak.

A mostani döntés kedves része, hogy az Obama-adminisztrációnak nem kell teljesítenie, január 20-tól azonban kezd kötelező jellege lenni Donald Trump számára, aki Szíriával nem sokat foglalkozik, a DAESH-sel inkább, de csakis Moszkvával együttműködésben. Ettől még nem táncolt vissza.

Érdekes olvasata ez annak a Kongresszusnak, amely mintha félne, hogy Donaldot tényleg nem nagyon érdekli Szíria, s ha kicsit is, akkor csak a kalifátus. Mintha a kettőt könnyű lenne külön kezelni. Mintha attól félnének, hogy Donald tényleg tárgyal és közreműködik Moszkvával, és úgy érnek tán el eredményeket, hogy közben Aszad marad.

Hol vannak a tuti-megbízható csoportok, akiknek pakkot lehet küldeni? És hol vannak most Aleppo után: Idlibben, amerre Aszad is menne, vagy Rakka felé húzódva, ahová szintén tarthat Aszad, de csak Idlib után?

Fotó: h-cdn.co

Kimaradt?