A G20 igazi működésbe lépése Barack Obama első évéhez köthető. Ennek a nemzetek feletti gazdasági entitásnak az a célja, hogy mellőzve a G7/8 globális döntési mozgáskorlátozottságát, de nem redukálódva egy G2-re (USA, Kína), nemzetek szintjén hozza mozgásba a gazdaságokat, úgy hogy ebből valamennyien profitáljanak, egyik se lépve a másik tyúkszemére.

Obama számára isteni lett volna, ha a szeptember elején megtartott, számára utolsó G20 sikerrel zárul, hiszen ehhez a kínai csúcshoz is legalább akkora elvárások kötődtek, mint az első washingtonihoz. Nem jött össze, annak ellenére sem, hogy Amerika és Kína (a két legnagyobb szennyező) épp a csúcs előtt ratifikálta a párizsi klímaegyezményt. Nem jött össze minden mosoly ellenére, az USA nem hatotta meg Pekinget sem a Dél-kínai tenger korallzátonyai, épülő mesterséges szigetei, bázisai, sem a dél-koreai THAAD (nagy magasságú végső fázisú ballisztikus rakéta elleni rendszer) telepítések kérdésében.

Nem jött össze, mert bár Kerry és Lavrov beszélgettek, bár Obama és Putyin hosszan beszélgettek, egy újabb szíriai tűzszünetet sem jelenthettek be. Pedig látszólag egyszerű a séma: a szíriai légierő állítsa le Aleppó és Homsz bombázását, a humanitárius segélyek végre tényleg milliókhoz jussanak el (és ne merüljenek ki, mondjuk, sampon szállításában az éhező vidékekre), Moszkva a DAESH bombázásán kívül állítson le minden más csapásmérést. Ha ezek bejönnek, Amerika csatlakozik az oroszokhoz, hogy azoknak legnagyobb ellenségét, a frissen átnevezett ex al-Nuszrát bombázzák.

Mindezidáig Moszkva több-kevesebb sikerrel eladta azt, hogy kampánya a DAESH ellen irányul, a tűzszünet tervében azonban sarkalatos pont volt az al-Nuszra elleni csapás kampánya, így világosabb, hogy Moszkva figyelme eredetileg is e szervezetre irányult. Némileg csak az zavarhatta, hogy az al-Nuszra sikeresen kohabitál oly szervezetekkel, amelyeket viszont Aszad-ellenességük miatt nem támad Amerika, Moszkva pedig a minimális amerikai hatás miatt nem nyíltan. Pedig egy célzott kampány épp azokat az egységeket késztetné kilépésre a Nuszra árnyékából, amelyek az al-Kaida hatékonyságát keresték eddig.

Moszkva aggodalmát az al-Nuszra soraiban harcoló csecsenek, más közép-ázsiai csoportok szítják, és félik Aszad vesztét, amennyiben az al-Nuszra azt teszi, amit a DAESH még nem, azaz nem kerülve Damaszkuszt s nem kerülve az ütközést a szír hadsereggel, végleg elfoglalná Idlib provinciát, ahonnan támadhatná Latakiát, etnikailag tisztogatna az alavita lakosság ellen, és nem utolsósorban, leszámolva a rezsim tömb-alavita támaszával, nekimehetne Damaszkusznak. Bár DAESH-eredetűeknek tartják, nem véletlen, hogy a tűzszünet meghiúsulása után merényletek történtek Tartuszban (orosz bázis ide vagy oda), Homszban vagy Damaszkusz külvárosában.

Jelzem, az elképzelés tovább is ígéretes, a genfi Kerry-Lavrov tárgyalás és egy szeptember 12-ei éjjeli tűzszünet, a segélyeken keresztül sokak életét menthetné meg: csak ne legyen halva született.

Fotó: ujszo.com