A szíriai ügyvitel most jószerével kettős komponensű, s mindkettőben közös, hogy nagy a kurd képviselet és veszélyesen kicsi az arab. Márpedig rendezésnél csak úgy időtálló az eredmény, ha az arab rész nem érzi kisemmizettnek vagy etnikailag nem kívánatosnak magát.

Manbij városnak és környékének visszavételére az ISIS-től az SDF (Szíriai Demokratikus Erők), azaz zömmel kurd harcosok, kevés arab egység és amerikaiak vállalkoznak. Ugyanakkor mozgásba hoztak egy délibb kampányt is, nagyjából ugyanolyan felállásban, csak még elhanyagolhatóbb arab részvétellel, mint a fenti esetben: ez Rakka „ISIS főváros” felszabadítását célozza. Az is igaz, hogy itt a kurd képviselet sem olyan nagy, mint a manbiji kitüremkedés felszámolásánál, Rakka nem oly fontos, mint az Afrin felé irányuló nyugati offenzíva. Hogy mindebből nehogy kimaradjanak, Rakka ellen indultak az Aszad-kormányerők is, orosz légierő és némi tüzérség támogatásával, amelyek nem akarják a kurd és amerikai sikert.

Rakkát illetően ez a vetület egyre egyértelműbb, és bár a szíriai polgárháború kezdete óta számolni kellett volna vele, hosszú ideig nem akartak tudomást venni róla, hiszen csak tovább zsúfolja a több száz Aszad-párti és Aszad-ellenes csoportosuláshoz hozzáadódó ISIS-szel és/vagy al-Kaidával együttműködő egységek polgárháborús térképét. Rakkánál veszélyes lenne továbbra is figyelmen kívül hagyni azt a hatást, amelyet az arab törzsek kifejthetnek, ide ugyanis nem ér el a kurd erők lelkesedése, ez a vidék kissé távolabb áll azoktól az érdekzónáktól, amelyekből most egy két-, majd egy három-összetevős független Rojava lesz.

A kettő között az leginkább a különbség, hogy a magukat nemesinek tartó kurdoknak a török uralom alatt nem kellett adózniuk, utána pedig inkább a szaúdi befolyásnak engedelmeskedő csoportosulások maradtak, míg a „póriasabb” törzsek török-adófizetők voltak, ők alkotják most is a „csak” szíriai vonalat. 2011 után a szaúdi vonal hamarabb mozdult, és inkább rezsim-ellenesen, míg a „csak” szíriaiak lojálisa(bb)ak maradtak a rezsimhez, s ilyen vidéknek minősült az ISIS-uralom előtt Rakka is.

Egyértelmű, hogy az SDF/US erőnek harcászatilag nagy szüksége lesz minden lehetséges törzsi-arab segítségre (főleg az észak-rakkaiak masszív áttérésére), annál is inkább, mert nem csak az ISIS elkeseredett ellenállásával találkoznak, amellyel azok szíriai fővárosukat védik, hanem az Aszad-erők és az orosz hatás versengésével is.

Az már főleg a Rakka bevétele utáni béke megtartásában fontos, hogy a kurd erők itt nem használhatják a Hasaka- vagy a Kobani-modellt, nem tehetnek tisztán kurd adminisztrációt egy cseppet sem kurd vidékre, s ugyanez érvényes a következő lépésre, a Deir ez-Zór vidékére is. Itt nagy szükségük lesz az arab adminisztrációra, a törzsek zömének barátságára, mindenek felett azért is, hogy a világ és Észak-Szíria kissé felejtse, miféle hírek keringenek továbbra is a kurdok által Tal Abyadban végrehajtott etnikai tisztogatásról.

Fotó: mno.hu