Rijád bejelentette szuperambiciózus állam- és gazdaságmodernizáló programját, a „Vision 2030” tervet, s megvallom, kissé elakadt a szavam: a terv nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy Szaúd Arábiát leszoktatja majdnem teljes olajfüggőségéről. Mi több már 2020-ig, azaz négy év alatt a királyság, amelynek mindenható gazdag-, mindenhatóbb uralkodói- és klérus-rétegét az olajbiznisz tartotta el, ipar- és bányászat-, valamint turizmus-centrikus országgá vedlik!

A terv kiagyalója Mohammed bin-Salman herceg, a király kedvence, aki agytrösztje mindennek, ami Szíriában és Jemenben fegyveresen történik – a fiatal, modern, sokat akaró, aki Jemenben sokat is tesz, jórészt tönkre.

Még azt is elhiszem, hogy nagy vonalakban teljesíthető egy 3 trilliós cél is, amit nemzeti elkülönített vagyonállománynak hívnak, az ország abszolút értelemben vett profitja és csak újabb profit generálására fordítható és amely akkora pénzhegy, hogy ha belegebednek sem lehet semmiféle költségvetési lyuk betömésére használni. Ha ez a nemzeti vagyonnal (amelyhez nyugodtan hozzá lehet nyúlni) nem összekeverendő érték teljesíthető, úgy irreleváns, hogy e lehetőségnek ellentmond a szaúdi olaj régóta tartó ár-rokkanása, a jemeni hadviselés gazdaságnyomorító hatása, vagy a kostansan elfolyó pénz, amelyet a baráti szíriai felkelők támogatása elvisz.

Nem érdekes tehát Amerika növekvő függetlensége a kőolajtól és a földgáztól, az olajárak zuhanása ellen nyomuló, szintén fosszilis-bevételekre alapozó Oroszország, mert Szaúd Arábia világgazdasági csoda lesz – az IMF szerint mindenképp. Ha már ez hihető, úgy az is bejöhet, hogy innentől nemzetfenntartóan elégséges lesz a mekkai és medinai szent helyek vallási turizmusa (nem ártana ehhez szerezni még egy legalább kétmilliós zarándoktöbbletet), vagy hogy a királyság világgazdasági központi szerepre tegyen szert kéttengeres (vajon miért említett Salman herceg hármat?) lehetőségei miatt.

Majd elfeledtem: a vagyonállomány három trilliójából vagy kettőt a nemzeti büszkeség, az Aramco olajcég részvényeinek öt százalékos kiárusítása (rijádi és New York-i tőzsde) kellene hogy adjon. A mekkai és medinai zarándoklat a GDP-nek csak három százalékát adja, a Szuezi-csatornán tényleg áthalad a világ áruforgalmának tíz százaléka (és ez csak az egyágú, nem a kettős csatorna hozama), a szaúdi felségvizek 30 százalékos centrális kihasználhatósága kétséges, a fizetőeszköz pedig hosszú ideje már az olaj-lehetőségek által nyújtott szteroid-hatáson él, ha az olajipar, az infrastruktúra, minden ami ehhez köthető sorvad, vele sorvad a riál is.

Ha mindez rendben, úgy már „csak” az következne, hogy az erkölcsrendészet ne tudjon bárkit elhappolni, aki rendzavarónak tűnik, ne irányítsa a laikus rendőrséget is az ilyesmiben, oldják az alkoholtilalmat, induljon be a nők egyenjogúsítása, lehetőleg ne vágjanak le fejeket, ne kövezzenek halálra, ne korbácsoljanak embereket, és higgyék el, hogy a nyilvános kivégzések nem turistacsalogatóak.

Félreértés nélkül: nagyon drukkolok nekik – de ezt, vagy mindezt 2020-2030-ig nyélbeütni?!

Fotó: prsa.pl